Mi ez a fura cím már megint? :) 

Időrendben a második évfolyam következik, amiben szintén volt részem, hiszen Ádi osztályával is sokat voltam. Most egy másik iskolában is volt lehetőségem megismerni az ottani másodikosokat. Nem voltam velük túl sokat, talán két-három napot, de azt leírom. 

S hogy a címre is magyarázatot adjak, ennek az iskolának a nevében benne van a kócsag szó. Nincsenek hasonló utcanevek, egyszerűen csak ez az iskola neve. Viszont itt a házak is madarakról vannak elnevezve. (A házakról az előző bejegyzésben írtam.) 

Ahogy a fűszerekről elnevezett osztályokban a három különböző nehézségi kategória fűszerességgel kapcsolatos, itt a sporttal. Ez annak köszönhető, hogy az iskola mellett egy sportközpont áll. A kategóriák pedig "sétáló", "kocogó" és "futó", vagyis "walkers", "joggers", "runners". 

Mivel ezekben az iskolákban ugyanolyan dolgokat tapasztaltam, (lásd házak, három kategória) azt hittem, mindenhol így van ez. Aztán kiderült, hogy nem. De ha időben odaérek, majd azokról is írok. 

Még csak annyit az elnevezésekről, hogy itt is két osztály van minden évfolyamon. Van például 1H és 1M, 2H és 2M stb. Mindig ez a két betű áll az osztályok száma után, mint az iskola nevének kezdőbetűi. Hát, ez is elég érdekes. :)

A másodikosoknál

Általában matematika és olvasás-írás órákon voltam velük. 

Matekból a téma: kétjegyű számok kivonása kétjegyű számokból. Ezt a következőképpen kell lejátszani: Felrajzolnak egy egyenes vonalat, melynek a végén odaírják a kiinduló számot, mondjuk legyen ez most 43. Ebből vonjunk ki 15-öt! Ahány tízes van benne, annyi nagy ugrást rajzolunk a vonalra, vagyis nagyobb félkört. Most ugye egyet, amivel a 33-ra ugrottunk. Ezt is felírjuk az egyenesre. Ezután megnézzük, hány kis ugrást kell végrehajtanunk, és annyi kis félkört rajzolunk. Most ötöt, és egyúttal egyesével számolunk is vissza, és lám, meg is van az eredmény, 28, gyorsan fel is írhatjuk ezt is. A félkörökbe meg azt írjuk bele mindig, hogy tízet vagy egyet ugrottunk. 

Van egy érdekes kis szerkezete a tanító néninek. Olyan, mint egy mini írásvetítő. Alárakja a saját kis fehér tábláját, azon dolgozik, a gyerekek pedig láthatják. Többet megcsináltak így közösen, majd a gyerekek egyedül a kis táblán, végül a füzetben. Minden esetben le kellett rajzolniuk a félköröket is.

Van nekik egy olyan lapjuk, amire fel vannak írva a számok egytől százig, tíz sorban. Itt lépgethetnek bármerre, jobbra -balra egyesével, vagy le -fel tízesével. A kivonás gyakorlásában nagyon sokat segít. Óra elején végigmondanak oszlopokat, például 5, 15, 25, 35,... Ezt nem csak mindig együtt, hol csak a fiúk, hol csak a lányok. egyszer az első két sor, másszor a második kettő. 

Egyik esetben dolgoztak kis, egymásba építhető színes kockákkal. (Úgy hívják őket, hogy "mathlink cubes".)Ezekből alakítottak ki hármas, négyes, ötös stb csoportokat. Dolgoztak párokban is, egyesével is. Feltételezem, akkor a szorzótábla gyakorlása volt az anyag. Használtak egy nagy farudat, amire nagy fehér és piros gyöngyök vannak felfűzve. Ezek tologatásával számoltak oda-vissza tízesével, ötösével. Itt is rengeteg féle eszköz állt rendelkezésre a tanulás színesebbé tételéhez. Szó szerint! :)

Ha már a kis tábláknál tartunk, elmondom, hogy nagyon praktikusan is egy becipzározható mappában egyesével vannak csomagolva a kis táblák, mindhez tartozik egy-egy filc és szivacs is. Ha végeztek, mindent ugyanígy visszacsomagolnak. Nagyon jó, sok időt megtakarítanak ezzel, hogy nem kell külön szaladgálni minden egyes dologért.

Óra végén van mindig egy úgynevezett három perces kihívás. Ezalatt három egyszerű feladatot kell megoldaniuk. Egyetlen művelet mindössze. 

Van még egyfajta feladat, amit a nagy képernyőn tudnak csinálni. A számítógépet ki tudják tenni nagy képernyőre, és ezen mennek olyan játékok, hogy a képernyőn lévő számokat kell megtalálni és megnyomni. Nehezebb változata ennek, amikor már egy szorzás vagy osztás eredménye a megtalálandó szám. Nagyon ügyesek benne. 

Ennyi volt a kalandom ebben az osztályban, tudom, nem sok, de amúgy is rengeteget írtam már erről az évfolyamról, úgyhogy haladhatunk is tovább.  

Harmadikosokkal

Ez most kicsit kilóg, mert a harmadikosokkal nem ebben a suliban voltam, hanem ahol az előkészítősökkel és majd később a hatodikosokkal. Viszont időben pedig ők következnek, így inkább ezt a sorrendet követem. Amúgy is csak egyetlen délutánt töltöttem náluk, tehát sok mindent amúgy sem tudok regélni.

Az ő témájuk a kőkorszak volt éppen. Már régebben kezdték, tehát nem volt ez most új nekik. Csak nekem. :) Először a füzetbe kellett írniuk öt mondatot arról, hogy miért szerettek, vagy miért nem szerettek volna gyerekként a kőkorszakban élni. Ők választhatták ki, melyikről. Miután kész lettek, néhányat felolvastak. Egész jó ötletek születtek. Akik mellette érveltek, általában azt írták, hogy biztosan nem volt ennyi szabály, nem volt iskola. Volt, aki megemlítette, hogy tisztább volt a környezet. Akik nem éltek volna ekkor, a technika hiányával magyarázták, vagy azzal, hogy nem érezték volna biztonságban magukat, mert például nem tudtak védekezni a rájuk támadó nagy állatok ellen. Igazán érdekes volt hallgatni őket.

Szünet után négy csoportra oszlott az osztály. Mindegyik kapott egy témát, amiről együtt kellett beszélniük, s elmondani, miért volt az az adott dolog fontos a kőkorszaki emberek életében. S ezek pedig: kő, tűz, kerék és állatok. Én azzal a csoporttal dolgoztam legtöbbet, amelyik a tűzről beszélt, de azért néha belehallgattam a többiek vitájába is. Összegyűltek jó érvek, egymás után kiabálták be a jobbnál jobb dolgokat. Az idő lejártával közösen megbeszélték mindegyiket, ami pedig eltartott a hazaindulást jelző csengőszóig. 

Hát, ez se volt egy hosszú kaland...

Negyedik osztályban

Velük szintén olvasás-írás és matematika órákat töltöttem. 

Az első órában (igazából az első két órában) olvasás-írás zajlott. Pontosan nem tudom, mit csináltak a teremben, mert ezalatt az idő alatt én egyenként hallgattam olvasókat. Volt, amelyikük nagyon szépen, folyékonyan olvasott, sőt, mondhatom is, hogy a legtöbbjükkel ez volt a helyzet. Azt azonban nem értem, hogy néhányan miért választanak maguknak olyan könyveket, ami nem érdekli őket. Itt már nem az van, ami másodikban, hogy a tanító néni találomra kiválaszt valamit, aztán kész. Ők maguk választják az olvasnivalót. Az, aki láthatóan küzd az olvasással, miért választ iszonyat vastag könyvet, tele nehéz szavakkal... Vagy ha már kiválasztotta, mert valamiért megtetszett neki, viszont látja, hogy nem az igazi, miért nem cseréli le? Nem hiszem, hogy a tanító ne engedné.. Hatodikban is megengedik ezt. Szóval, általában az osztály háromnegyed részét sikerült is meghallgatnom, persze nem minden alkalommal ugyanazokat. Ahol az egyik nap elhagytuk a névsort, következő nap onnan folytattuk.

Egyik alkalommal jelen voltam egy teljes órán, amikor egy új történettel ismerkedtek. A címe: Sam kacsája. A történet szerint Sam egy olyan suliba járt, amihez egy farm is tartozott. Egyik héten Sam megmentett egy kacsát, de senkinek nem mondta el, helyette a farmon rejtette el, hogy majd a hétvégén hazaviszi. Ezt csak a farm egyik dolgozója vette észre, de nem bánta, ő sem szólt senkinek, inkább segített a kisfiúnak ápolni a kacsát. Pénteken aztán Sam a táskájában próbálta meg hazacsempészni, ám egyszer csak a kacsa hápogott egyet. Az egyik kislány meghallotta, s már rohant is a tanárukhoz árulkodni. Sam szerencséjére azonban a tanár nem hitt neki, mert köztudott volt róla, hogy a kislány szeret nyafogni mindenért, és sokszor olyan dolgokat talál ki, amik nem is igazak. Az akció tehát sikerrel járt, hazakerült a madár, amit Sam a nagypapájának szánt születésnapi ajándékként. A nagypapája örült neki, ám azt Sam nem gondolta át teljesen, hogyan is nevelnék őt fel otthon, hiszen nincsen saját tavuk... Így aztán elvitték egy közeli tóhoz, és ott szabadon engedték. Itt a vége, fuss el véle! :)

Amikor a történetet olvasta a tanító néni, nem olvasta el azonnal mindet, hanem megállt időnként, s megkérdezte a diákokat, szerintük mi fog történni. Ez nagyon érdekes volt. Nagyon nagy fantáziájuk van a gyerekeknek, azt tudjuk. :) Kitaláltak mindenféle dolgot, nem feltétlenül azt, ami aztán valójában történt, de ez nem is volt lényeges. 

Miután végigolvasták a történetet, hatos csoportokba fejlődtek. Az volt a feladat, hogy találják ki, mi történt volna, ha bizonyos pontokon a történet más fordulatot vett volna. Például, ha a farmon dolgozó férfi nem segít Samnek azzal, hogy megtartja a titkát. Vagy ha a buszon a tanár hisz a kislánynak, s megkéri Samet, hogy nyissa ki a táskáját. Minden csoportnak más szituációt kellett feldolgoznia, eljátszania. Vagyis csak kigyakorolni, következő órán játszották el. A szerepek kiosztása nagyon gyorsan meg is történt, és elég jól alakultak minden csoportnál a jelenetek. Sajnálom, hogy akkor már nem voltam ott, amikor eljátszották ezeket.

Az írásos munkákba akkor láttam bele, amikor mindenkiét le kellett fénymásolnom. Ennek fő témái a gyerekek kedvenc mondókái, dalocskái voltak: Humpty Dumpty, Baa Baa Black Sheep, Three Blind Mice, Miss Polly had a Dolly stb. Ezeket kellett újságcikké formálni. Például a Humpty Dumpty (Keljfeljancsi magyarul): Humpty Dumpty ült egy falon, leesett onnan, és a király emberei sem tudták őt újra összerakni. Hogyan lesz ebből újságcikk? Tovább kell vinni a történetet, hogy mi történhetett ezután. Mondjuk, hogy a király emberei gyorsan kihívták a mentőket, Humpty Dumpty-t kórházba szállították és most várják a felépülését. Ez szuper jó szerintem! Vagy a kis fekete bárány (black sheep) a dalban elad egy zsák gyapjút egy úrnak, egy zsákkal egy hölgynek, és egy zsákkal az utca végén lakó kisfiúnak. A cikk úgy folytatódik, hogy a bárány a kapott pénzt jótékonyságra fordítja: létrehoz belőle egy alapítványt és azt támogatja. Zseniális! Olvastam még jó párat, csak sajnos nem emlékszem mindre. Arra viszont igen, hogy a fénymásolás kicsit hosszabb ideig tartott, mert nem győztem olvasni az írásokat, annyira jókat találtam!

A szünet után matek kóra övetkezett. Mindig azzal kezdődött. hogy írtak egy öt perces kihívást. Ugyanaz a helyzet, mint amikor a másodikosok írnak  három perceset: öt perc öt feladatra. Ezek mindig az előző nap tanultakra építenek. Általában a négy alapművelet a kérdés, de itt már előfordultak törtek is. Sima és tizedestörtek egyaránt. Miután ez megvolt, tanulták az új anyagot, vagy ismételtek. Óra végén az osztályfőnök mindig kijavítja a kihívásos feladatlapokat, s eldönti, hogy ez alapján az ebédszünet után kinek kell gyakorolni.

Az új anyag ekkoriban az volt, hogy pénzérmékkel dolgoztak, játék pénzekkel persze. Mindenféle feladatot oldottak meg a témában: rakj ki x összeget többféleképpen; rakj ki a padtársadnak egy összeget, ő számolja meg, aztán cseréljetek; aztán már érmék nélkül feladatlapon kellett meghatározni az összeget vagy érméket rajzolni. A szöveges feladatok is vásárlás témára koncentrálódtak. Mindig más jellegű volt a feladat, hogy ne legyen unalmas.

A gyakorlás a délutáni időszak első felét tette ki. Ilyenkor mindkét negyedikes osztálynál ez van, tehát az idő egyik felében az egyik osztály tagjaival gyakoroltam, a másik felében a másikkal. Ez 4-5 tanulót jelentett mindig. A feladatunk az volt, hogy újra oldjuk meg közösen a kihívás feladatait. Úgy igyekeztem, hogy mindenkire jusson egy, amit ő mond el, s az időbe is beleférjünk. A gondot nekem az jelentette, amikor úgy láttam, az ott jelenlevő gyerekek nem is akarják megérteni. Nem, hogy nem tudják megoldani, még csak esélyt sem adnak maguknak, helyette inkább a hülyéskedés megy, a túl könnyen feladják. Ilyenkor egy kicsit a lelkükre kell beszélni, az idő is kevesebb ezáltal. Viszont úgy voltam vele, inkább legyen megoldva három feladat, de az úgy, hogy biztosan értette mindenki, és biztosan odafigyelt a megoldásra.

Itt az iskolagyűlés mindig kettőkor volt, tehát ez a gyakorlásos rész, ha akartam volna se tarthatott volna tovább. A gyerekek gyorsan visszaszaladtak a terembe a felszereléssel, majd irány a csarnok. Számomra pedig irány haza!

Ilyen élményeket szereztem én a kócsagoknál. Jól éreztem magam velük, újabb iskola, újabb tapasztalatok.

Köszönöm a figyelmet!