Néhány "fűszeres" nap

A középiskolát követően néhány napra abba a suliba kerültem vissza, ahol fűszernövények adják az osztályok nevét. Ezúttal a harmadik évfolyam volt a cél, amin belül mindhárom osztályban (Rozmaring, Koriander és Turbolya) segítettem. :)

Most osztályban kevesebbet voltam, mint az elsősökkel. Minden nap az első feladatom a névsorolvasás után az volt, hogy az olvasást gyakoroljam néhány gyerekkel az egyik harmadik osztályból. Minden nap másokkal, körülbelül öt-hat gyerek jött mindig, ennyi fért bele a szünetig. Miután visszajöttek, a másik osztályból következett az aznapi olvasást gyakorló csapat. Amikor velük is végeztem, lehetett is menni ebédelni. Ebéd után a harmadik osztály került sorra. Hogy mikor melyik osztály jött, az nagyjából ugyanaz volt, kivéve, ha valamelyiknek tesi órája volt, ekkor meg kellett cserélni a sorrendet. A délutáni olvasók között volt az a kisfiú is, akivel külön kellett gyakorolnom.

Ő egy olyan programban vett részt, amit úgy hívnak, hogy SNIP. Ez olyasmi, mint a középsulikban az 'intervention', vagyis matekból vagy helyesírásból külön foglalkozás. Körülbelül 15-20 perc. Jelen esetben ez helyesírás. A feladatok már megvannak, minden gyereknek, aki csinál ilyet, van egy külön mappája. Saját ütemében halad mindenki. Játékos, vicces feladatokról van szó.

Mikor ezt is befejeztük, írásos munkákat ellenőriztem, a következő napra készítettem elő dolgokat, majd elkísértem a gyerekeket a gyűlésre, s ezzel a nap véget is ért.

Jó volt ez a pár nap. És ahogy mindig, most is tanultam újat. 

Kedvenc sulimban karácsonyig

Általános teendők

Az őszi szünetet követően visszatértem kedvenc helyemre, és nagyon érdekesnek találtam, hogy szinte ugyanazt a feladatot kaptam, mint a kis 'fűszerekkel'. Három harmadik osztályban kellett itt is segítenem az olvasás gyakorlásában, a SNIP programban. Összesen hat gyerek tartozott hozzám, mindhárom osztályból voltak. Velük helyesírást heti három - és matematikát heti négy alkalommal gyakoroltam, olvasást pedig heti egyszer, viszont olvastak az osztályfőnökkel is. A fennmaradó időben pedig ott segítettem, ahol kellett az évfolyamon.

Mivel a program matek részét még nem csináltam, sok időt töltöttem a felkészüléssel, feladatok megtervezésével. Nagyrészt a Numicon nevezetű segédeszközt használtuk, ennek segítségével erősítettük a számfogalmakat, számpárokat, gyakoroltunk mintákat kirakni, irányokat meghatározni, összehasonlítani. Rengeteg féle feladatot végeztünk.

Amikor az osztályokban segítettem, megtudtam, hogy épp a Hamupipőke a tananyag. A mindenki által jól ismert történet alapos feldolgozása után a történet egyiptomi változatával is megismerkedtek a gyerekek. Te hallottál már erről? Én nem. A hősnő nem elhagyja a cipőjét, hanem egy sas veszi fel, átrepül vele a Földközi-tengeren és ledobja az egyiptomi király ölébe. A király azonnal elhatározza, hogy megtalálja a cipő tulajdonosát, akit majd feleségül vesz és királynévá emel. Érdekes, hogy ennek a változatnak 'egyiptomi' a neve, viszont inkább a 6-7. századi Hellászban alakult ki. Másik történetük pedig egy fogadósról szólt, aki szállást ad Józsefnek és Máriának, és később mindenki hozzá kopog be és a kis Jézust keresi. Ő meg egyre idegesebb, és a végén elhatározza, hogy jól kioszt mindenkit, de amikor megtudja, mi történt, természetesen megbékél. Ezt el is játszottuk csoportokban, nagyon ügyesek voltak a diákok, jókat mosolyogtunk, mert voltak, akik viccesre vették.  

Karácsony közeleg...

Amint írtam is, karácsony felé hajlott az idő. Kiderült, hogy minden évfolyam előad majd egy karácsonyi jelenetet az utolsó tanítási héten az iskola többi részének a hallban, minden nap másik évfolyam, s aznap délután a családtagjaiknak is.

Az egész nagyon izgalmas. Először is, minden osztály hozzájárul a dekorációhoz is, amivel a műsorra díszítjük fel a hallt. Mindenki maga választhatja ki, mit készít, viszont ennek olyasminek kell lennie, amit karikára fel lehet kötni.

Tőlünk az egyik osztály szarvasokat készített, a másik vörösbegyeket. A két állatkát ugyanazzal a módszerrel készítették: papírcsíkokat csillag alakban egymásra ragasztottak, majd a végeiket összeragasztották. A madárhoz kellett rá tenni még szárnyat, farktollat, szemet és csőrt, illetve a vörös színű begyet. :) A szarvashoz szemet, szájat, orrot és agancsokat. Nagyon cukik lettek egyébként. Megszámlálhatatlanul sok papírcsíkot vágtam azon a héten és megszámlálhatatlan sok papír jószágot akasztgattam fel a nagy karikákra. :)

Íme a rénszarvasokról minta. Ugye, milyen aranyosak? :) 

A harmadik osztály azonban - részben nekem is köszönhetően - kicsit összetettebb dekorációt készített. Itt töltötte gyakorlati idejét egy kis tanító néni, akivel a mi feladatunk volt kitalálni, hogy mi is legyen. Találtunk egy nagyon mutatós dolgot, amit viszonylag könnyű is elkészíteni. Először mindkét színből meghajtogatod a csillagot, majd a két részt összeragasztod. Ha megszáradt, a végeket csillámporral be kell szórni, majd ha az is megvan, mehet bele a cérna és mehet a karikára. De azt sem akárhogy, hanem csigavonalban. Azt azért meg kellett hagyni, gyönyörű lett és mindenki csodájára járt. 

Délutánonként tehát ezzel foglalkoztunk december első hetében. Ugyanezzel egy időben elkezdődtek a próbák is. A hall be volt osztva, mikor ki próbálhat ott. Vagy délelőtt, vagy délután, de szinte minden nap próbáltunk. A jelenet a hagyományos betlehemi karácsonyi történet volt. Azt hiszem nyolc dal, s átkötő szövegek. Minden dalhoz mozgás persze, kitalálni, hogy hogy legyen a legjobb, legkönnyebben követhető. Amíg a gyerekek próbáltak, mi a jelmezeket, kellékeket készítettük elő. Ez sem volt egyszerű eset! Végül aztán összeállt a nagy mű, s izgatottan vártuk, hogy bemutathassuk a többi osztálynak és a szülőknek.

Az utolsó hét

Az utolsó hét... az valami mesevilág! Hétfőn reggel a hallon keresztül tilos volt átjárni, valami meglepetés miatt. Névsorolvasás után minden osztály bevonult, hogy hatalmas 'óóóó' és 'áááá'  közepette birtokba vegye a gyönyörűen feldíszített és kivilágított csarnokot. A mennyezetről a dekorációk lógtak. A falakon körben tekergőztek a karácsonyi izzók. A sarokban a gyönyörű, díszes karácsonyfa. A vetítővel pedig egy meleg kandalló képét varázsolták a színpad hátterébe. Komolyan mondom, egy-két könnycsepp is megjelent a szememben, annyira szép, meghitt volt az egész. A gyerekek tátott szájjal bámultak, a nagyok is! :) Az igazgatóhelyettes elmondta, hogy minden nap lesz egy előadás, csütörtökön délután a templomban fogjuk meghallgatni a hatodikosokat, pénteken délután pedig egy közös éneklés lesz a hazaindulás előtt. Szerdán az iskolai ebéd karácsonyi menü lesz, és mindenkinek jár egy 'cracker', amit el kell tépni az asztalszomszéddal, s egy papírkorona, egy vicc és egy kis ajándék van benne. Csupa izgalom egész hétre!!

A mi kis bemutatónk mindenkinek nagyon tetszett. Jól is sikerült, tényleg. A többi osztály műsoráról is meg kell viszont emlékeznem, kiváltképp az ötödikesekről. A három osztály a Hamupipőke modern változatát adta elő. Nagyon várta mindenki ezt a darabot, elég grandiózusnak ígérkezett rengeteg jelmezzel, kellékkel. Jól látod, ebben nincs karácsonyi téma, de ez senkit sem érdekelt, mint hogy fantasztikus volt az egész! Színházban is felléphetnének vele, komolyan mondom. A negyedikesek egy alpesi környezetben játszódó történetet mutattak be, nagyon kedves produkció volt ez is, szépen is énekeltek. A hatodikosok templomi koncertje is szuperül sikerült. Mi a padokban ültünk, a gyerekek az oltár előtt álltak, és az osztályfőnökük adta a zenei kíséretet. Nagyon szép volt. 

Pénteken minden tanuló kapott egy csokit, illetve egy képeslapot, amit mindannyian aláírtunk, akik az évfolyamon tanítunk. Egymásnak is hoztak be képeslapokat a gyerekek a hét során. 

Délután aztán a közös éneklés volt az utolsó attrakció. Sok ütős hangszer is szét lett osztva, s bizonyos dalok bizonyos részénél csörömpölhetett mindenki! :) Volt nagy nevetés, de az éneklés is jól sikerült. Nagyon jó hangulatban köszöntünk el a gyerekektől. 

Ezzel viszont az én megbízatásom megint csak véget ért itt. Én is kaptam kis ajándékokat, üdvözlőkártyákat, rengeteg ölelést és köszönetet a munkámért. Nagyon jól éreztem magam, az utolsó hét volt a legjobb. Megalapozta az ünnepi hangulatot, annyi biztos! 

Köszönöm a figyelmet!