Második megbízatásom a munkaközvetítőnél az volt, hogy egy hatodikos kisfiút segítsek a tanulásban. Nem az anyanyelve az angol, nem is itt született, bár kicsi korától kezdve itt él. Most már jól érti és beszéli a nyelvet, de azért még akadnak nehézségei a tanulásban. Én azért kellek, hogy ezeket a nehézségeket együtt leküzdjük. Az jutott eszembe, talán mindjárt kezdhetnénk azzal, hogy mivel nekem se első nyelvem az angol, van is egy dolog, amiben hasonlítunk. 

Nagyon izgatottan vártam, mert hatodik osztályban még nem jártam. Eredetileg két hétről volt szó, de ebből aztán öt hét lett. A februári szünetről éppen visszatértünk aznap, amikor hívtak, s maradtam egészen a húsvéti szünetig. De ne szaladjunk ennyire előre, majd szépen sorjában elmondok mindent. Az is lehet, hogy több bejegyzés lesz ebből. Annyira megszerettem ezt az iskolát, a munkatársakat, a gyerekeket, és annyi, de annyi mondanivalóm van! :)

Kezdem az általános dolgokkal.

Itt minden évfolyamon három osztály van. Az "infant" tanulók, vagyis az előkészítősök, és az első két évfolyam egy külön részben van, nekik más a napi időbeosztásuk is. Nem nagyon tér el egyébként, csak észen kell lenni azért, ha az ember mindkét részen kell, hogy legyen. Harmadiktól hatodikig ("junior" tanulók) vannak együtt a másik részben. Mindkettőnél az osztályok egytől kilencig, illetve tizenkettőig vannak számozva, és aszerint, hogy "infant" vagy "junior" részbe járnak, a szám után van egy I vagy J betű. Pl az én osztályom volt a 12 J. 

Az első találkozás már nagyon pozitív volt, mindenki nagyon kedvesen fogadott. De tényleg mindenki! Azóta sem találkoztam senkivel, töltsön be bármilyen tisztséget ebben az iskolában, aki ne lenne roppant kedves és segítőkész. Az osztályt is hamar megszerettem. A kisfiút is. Kedves arcú, okos tekintetű, barátságos kisgyerek. Csendes, halk szavú, és tisztelettudó. Mivel elég sokat fogok róla írni, egyszerűbb, ha a keresztneve kezdőbetűjével utalok rá. 

Az elején még én sem igazán tudtam, mi fog történni. Amikor a közvetítős hölgy azt mondta, egyedül vele fogok dolgozni, valamiért azt gondoltam, hogy egy külön asztalnál, vagy külön teremben fogok vele dolgozni. Szó szerint vettem az "egyedül"-t. Itt kiderült, hogy nem erről van szó. Ugyanúgy ott ül az osztályban, ugyanazt csinálja, mint bármelyik másik tanuló. Éppen csak én ott ülök mellette, és segítem. Természetesen, ha olyan a feladat, hogy éppen ő nem igényel segítséget, akkor másnak segítek, vagy éppen mást csinálok. Elmondtam az osztályfőnöknek, hogy viszonylag még új nekem a rendszer, és hogy bármiben szívesen segítek, kell a tapasztalat.

Először azokkal a gyerekekkel ismerkedtem meg, akik közel ültek hozzánk (padtárs, előttünk ülő fiú és lány, illetve a mögöttünk ülő fiú). Aztán szépen lassan a többivel is. Két hét múlva nem volt gond már a nevekkel, és hogy ki hol ül. Az osztályfőnök mondta is, le van nyűgözve, hogy ilyen rövid idő alatt megtanultam. :) Egy jó kis osztályba csöppentem, minden gyerek normális, értelmes. Persze, vannak csíntalanabbak, de hát hol nincsenek?! Nagyon jó légkör volt mindig az osztályban, a többi tanár is mindig megjegyezte, hogy szeretnek ide jönni, mert itt mindig olyan nyugodtság van! Tény, mi tény. Az osztályfőnök tanárúr is egy elég laza, nyugodt fazon, de ugyanakkor a fegyelemmel sincs gondja soha. 

Minden reggel 8:50-kor érkeznek a gyerekek. A tanárok ekkor nyitják az osztályterem ajtaját, és köszöntik a diákokat.  Miután azok letették a táskát, kabátot odakint, mindenki vesz egy széket, előhalássza a füzetét a saját fiókjából,  és leül. A táblán már fent van a napindító feladat. Általában kétféle feladat váltakozott: matematikai "egypercesek", vagy szókereső. 4x4-es hálóból kell a lehető legtöbb szót kikeresni, ami 4 betűs, vagy annál több. 9:00-re mindenkinek meg kell érkeznie, és a helyén ülnie. Ez mindig meg is történik. A folyosón van egy kisebb fiókos szekrény, minden osztálynak van egy fiókja, amiben a névsort tartalmazó füzet van. Arról, hogy ez bekerüljön az osztályba, illetve a névsor után vissza, a felelős gondoskodik. Hetente cserélnek. 

A névsornál, ugyanúgy, ahogy azt eddig is láttam, megkérdi az osztályfőnök, mit fog a gyerek ebédelni. Itt viszont nincs többféle főtt étel-lehetőség. A lehetőségek: otthonról hozott ebéd, vagy iskolai ebéd. Névsor után megbeszélik a kezdő feladatot, és indulhat is a nap. 

Általában irodalom, vagy matek óra van délelőtt. Ez alól csak a szerda jelent kivételt, amikor az osztályfőnöknek úgynevezett PPA ideje van. Minden tanárnak van egy héten egyszer ilyen, amikor felkészül, javít, eltervezi a következő teendőket, adminisztrál stb. A nevében is benne van: Planning, preparation and assessment, vagyis tervezés, felkészülés, összesítés. Ez vagy egy délelőtt, vagy egy délután. Ez ugyanúgy fizetett, természetesen, ilyenkor a tanár ott van a suliban, egy külön teremben, ahol nem zavarja senki, és teszi az ilyen jellegű dolgát. Na és ezalatt addig az osztályával más foglalkozik. Ez a mi esetünkben szerda délelőtt volt. 

Ekkor a délelőtti szakasz három részre van osztva. Az első óra francia, a második helyesírás, a szünet után pedig vallásismeret. Délután pedig van az irodalom és a matek. A többi két hatodikos osztály is így van, nekik is ezek az órák vannak szerdánként délelőtt. A mi termünkben a francia tanárnő "ütött tanyát" a délelőttre, a mellettünk lévőben a helyesírás óra volt, velünk szemben pedig a vallásismeret. Amikor egyik óra letelt, mindhárom osztály fogta a motyóját és átvonult a következő terembe, majd szünet után a harmadikba. Szerettem ezeket, változatos volt, és mindig érdekes. 

Minden nap (éppen a szerdát kivéve) volt iskolagyűlés. 10:20-kor kezdődött, 10:40-ig tartott, utána pedig volt az első szünet 11-ig. Mindig más volt a téma itt is. Keddenként például énekléssel telt a gyűlés, amihez az énektanár zongorázik. A legelső napom velük éppen kedd volt, és csodálkozva figyeltem a dalokat. Kérdeztem utána, van-e valami apropója, hogy éppen ezekkel foglalkoztak, de nem volt. Aztán húsvéthoz közeledve vallásos témájú dalokat tanultak és gyakoroltak. Minden nap más tartotta ezt. Persze, általában az iskola körüli történések adták a témát, de volt szó a Szent Patrik napról is, sportos hetünk is volt, akkor az volt a fő megbeszélnivaló. Ha történt valamilyen verseny, vagy esemény, ahol részt vettek a tanulók, akkor az. Egyszer hatodikos lányok álltak ki az állatvédelemről beszélni.

A szünetbe persze mindig bele kellett suvasztani egy kávét vagy teát, a tanárok tömött sorokban álltak a forró vízre várva. :) Amikor pedig valakinek születésnapja volt, volt keksz vagy csoki. Nyami! 

Az ebédszünet déltől egy óráig tartott. Ezután újra névsort kellett olvasni, majd kezdődhetett a tanulás. A délutáni szakaszok majdnem minden nap mást tartalmaztak nekünk. Hétfőn rajz volt, vagyis a kreatív foglalkozás. Kedden testnevelés, szerdán és pénteken matek/irodalom, csütörtökön volt a téma (majd erről később). Van közben egy szünet, negyed háromkor, de ezt nem mindig használták ki. A napnak fél négykor van vége, de nagyjából tíz perccel ezelőtt már elpakolnak, rendet raknak, magukhoz veszik a holmijukat, felpakolják a széket, és az asztaluk mögött várnak. A szülők ekkorra már itt vannak, az udavron várakoznak a csemetéjükre. Amikor hazamenésre kerül a sor, a tanárúr megszólal: "Good afternoon, class 12." (Jó napot, 12. osztály!) A gyerekek pedig csatakiáltás szerűen kiabálják, hogy "Good afternoon, Mr .., good afternoon everyone!" (Jó napot, Mr. ..., jó napot mindenkinek!) Most itt cseng a fülemben, ahogy ezt írom.. :) De ezután sincs ész nélkül rohanás az ajtóhoz, az osztályfőnök szép sorban szólítja a diákokat, akik mehetnek,  és csak akkor szólítja őket, ha ott a szülőjük. 

Eleinte nekem is picit zavaró volt, hogy a 12. osztály nem azt jelenti, hogy 12. évfolyam. Mondjuk nyilván tudja az ember, hogy általánosban nem fog 12.-es tanulókkal találkozni, de akkor is... 

Így telik egy nap ebben az iskolában. Igazából a megbízatásom csak a délelőttre szólt, illetve az ebédszünetben udvari felügyelet. Én viszont, kapván az alkalmon, hogy szívhatom magamba a tudást, megkérdeztem az osztályfőnököt, szüksége van-e rám délutánonként is, tudok-e valamit segíteni. Ő pedig ezen az ajánlaton kapva igent mondott, így töltöttem mindig teljes napokat itt. Egyáltalán nem bántam. Rengeteget tanultam, és igazán közel kerültem az osztályhoz, és a kis "védencemhez" is. 

Az ebédszünetet az infant oldalon kellett felügyelnem, ami kicsit trükkös volt, mert ugye, azt mondtam, hogy eltér egy kicsit az időbeosztás a két oldalon. Ott a gyűlés negyed 11-kor van, fél 11-ig tart, utána következik a szünet 10:50-ig. Az ebédidő 12:10-kor kezdődik, 13:10-ig tart. Mint hogy az eredeti terv szerint az én műszakom itt véget is ért volna, nem ütötte volna a junior oldalon az órakezdést, de így, hogy maradtam, egy kicsit mégis. Azt beszéltük meg, hogy az udvari ügyelet után ebédelek, az nagyjából fél óra, és utána megyek vissza a 12. osztályba. Ez mindig így is volt. Az igazgatónő és az adminisztrátor hölgyek is mindig negyed kettőkor jöttek ebédelni. Velük egészen jól össze is barátkoztam.

Az ügyelet itt sem takar mást, mint az udvaron való sétálást, kollégákkal beszélgetést és persze a legfontosabb, figyelni a gyerekeket. Két nagyobb terület van, mindkettőn hárman -négyen vigyáznak. Már ha az ember kintre van beosztva. Ha bentre az ebédlőbe, akkor ez esetben a beosztásod neve: dinner lady. (ebédeltető hölgy) :) Többféle dolgot is lehet csinálni. Egy: az ebédosztásnál segíteni, majd később a tálca visszavitelénél. Ugyanis nem csak főétel van, hanem desszert is, és azt általában a dinner lady adja. Amikor meg visszaviszik, van három tál. Egyikbe rakják a poharat, másikba az evőeszközöket, harmadikba a tányért. Mindezt megelőzően van a kuka, ahová az ételmaradék kerül. Kettő: a gyerekeket a helyükre irányítani. Mert hogy nem ám oda ülnek, ahová kedvük szottyan. Az asztalok két sorba vannak kirakva, először egyik, majd a másik asztalhoz kell ülni, hogy fokozatosan teljenek meg/fogyjanak a helyek. A legelőször kiadott asztaloknál fogják nyilván először befejezni az ebédet, és azt lehet újra teríteni az újonnan érkezőknek. Három: ebéd közben, ha valaki befejezte a főételt, mindig fel kell tennie a kezét, hogy elkezdheti-e a desszertet. Ezt kicsit furcsának találtam, de hát ha ez a szokás, jól van. Legtöbbször persze igent mondunk, mert ettek eleget a főételből, de van úgy, hogy nem, ilyenkor biztatni kell őket, hogy térjenek vissza ahhoz. Ha pedig mindennel végeztek, ismét felteszik a kezüket, hogy elhagyhatják-e az asztalt. Ha igent mondunk, viszik vissza a tálcájukat, és irány az udvar. 

Aki otthonról hozza az ebédet, azoknak is jelentkezniük kell, hogy ha befejezték. Nekik mindig külön asztalok vannak kijelölve, és ők egyenesen oda mennek, nem állnak sorba sehol. 

Az is mindig változó, melyik évfolyam kezd az ebédlőben. Minden nap másik. A többi tanuló addig az udvaron játszik. Amikor már van hely a következő évfolyamnak, egy dinner lady kimegy az udvarra és hívja őket. Mikor letelik az ebédszünet, minden osztály felsorakozik a termének ajtaja előtt. Minden dinner lady felelős egy osztályért ekkor. Ha szépen sorba álltak, bemehetnek. Ha még nincs itt bent a tanár vagy a tanár asszisztens, akkor addig a gyerekekkel marad, amíg meg nem érkezik. És itt a feladat véget is ér.

Nagyon megkedveltem az összes dinner ladyt, igazán kedves, közvetlen hölgyek mindnyájan. Az is kiderült, hogy többen közülük LSA munkakörben dolgoznak. LSA=learning support assistant. (tanulást segítő asszisztens) Hasonló, mint a tanár asszisztens, csak az LSA általában egy gyerekkel foglalkozik főképpen, a TA pedig többel, illetve ő adminisztratív dolgokat is végez. Ezalatt az öt hét alatt én is LSA-ként dolgoztam.

Írtam a házakról már másik iskolák esetében. Itt fákról vannak elnevezve. Egyszer voltam házgyűlésen is, ahol bediktálták a pontokat. Semmi különös. 

Azt is el kell mondanom, hogy ez egy egyházi iskola. Gondolom, ezért van vallásismereti óra is, mert a többi iskolában nem volt. Sok dologban egyébként nem mutatkozik ez meg, húsvét tájékán viszont volt több ehhez kapcsolódó dolog. Majd szép sorban azokról is beszámolok.  

Egy nagyon fontos dolog van még. Illetve nem is dolog, hanem egy kutya! Ugyanis van az iskolának egy kutyusa, aki egy fekete labrador. A pénzügyi vezető hölgynek a kutyusa. Minden reggel ott ül az ajtóban.. de nem is csak reggel, jobbára mindig. És nem csak ül, sokszor fekszik. Sütteti a hasát a nappal. :) A nap egyetlen szakában nincs ott, amikor az ebédlőt "porszívózza" :)) Van egy kosara egyébként a gazdi irodájában, ott szokott aludni a nagy munka után. :) Annyira aranyos! Nagyon kedves, barátságos jószág, mindenki szereti. Kicsi kora óta ő az iskolai kutya, mint később megtudtam, akkor öt hónapos volt, most meg már nyolc éves. Vannak róla képek a falon is.  Nagyon meglepődtem, mikor először megláttam, de azóta minden reggel szentelek rá pár percet, hogy megsimogassam. Ő az:

Ezek voltak az általánosságok, ahogyan zajlik egy nap, ahogyan működik az iskola. A következőkben tantárgyakra bontva elmondom, milyen kalandokban volt részem a hatodikosokkal. Komolyan mondom, hogy nagyon megszerettem itt mindent és mindenkit. És szerncsére ez  viszonzásra talált, nagyobb mértékben is, mint reméltem. A poént viszont nem lövöm le előre, majd megtudod a végén! ;)

Köszönöm a figyelmet!