Egy január végi napon történt, amikor egy délelőttöt egy előkészítős osztályban töltöttem. Névsorolvasás és olvasás gyakorlás után a számítástechnika terembe mentünk, ahol játékos feladatokat oldottak meg a gyerekek a gépen, betűkkel, rövid szavakkal kapcsolatosan. Visszamentünk a terembe, következett egy rövid szünet, majd irány a tornaterem. Labdával dolgoztunk egész idő alatt, a gyerekek párosával álltak, egymásnak adogatták a labdát különböző módon: dobással, gurítással, rúgással, pattintással. Az volt a feladatunk, hogy figyeljünk és segítsünk azoknak a gyerekeknek, akiknek még nem megy olyan jól. Gyorsan el is ment az idő, én pedig végeztem ott aznapra.

Úgy volt, hogy csak ezen a délelőttön kellek, de aztán kiderült, hogy hosszabb időre is. És azóta is itt vagyok. :) Nagyon jó kis közösségbe kerültem. Rengeteg fantasztikus dolgot csináltunk a tanév során, és megpróbálok ezekből annyit leírni, amennyire csak emlékszem.

A kezdetek

Rögtön az első, amikor egy hangot kellett gyakorolnom a gyerekekkel, méghozzá a ’sh’ digráfot, amit ugye az angolban ’s’-nek ejtünk. Pont kapóra jött, mert kedvenceim, a bárányok angol neve is így kezdődik: ’sheep’.  Így aztán kitaláltam egy történetet, amit el is játszottunk. Természetesen rengeteg ilyen hangot tartalmazó szót tettem a történetbe. Mondok néhányat a teljesség igénye nélkül: A bárány (sheep) elment kirándulni hajóval (ship). Egy ing volt rajta (shirt). A hajóról látott egy cápát (shark).  Majdnem elvesztette a cipőjét (shoe). A parton (shore) sétált.  Jól sikerült a feladat, tetszést aratott. :)

Még ebben az időszakban volt a könyvnap. Ekkor mindenki felöltözhetett a kedvenc mesehősének jelmezébe. A tanároknak is kellett valamit alkotni, ezért úgy határoztunk, egységesen mackók leszünk. Barna színű ruhát vettünk fel, illetve az egyik kolléganő mindenkinek varrt mackófüleket. :))

Egy farm és az ott élő állatok

A következő időszakban változott a tananyag témája. A teremben az egyik fal arra volt szánva, hogy a témának megfelelően dekoráljuk. Ezeket nagyon szerettem csinálni. A következő témánk a farmon élő állatok voltak. Ennek megfelelően a kreatív foglalkozásokon festettünk/ragasztottunk/ készítettünk malacokat, csirkéket, bárányokat, annál is inkább, mert utóbbi kettő a húsvéti szakaszba is nagyon jól beleillett. A számítógépen is alkottak a gyerekek háziállatokat, s ezek mind-mind kikerültek erre a nagy falra.

Kiscsirkéket neveltünk

Képzeld, micsoda fantasztikus dolgot figyelhettünk heteken keresztül! Egy közeli farmról hoztak –azt hiszem tíz – tojást keltetőgépben, s mi figyelhettük, hogyan kelnek ki a kiscsirkék. Óriási! Amikor már látni is lehetett, hogy egyikük a csőrével már elkezdte az utat törni kifelé, onnantól kezdve elég nehéz volt bármiféle foglalkozást tartani. Az egyik kislány elhatározta, hogy addig fog énekelni neki, amíg ki nem kel. Végül nem bírta addig. :) Aznap fogadásokat kötöttünk, hogy milyen színű lesz, és nevet is találtunk neki.

Az tippelt jól, aki a feketére tett, mert első kispipink fekete lett, és oltári vicces volt, ahogy botladozott. Egyik pillanatban még állt, másikban aludt. A következő napon egy barna és egy sárga is kikelt, és utána pedig már sorra jött a többi. Sajnos három elpusztult, egy tojásból nem kelt ki senki, így összesen  hat kiscsirkénk lett. Miután a keltetőből ki lehetett venni őket, egy nagy henger alakú tartóban alakítottuk ki a helyüket. Tettünk be nekik szalmát az aljára, vizet és ennivalót is. Micsoda csipogás volt ott, be sem fogták a csőrüket! :) Nagyon aranyosak voltak, és olyan puhák! Az egész iskolából jöttek őket megnézni. Mielőtt elvitték őket, leterítettünk egy nagy takarófóliát, körbeültünk, s oda kitettük a pipiket. Óvatosan meg lehetett simogatni őket, s a gyerekek nagyon büszkék voltak, hogy megsimogatták a csöppségeket. Mi tagadás, én is nyünnyögtem azon egy darabig, hogy miközben vittem az egyiket a helyére, elaludt a kezemben. :))

Farm-kaland

Amikor a kiscsirkéket elvitték a gazdák, akkor úgy köszöntek el, hogy nemsokára találkozunk, várnak bennünket a farmjukon. Kiderült, hogy a következő héten tehát kirándulás lesz!

A buszról való lekászálódás után mindenki lepakolta a motyóját egy terembe, s egyik csapat jobbra, másik balra indult, a vezetők segítségével. Mi egy kiskerttel kezdtünk, beszélgettünk a növények növekedéséről, neveléséről. Folytatódott a tyúkóllal, amihez tartozott jó nagy kapirgáló terület is. Ezt körbeálltuk, megfigyeltük, mit csinálnak, mindenki kézbe foghatott egy tojást, amit akkor szedett ki a gondozó. Kihozott egy tyúkot is, meg lehetett simogatni a tollait, megérinteni a taraját. Úgy hívták, hogy Mary - mármint a tyúkot. :) Útközben találkoztunk egy kis kölyökkutyával, akit természetesen mindenki meg kellett, hogy simogasson. Nagyon aranyos volt, játékos, nem bánta, hogy gyerekek hada rohanta meg. :) Végül a teheneknél fejeztük be a sétát, itt is lehetett nekik ennivalót bedobálni, figyelni őket, s persze róluk is beszélt a gondozó. Mikor innen kijöttünk, láttuk, hogy a másik csoport is épp befejezte a maga körét, ők ugyanezeket látták, csak fordított sorrendben. Ebédidő következett, majd egy tavat jártunk körbe, ezúttal mindannyian egyfelé mentünk. Találtunk békákat, a gondozó kézbe is fogott egyet. Érdekes volt a tavi, tóparti, kövek alatti élővilág.  Végül kidőlt fatörzsek és fadarabok alkotta "játszótéren" töltöttük az időt, s ezzel véget is ért a kirándulás. Szuper élmény volt!

Újabb kirándulás

Irány az állatkert!

Egyik kirándulást követte a másik, mivel ismét megváltozott a téma. Állataink élőhelye ezúttal a dzsungel, illetve a tengerek/óceánok. S hogy ilyen állatokat is lássunk, felkerekedtünk az állatkertbe!

Igazából ez egy teljesen átlagos állatkert volt, de jól érezte magát mindenki. A legérdekesebb az volt, amikor egy foglalkozáson vettünk részt. Itt először különböző állatok tolláról, bőréről, agyaráról, egyéb részeiről készített képet kellett összepárosítani az állatokkal, majd néhány elő is került. A gondozó hozott egy kígyót, amit megsimíthatott, aki akart, de a legnagyobb bátorság mégsem ehhez kellett! Kézbe lehetett fogni csótányokat is. Be kell valljam, én nem fogtam. Sok kisgyerek megfogta, és nevettek, hogy csikizi a tenyerüket, de én most nem éltem a lehetőséggel. A kígyót megsimogattam, elég volt ennyi kihívás.

Kreatív élményeink

Ekkor már kint is jó idő volt, s így kintre is, bentre is fantasztikus feladatokat találtunk ki. Különböző terepasztalokat csináltunk: jeges, homokos, vizes, füves. Nagyon jól sikerült berendezni őket, tettünk bele különböző kis műanyag állatokat is, így a saját környezetükben lehetett játszani velük. A gyerekek kis dobozokból maguk is készíthettek különböző élőhelyeket, amiket aztán haza is vihettek, hogy a saját állataikkal is kipróbálják.

Két olyan nap is volt, amikor a szülők délután bejöhettek és kreatívkodhattak csemetéjükkel. Az egyik erre az időszakra esett, a másik húsvétra. Akkor a csarnokban lehetett nyulat, kiscsirkét, kosarat készíteni, tojásokat színezni (mind papírból). Most az udvaron különböző állatos álarcokat, fejpántokat, könyvjelzőket gyárthattak. Akinek éppen nem ért rá senkije, az becsatlakozott a barát/barátnő mellé.

Hajrá, kalózok!

Tengerparti kirándulás, ki-mit-tud, vidámpark

Az utolsó két témakör a tanévben: kalózok és a tengerpart. Arról még nem is írtam, hogy minden reggel az első teendők között van az, hogy egy dal erejéig tornázunk. Van egy program, kifejezetten gyerekeknek. Több dalból lehet választani, utánozni kell a mozdulatokat. Nagyon szeretik, nap úgy nem múlhat el, hogy ne táncolnánk valamelyikre. Ezek közül az egyik kalózos. Azt mondhatom, ez az egyik kedvencük lett, olyannyira, hogy még az iskolai ki-mit-tud műsoron is ezzel léptek fel. De erről később. Tehát a kalózokról tanulunk, térképeket tanulmányozunk/készítünk, aranyakat számolunk, ilyesmi. Végül pedig a nyár, tengerpart. Ehhez egy újabb kirándulás is tartozott. A tengerpartra utaztunk kisbusszal, ahol sétáltunk, kincset kerestünk, homokoztunk, piknik után pedig meghallgattunk egy vízimentő bácsit, aki a figyelmes nézőközönségének zászlókat és kitűzőket osztogatott. Fagyiztunk, még volt egy kis játékidő, majd vissza a suliba. Jól elfáradt és megéhezett mindenki, így amellett döntöttünk, hogy befaljuk a maradék ennivalót a hátizsákból és mesét nézünk a nap végéig.

Utolsó előtti héten egy napra az iskola vidámparkká változott. Volt ugrálóvár is, lufik, szappanbuborék-fújás, tombola, zene, ajándékok, sütemények, igazi bulihangulat! Az egyik kisfiú alig bírt magával az izgalomtól, mikor bejelentették ezt, mert az ő születésnapja is arra a napra esett, és így pazarul meg tudta ünnepelni!

A ki-mit-tud is ebben az időszakban zajlott. Sok ötlettel álltak elő a gyerekek, hogy mit adnának elő szívesen, végül a kalózos tánc lett belőle. Készítettünk hozzá kalózsapkákat és be is öltöztek kalózoknak. Jól sikerült a versenyszám, azt gondolom, de sajnos nem nyertünk vele. Viszont mindenki kapott vigaszdíjat. :)

Aznap volt az utolsó előtti nap, s ez az egész fellépés egy nagy osztálybuli része volt. A műsor délelőtt volt, és a tízóraihoz most kaptak kekszet is, akár többfélét is lehetett választani. Délután zenés játékok, ügyességi versenyek következtek. Utolsó napra is hasonló volt betervezve, csak hogy szakadt az eső, így beszorultunk a terembe. A terv mozizásra változott, még kis adag pattogatott kukorica is járt, hogy teljes legyen az élmény. Ebéd után a végzős osztály búcsúműsorára sorakoztunk fel a csarnokban. Itt ez van ballagás helyett. A két osztály vagy együtt, vagy külön kitalál valamit, s előadják a többieknek. Az egész iskola, de tényleg mindenki itt van, ezt nézi, sőt, a ’ballagó’ gyerekek családtagjai is. Ez évben a két osztály összefogott. Ahány tanév, annyi sorban ültek, s minden tanévről mondtak néhány gondolatot, miközben képeket mutattak a háttérben. A műsor egy közös énekkel zárult, a végére már jó néhány emberke törölgette a szemét... Még nekem is megható volt, pedig ezeket a gyerekeket egyáltalán nem ismertem. Maga az élmény, a hangulat volt olyan, amitől előkerülnek a zsebkendők.

Az osztályba visszatérve egy kis ajándékkal kedveskedtek a tanító nénik a gyerekeknek. Az ajándékkártyára az volt írva: ’It has been a ball to teach you.’  A ’ball’ szó eredetileg labdát jelent, de itt úgy kell fordítanunk, hogy móka, mulatság. Vagyis a mondta értelme: ’Jó móka volt téged tanítani.’ A szójáték miatt az ajándék pedig egy pici labda volt. :) Jópofa ötlet.

Lezárult tehát a tanév. Számomra hatalmas mennyiségű tapasztalattal, élménnyel, minden téren pozitív kicsengéssel. És tudtam, hogy az új tanévre visszavárnak.

Köszönöm a figyelmet!