Folytatom a hetedik évfolyamon szerzett élményeimet. A két csoportbontásos óra után most jöjjenek azok, ahol az egész osztály együtt dolgozott. 

Fizika

A természetismeret ezen szakaszában a hetedikesek fizikát és földrajzot tanultak.  Fizikát egy fiatal, lelkes és lendületes tanár úr segítségével. Nagyon szerettem ezeket az órákat, mert amellett, hogy érdekessé tette a tanulnivalót, mindig mindenkivel kedves és segítőkész volt, és a fegyelmet is jól tartotta. 

Két dupla órájuk van ebből minden héten.  Mégse unalmas egyáltalán. Először az energiaforrásokról tanultak. Megemlítettünk többet is, majd amikor a szén került szóba, azt részletesebben is kitárgyaltuk. A "Hogyan lesz a szénből energia?" című kérdést úgy válaszolta meg, hogy gyerekek segítségével bemutatta a szén útját onnantól, hogy kiássák, odáig, hogy egy generátor forogni kezd. Figyelj, nagyon jó lesz! Egy diák volt a szén. Ő először csak guggolt, majd akkor állt talpra, mikor "kiásták". Egy másik diák tüzet csiholt, amitől a szén égni kezdett. Az a diák, aki a szén volt, lángok mozgását imitálta az ujjaival. Egy másik diák volt a víz, amit felmelegítettek a lángok, sőt, felforraltak, és ettől ugye párologni kezdett. A párolgás eljutott egy generátorhoz (a diák odament egy negyedik társához), aki forogni kezdett, mivel működésbe lépett. Így pedig ő beindított egy másikat, aki szintén forogni kezdett, ezzel energia termelődött. Szerintem ez egy nagyon szuper módszer. Így vissza lehet emlékezni, hogy "amikor x osztálytársam odament z-hez, és az forogni kezdett, akkor keletkezett az energia". Vicces módszer, mégis hatásos. 

A többi energiaforrást úgy mutatta be, hogy volt egy kis égő beszerelve egy szerkezetbe. Ez a szerkezet többféleképpen is működésbe jött. Egyszer megvilágítottuk (nap), ventillátorral fújtuk (szél), vízzel hajtottunk egy kereket (víz). Nagyon látványos volt.

A másik témánk az elektromosság volt, amivel több órán keresztül is foglalkoztunk. Először a soros, majd a párhuzamos kapcsolás rejtelmeit tanulmányoztuk. A gyerekeknek létre kellett hozni egy áramkört, így ugyebár meggyőződhettek róla a valóságban is, hogyan is működik ez. Majd kapcsolási rajzokat tanulmányoztak, kiszámították, melyik esetben hány amper az áramerősség. 

Ahogy mondtam, egyik óra sem volt unalmas, színes, változatos módszerekkel dolgozott a tanár úr, és azt tapasztaltam, hogy ezek nagyon hatásosak is. 

Földrajz

Kettő ilyen órát láttam. Az egyiken azzal foglalkoztak, hogy megállapítsák, mi a különbség a városi és a vidéki környezet között. Melyiknek mi a jellemzője, miről ismerjük fel? Illetve képekről kellett eldönteni, melyik melyiket ábárzolja.

A másikon arról volt szó, hogy mik lehetnek az okai az áradásnak, és az áradás hogyan befolyásolja ezt a kétfajta körynezetet. Milyen hatással van az iparra, a mezőgazdaságra, illetve a társadalomra? Képek, diagramok segítségével dolgoztak, a füzetbe pedig felírták a legfontosabbakat. 

Történelem

A történelem tanár úr elég laza úriembernek mutatkozott. Kezdve ott, hogy kapszulás kávéfőzőgépet tartott az íróasztalán. :) Másfelől, az órái is elég lazák voltak. Az első két órán nem beszélt túl sokat, kiadta a feladatot, aztán dolgozzanak csak a diákok. 

Első órán két képet kapott mindenki, amit, miután beragasztott a füzetébe, arra használhatott, hogy megválaszolja a táblán lévő kérdéseket. Jó páran tovább nem is jutottak annál, hogy beragasztották a képeket. Többen próbálkoztak, ám sok helyen gond akadt a kérdések értelmezésével is. Nem is találtam olyat, aki megcsinálta volna mindet. 

A következő óra elejét nem figyelhettem meg, mert fénymásolni szaladgáltam jobbra-balra. Ez alkalommal körberajzolták mindkét kezüket a füzetben. Majd az egyik fölé írták: "on one hand", a másik fölé: "on the other hand". Ez óriási poén!! Hiszen azt jelentik ezek, hogy "egyfelől", illetve "másfelől". De hát ugye a "hand" meg azt jelenti: "kéz". Nagyon tetszett, igazi angol humor! Mi célt is szolgált? Érveket kellett gyűjteniük. Az óra témája Bloody Mary (Véres Mária) volt, vagyis I. Mária, angol királynő az 1500-as évek közepén. Azt kellett összegyűjteniük, hogy az uralkodő milyen tetteivel szolgált rá a nevére. Ezt azért leellenőrizték óra végén. 

Végül pedig, az utolsó órán, amit láttam, összefoglalás volt a program. A tanár úr arra kért mindenkit, hogy egy nagy lapra, a meglévő anyagok segítségével készítsen magának egy összefoglaló posztert. Kivitelezésről mindenki maga dönt, mármint színről, elrendezésről, ilyesmi, no meg a tartalomról is. Ezzel az ő munkája megint véget ért itt, bár aki odament hozzá, annak segített. Nem lenne ez rossz ötlet, mert legalább egyszer átolvassák az anyagot, és sokat segít, ha leírják a lényeget. Csak hogy megint sokan leragadtak annál, hogy minél menőbb kinézetű fejlécet kreáljanak a papírra, meg minél menőbb rajzokat. Az se sokat segített a dolgon, hogy ezt csak maguknak készítik, tehát még annyira se nézi meg őket, hogy befejezték-e. Ha egész órán csak a fejléccel vacakolt, akkor annyi. Igaz, mindenki a maga munkájáért felelős, meg mindenkinek a saját baja, ha nincs felkészülve, de azért legalább a kész posztereket elvártam volna tőlük. 

Spanyol

Izgatottan vártam, hogy a spanyol órákat is láthassam. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hol tartanak, mivel foglalkoznak, és egyáltalán. Hetente kettő spanyol órájuk van. Az elsőn emberek külső jellemzésével foglalkoztak. Azelőtt pedig arról tanulhattak, hogy mit szeretnek, mit nem, és miért, mert a javítani való mondatok a füzetekben mind erről szóltak. A külső jellemzés sem volt már új téma szerintem. 

Ezek után mellékneveket tanultak, de rengeteget! Vagy harmincat biztos. Ezeknek először megbeszélték a jelentését, majd a füzetbe újra olyan mondatokat kellett írni, hogy pl "Szeretem a kutyákat, mert viccesek.", "Szeretek filmet nézni, mert szórakoztató." Az ezt követő órán pedig számonkérés volt a szavakból, de nem jegyre. 10 szóból ki mennyit talál el? Hááát, nem sokat...

A következő héten a "menni" ige ragozása lett az új téma. Biztos te is emlékszel, annak idején a szorzótáblát kellett ütemesen skandálni együtt az osztálynak. Hát valami ilyesmi volt itt is. Együtt mondogatták, mert a tanárnő szerint már az is segít, ha a ritmusát tudod. Van benne valami, mert igaz, hogy tudtam én ezt ezelőtt is, de most már biztos, hogy nem felejtem el. :) Most is itt cseng a fülemben: voy, vas, va, vamos, vais, van...

Önismeret

Ez elég érdekes óra volt, tény, mi tény. Másra gondoltam először, de aztán végülis egészen megtetszett. Első alkalommal arról beszélgettek, mi az/ ki az, ami előre viszi őket, illetve hátráltatja őket. Majd kimentünk az udvarra, s azzal a nagy ejtőernyővel, amiről már írtam az elsősöknél a "fűszeres" suliban, hogy játékokra használják, azzal játszottunk. Mindenki megfogta, s amikor a tanárnő mondott két nevet, mindenki feltartotta az ernyőt, s az adott két diák helyet cserélt alatta. Kis idő után nehezített verzió következett, három embernek kellett helyet cserélni. 

Az ernyő után kört alkottak, s megfogták egymás kezét. Jobban mondva, amit nagyon érdekesnek találtam, nem is a kezüket fogták, hanem egymás csuklóját. Kicsit furcsának találtam, de mindenki így tett. A tanárnő beadott a körbe egy hulahopp karikát, s a feladat az volt, hogy továbbítsák egymásnak anélkül, hogy elengednék egymást. Vagyis át kellett bújniuk a karikán először fejjel, majd lábbal, s a karukon át tudták adni a mellettük levőnek. Jó kis feladat volt. 

Második ilyen órán továbbra is a kapcsolatokról volt szó. Arról kérdezte a tanárnő a gyerekeket, kikkel van kapcsolatunk, értve ezen szülőket, nagyszülőket, egyéb rokonokat, barátokat, iskolatársakat, szomszédokat, esetleg szerelmi kapcsolatot, stb. Megbeszélték, kikhez hogyan viszonyulunk, miben különbözik az egyik fajta kapcsolat a másiktól. Azt is, mitől lehet jó egy kapcsolat, és mi ronthatja el, Egy lapra mindenkinek írni kellett pár gondolatot azokról a kapcsolatokról, amik vannak neki. Ezután sok nagy lap kikerült az asztalokra, egyiken az volt: szülők, másikon: barátok, harmadikon: tanárok, szóval mindenfajta kapcsolat, amiről beszéltek eddig. Piros és kék toll került mindenki kezébe. Pirossal minden lapra ráírták, mi lehet a probléma forrása, kékkel pedig, hogy hogyan lehet ezeken javítani. A tanárnő is és én is mindenkihez odamentünk, ösztönöztük/segítettük őket, mert hát mindig van olyan, akinek nincs kedve ehhez/ nem tud semmit hozzátenni/ ugyanazt gondolja, mint a mellette ülő. :) Nagyjából aztán írogattak, utólag megnéztem, egész jó dolgokat. Mire végeztek, ki is csengettek. Ez jól átgondolt, fokozatosan felépített óra volt, tetszett.

A harmadik alkalommal konkrétan a szülőkről volt szó. Már az előző órán is esett szó erről, de most egészen részletesen kibontották a témát. A beszélgetés után mindenki kapott szókártyákat, s azokat kellett kivágni és egy lapra felragasztani, amikről úgy gondolták, hogy az a szülő feladata. Persze ki is lehetett egészíteni, ha akarták. Ez is jó volt, s ahogy mondtam, bár másra számítottam, nagyon jó órákat láttam, és szerintem hasznos is ilyen dolgokról beszélgetni.

Testnevelés

Egy héten három tesi órájuk van, egyszer egy, és egyszer dupla óra. Minden alkalommal, ha tehetik, kint vannak az udvaron. Hatalmas udvarról beszélünk, és külön van focipálya, teniszpálya is. Az egész évfolyamnak mindig egyszerre van testnevelés, ez minden évfolyamnál így van. A lányok egy, a fiúk két csapatra oszlanak. A lányoknak nő a tanáruk, a fiúknak férfi. A tanárok az öltöző előtt várják a gyerekeket, ahol elmondják, mivel fognak foglalkozni aznap, illetve névsort olvasnak. A megadottak szerint minden csoport a megfelelő pályára ballag, s a szertárból útközben magához veszi a felszerelést, ha kell. 

Én egy dupla órát láttam, ahol is a váltófutást gyakorolták. Bemelegítő futás és pár közös gyakorlat után a tanár úr elmagyarázta a szabályokat, majd a gyakorlatban is megmutatta, hogy hogyan kell átadni a váltóbotot, ezután pedig következett a gyakorlás. Először kisebb, majd nagyobb távokon. 

Azokon az órákon, amik nem dupla órák voltak, teniszeztek. A tanár úr mindig másfajta fogásokat mutatott nekik, amiket aztán párokban gyakoroltak. Többféle ütést, adogatást, szóval az alapokat. Nagyon jó dolognak tartom, hogy kipróbálhatják ezeket a sportokat. Ki tudja, ha belekóstolnak, hátha megszeretik. 

A tanár úr elmondta, hogy minden periódusban más a tananyag tesiből. Most éppen az atlétika a dupla órákon, a többin pedig a tenisz. A másik csoportnak is atlétika van, a lányoknak is, nagy az udvar, bőven elférnek rajta mind. A sport viszont más nekik, de azt nem tudom, hogy mi. 

Rajz

Rajz órán egy olyan teremben voltunk, ahol van két hosszú, magas asztal, magas székekkel. A falakon körbe mindenhol tanulók korábbi munkái, a polcok, szekrények roskadoznak papíroktól, festékektől, krétáktól és egyéb kellékektől.  Mindenkinek van egy nagy füzete, amiben dolgozhat. 

Első alkalommal tényleg ebbe is rajzoltak. Négy részre osztották a lapot, először függőleges-vízszintes vonalakkal, majd átlósan. Aztán arról beszélgettünk, hogy ami a képen hátrébb van, vagy messzebb, az kisebb, illetve, hogyan tudnánk ezt érzékeltetni az ábrázolásban. A tanárnő mutatott néhány képet, majd felrajzolta a táblára, hogy mit is vár el. Házakat kellett rajzolni a jobb oldalra, és fákat a bal oldalra. Egyre kisebbeket, ahogy haladunk a kép középpontja felé. Ha a rajzzal elkészültek, ki lehetett színezni, és a részleteket is lehetett finomítani. Például lombot és ágat a fákra, ablakokat a házakra stb. A feladat teljesítése a legtöbb gyereknek nem okozott gondot, volt, aki pillanatok alatt elkészült, aztán inkább a finom részleteket dolgozta ki, satírozott, igazi profi munkákat is láttam. Ezzel szemben olyat is, aki azt se tudta, hova húzza a vonalakat.  De sebaj, a készségtárgyak már csak ilyenek... 

A következő órán teljesen más volt a feladat. Egy előre kivágott sablont kaptak, egy háznak a sablonját. Ezt a házat kellett tetszőlegesen kiszínezni. A következő órán nem csak, hogy mindenki össze fogja ragasztani a magáét, hanem egymáshoz fognak ragasztani több házat, utcákat alkotva. Nem vagyok benne biztos, de lehet, hogy az előző héten lerajzolt utcát modellezik, hogy még jobban meg tudják szemlélni az akkor tanultakat. Igazán szép házak kerültek ki a diákok keze alól. Volt, aki virággal futtatta be a falakat, volt, aki téglafalat rajzolt, volt, aki minden falat más színűre festett... Mindegyik tetszett. Ez egy olyan feladat, amiben hibázni nagyon nem lehet, hiszen festeni bárki tud, nem igaz? Még az is, aki a múltkori munkában kicsit gyengébben teljesített, most szépen ki tudta pingálni a házát. 

Zene

Egyetlen zeneórát láttam csak. Őszintén, az se volt olyan, amin olyan nagyon hatékonyan közreműködhettem volna. Nem igazán tudom, hogy az év többi részében miket csinálnak, de most dallamot komponáltak számítógépen. Kettesével ültek össze, s a program segítségével dolgoztak. A tanár úr persze elmondta előtte konkrétan, és megmutatta, hogyan is zajlik ez az egész, és bár én nem igazán értettem, a gyerekeknek, úgy tűnt, nem volt gondjuk ezzel. 

Dráma

Ezeken a foglalkozásokon a mindenki által nagyon jól ismert Harry Potter sorozat első részének egyik jelenetét dolgozták fel. A filmből a jelenet egy része ki lett vágva. A jelenet arról szól, amikor először van órájuk Piton professzorral. Három perces az egész. Íme: https://www.youtube.com/watch?v=d545FWLQZhU

Miután megnéztük a jelenetet, sok dologról esett szó. Hanghordozásról, arcjátékról, a szereplők mozdulatairól, testtartásról, egyszóval a színészi játékok apró kis részleteiről, ami mind nagyon fontos. A tanárnő kiosztott nekik papírokat, amin a szöveg volt, bár, kicsit át lett írva, de nagyjából ugyanúgy 2-3 perces az egész. Mivel a párbeszédben 4 szereplő van, így négy fős csapatok alakultak, s a diákok kiosztották a szerepeket egymás közt. Egyetlen csapat lett 5 fős, de jól megoldották, mert belekombináltak a történetbe egy plusz szereplőt. Kezdődhetett a gyakorlás, de nem igazán melegedhettek bele, mert 10 perc múlva már vége is volt az órának. 

A következő órán került sor további gyakorlásra. A gyerekek tényleg komolyan vették. Tulajdonképpen az egész jelenetben csak a professzor mozog, ő jön-megy a teremben, a diákok csak ülnek a helyükön. Az ő esetükben fontos az arcjáték, a testtartás, a hanglejtés. 

Az óra vége felé minden csoport előadta a kis jelenetet. Azt mondhatom, hogy mindenki igazán jól dolgozott, és a tőle telhetőt megtette. A tanárnő külön megdícsérte az én kis csoportomat. Azt mondta, ők pár hónapja még mgszólalni sem voltak hajlandóak, most meg komplett jelenetet adnak elő. Ez szuper! Azon jót mosolyogtam, hogy az egyik csoportban épp az a fiú játszotta Harry Potter szerepét, akinek a valóságban is Harry a neve. :) Volt, akik csak olvasták a szöveget, de olyan csapat is volt, aki kívülről fújta már. Akárhogy is, jó volt őket nézni, ügyesek voltak.  

Műhelyfoglalkozások

Ez nagyon érdekes! Minden héten egy dupla óra keretében foglalkoznak a diákok élelmiszerekkel, fával vagy textillel. És ez minden periódusban változik. Angol elnevezése ennek a tárgynak: practical studies. Most éppen az élelmiszer volt soron a hetedikeseknek, ami tulajdonképpen főzést jelent. Minden héten főznek/sütnek valamit. Előtte megbeszélik a receptet, mire kell majd odafigyelni. Majd kötényt kötnek, kezet mosnak, aztán indulhat a móka! A tanár úr mellett ezen az órán mindig van egy hölgy, aki  - amíg a receptet beszélik - előkészíti a szükséges alapanyagokat, segít a bemutatásban, és a gyerekek munkáját is felügyeli. Szóval ők ketten bemutatják, mit hogyan kell majd csinálni, majd csapatok alakulnak, s a diákok is elkezdhetnek sütni/főzni. Ha a folyamat véget ért, vagy már csak a sütési idő leteltét várjuk, a gyerekek összetakarítanak, felsöpörnek, elmosogatják és helyre teszik az edényeket. Visszateszik a kötényt, és leülnek az asztalhoz. Mindig meg kell válaszolni a következő kérdéseket: milyen konyhai folyamatokat alkalmaztál?, miben voltál nagyon jó?, miben érzed, hogy fejlődésre van szükség?. Ezután az adott étellel kapcsolatos kérdések jönnek.

Első alkalommal scone-okat készítettünk. Ezek úgy néznek ki, mint a nagyméretű pogácsák. Főként a délutáni teához fogyasztják, nekem is nagy kedvencem. :) Van édes és sós változata. Az édes még kiegészülhet szárított gyümölcsökkel, a sós sajttal és/vagy zöldfűszerekkel. Isteni mind! Mi itt sajtosat készítettük. A reszelt sajtot viszont nem a tetejére tettük, hanem bele. Összesen négyféle sajttal dolgoztak, a végén mindenfajta pogácsából vágtunk fel annyit, hogy mindenki megkóstolhasson egy darabkát, és össze lehessen hasonlítani az ízt, állagot, színt stb. Nagyon egyszerű elkészíteni egyébként. Igazán jól is sikerült, legalábbis, amit a tanár úr alkotott. ;) De a többiekére sem volt panasz, úgy láttam.

Másodjára pedig a morzsasütit, vagyis a crumble-t sütöttünk. Ennél egyszerűbb süti már tényleg nincsen! Az almát meg se kell hámozni, ha nem akarjuk, és teljesen mindegy, milyen formára vágjuk, csak kis darabok legyenek. Ezután tálban összemorzsolunk margarint, lisztet és cukrot. Abba a tepsibe, amiben sütünk, először beleszórjuk az almát, majd ráöntjük a morzsolt keveréket. Ha valaki szereti, megszórhatja fahéjjal, ha nem, már mehet is a sütőbe. Ennyi az egész. Ezúttal sajátot is csináltam, mert volt annyi hozzávaló. Jelentem, fantasztikus!! Pici, alumíniumból készült formákban sütöttük, amit mindenki könnyen magával vihet. Ez azért is praktikus, mert mire kisül valami, már vége is az órának. A segítő hölgy azt mondta, ha úgy akarom enni, ahogy az dukál, akkor vaníliasodót egyek hozzá. Hm. Úgyse ettem még olyat! Ez a sodó a custard, amit konzervekben árulnak, de elkészíteni is egyszerű. Szóval, ha lúd legyen kövér alapon hazafelé menet vettem ilyet, s azzal fogyasztottuk. Szerelem első kóstolásra! Azóta sokszor sütöttem ilyet, nagyon megszerettük. 

Azt hallottam, hogy a következő hétre csirkefalatokat terveztek, azelőtt meg láttam, hogy bolognaival jöttek-mentek a tanulók, szóval nem rossz menüsor :) És egyáltalán. Ezek mind nagyon könnyű ételek, és akár egy kis felnőtt segítséggel otthon is megvalósíthatók. A gyerekeknek van sikerélménye, hogy tud többféle ételt készíteni, belekóstol a sütés-főzés tudományába, s ki tudja, lehet, hogy kedvet kap hozzá a jövőben. 

Pont így nézett ki a végeredmény, még a kis forma is pont ilyen volt. Csak a díszítés nem volt a tetején. :)

Nos, a hetedikesek világából ennyit tudtam megmutatni. Azt hiszem, viszont, hogy elég sokrétű a kép. Nekem minden nagyon szimpatikus volt. Következő bejegyzés a nyolcadikosoké lesz. Ott nem láttam ennyiféle órát, de ott is nagyon jól éreztem magam. Olvasd el azt is! 

Köszönöm a figyelmet!