Mindig izgatottan vártam, hogy mi fog történni aznap. Minden órát alkalmam nyílt megfigyelni, s most elmondom, mit láttam. 

F r a n c a i s

Kezdem a kedvenc délelőttömmel, a szerdával. Azt már említettem az előző bejegyzésben, hogy ekkor három részre oszlott a délelőtt, és a francia óra volt az első. Az első két héten az épületeket gyakoroltuk. Legelőször is egy dalocskát hallgattunk meg, ami arról szólt, hogy megy a kislány iskolába, s milyen épületek mellett halad el. Következett a kártyapárosító játék, tudod, amikor kettőt felfordítasz, s ha egyezik, felveszed, ha nem, visszarakod. Na ezt játszottuk épületek nevével és képével. Végül pedig saját várost kellett tervezniük, s az épületeket megnevezni benne. 

Következő héten a "Hová mész?" kérdést gyakoroltuk. Illetve, minden szám-személyben a kérdést és a választ, amiket aztán a füzetbe is leírtak. Az óra végén már magabiztosan tudtam (volna, ha tőlem kérdezték volna :) ) a kérdést,és azt, hogy "Én megyek..." :))

A harmadik héten áttértünk az időjárásra. Mindenféle időjárási tényezőről szó esett, ezekből pedig egy posztert kellett készíteniük. Mondjuk középre felírják, hogy "Milyen idő van?", köré pedig felhajtható lapokra rajzolnak fagyit, hóembert, napot stb, és a lap alá felírják, hogy "napos", "havazik", ilyesmi. Egész jól sikerültek a művek. 

Negyedik alkalommal egy történetet olvastunk - fordítottunk, ezekkel kapcsolatban kérdéseket válaszoltak meg, majd pedig "sótartót" hajtogattunk. Biztosan Te is tudod, mi az, az ujjainkkal lehet ki-be csukogatni, és annak idején arra használtuk, hogy kisorsoljuk, kinek ki lesz a férje, hol fog lakni stb. :) Most itt szavakat gyakoroltak, egyik kiforgatta, másik megmondta.

Végül, lévén a húsvéti szünet előtti héten voltunk már. Itt megtanultunk húsvéti jelképeket, amivel bingót játszottunk, és lehetett csokit nyerni. A tanárnő mesélt arról is, hogy hogyan zajlik a húsvét Franciaországban. Neked is rémlik az a kifejezés, hogy "a harangok Rómába mentek"? Mert ez abból ered, hogy Franciaországban nagypénteken elhallgatnak a harangok. A néphit szerint ilyenkor Rómába mennek, s majd csak húsvét hétfő reggelén térnek vissza. 

Tudod, (vagy ha nem, most elmondom) hogy nagyon szeretem a bárányokat, szerintem a legviccesebb jószágok a kis bégető, ugrándozó barik. Nálunk is az egyik húsvéti jelkép a bárány, ahogyan a franciáknál is, de ott egy sütemény formájában is megjelenik. Ez az elzászi cukrosbárány, vagyis lamala (ami azt jelenti: bárányka). A kelt tésztát egy üreges bárány formába töltik, majd kisütik.

Sok fesztivál, kézműves vásár van, a csokoládékészítő mesterek igazi csodákkal jönnek ki, s ha szerencsénk van, a készítését is láthatjuk. Itt is van csokitojás-vadászat természetesen.  (Forrás: Húsvét Franciaországban)

Nagyon tetszettek ezek az órák, mindig jó hangulat volt. Egyszer később egy másik iskolában találkoztam egy francia lánnyal, ő is helyettesített, ahogy én. Elmondtam neki azokat a kifejezéseket, amiket megtanultam itt, azt mondta, remek a kiejtésem. :) Megint később, mikor ide visszatértem, elmeséltem a franicatanárnőnek, aki pedig azt mondta, büszke rám, hogy ilyen sokat tanultam. ;)

Helyesírás

Miután a francia órának vége lett, helyet cserélt a három osztály. Nekünk helyesírás következett. Itt először tíz szavas tesztet írtak. Olyan szavakból, amiől még az én hajam is égnek állt sokszor. Sok szó volt ezek közt, amivel későn találkoztam, és elég hosszú, bonyolult szavak is voltak ezek. Miután kijavították, bejelölték a gyakorolni valókat a következő hétre. 

Volt, hogy az volt a feladat, döntsék el, hogy atáblán látható szavakból mind létező szó-e: plumbum, soosoo, crizzle vagy doromania. Mind halandzsának tűnik, ugye? Az első szóban majdnem biztos voltam, hogy az az ólom latin neve, de a többi... hát, az furán hangzott. Kiderült, hogy a "soosoo" egy delfinfajta. A "crizzle" azt jelenti, hogy valaminek a felszíne ráncos, durva lesz. A "doromania" pedig az a késztetés, amikor valaki mindig mindenkinek ajándékokat akar adni. Szóval, mind létezik. 

Volt olyan is, hogy az értelmező szótár segítségével kiírták a füzetbe a számukra ismeretlen szavakat, s mondatokat is alkottak velük.

Egyik alkalommal társasjátékkal játszottak, párosával. A tesztben előforduló tíz szó kellett hozzá. Dob az egyik játékos, és mondjuk olyan mezőre lép, hogy "Betűzz egy szót!" akkor a másik mond egy szót a tízből, amit le kell írni, és ha helyes, léphet tovább. ha nem, marad, ahol van. Olyan mezők is vannak, hogy "Alkoss egy mondatot!", "Sorold fel a magánhangzókat!", "Írd le a neved csukott szemmel!" és még sok minden más. Nagyon jó kis játék. 

A másik játék a "Heads down, thumbs up", vagyis fejeket le, hüvelykujjakat fel. Mindenki lehajtja a fejét az asztalra, becsukja a szemét. Előtte persze kiválasztanak két embert, aki kiáll előre. Miután mindenki becsukta a szemét és mindkét hüvelykujjával felfelé mutat, mindkét ember odamegy egy valakihez, megszorítja a hüvelykujját, majd visszaáll előre. Ekkor a többiek felnézhetnek, s a két embernek, akinek az ujját megszorította valaki, ki kell találni, ki volt az. Ha kitalálja, helyet cserélhet a "szorítóval", ha nem, a "szorító" marad. :)

Vallásismeret

Amikor belecsöppentem az osztály munkájába, éppen a zsidó vallásról tanultak. A tanárnő megtett mindent, hogy az órák érdekesek legyenek, az biztos. Mindig néztünk rövid videókat,  voltak mindig képek, szemléltető eszközök, sőt, amikor egy speciális kenyérről tanultunk, akkor meg is sütötte előzőleg azt, és óra végén meg lehetett kóstolni. Beszélgettünk a ruházatukról, a szent könyvükről, vallási jelképekről, az étkezésről. Számomra nagyon érdekes tény volt az, hogy általában két konyhájuk van, mert nem főzik ugyanazon a helyen együtt a húst s a tejtermékeket. Rengeteg érdekességet, új információt hallottam. Én is, de a tanulók is mindig érdeklődéssel figyelték. 

Utolsó héten, (húsvét előtt, ugyebár) egy másfajta feladatot kaptak. A templom és az iskola junior része közös vállalkozásba fogott, méghozzá abba, hogy kidekorálják a templom falait. Posztereket kellett minden osztálynak készíteni, minden poszter témája más szó: teher, könnyek, megbocsátás, árulás stb. A poszter kinézete teljesen az osztályra volt bízva. A mi osztályunk a legnehezebb témát kapta, a halált. Erről beszélni sem könnyű soha, hát még komoly gondolatokat megfogalmazni. A tanárnő úgy gondolta, kereszt alakokat vág ki, s erre mindenki felírhatja a saját gondolatait. Végül ezeket majd felragasztjuk a kemény papírra. Az óra elején még féltem, hogy fog elsülni ez az egész. Arra bátorítottuk a gyerekeket, legalább egy mondatot írjanak, vagy akár egy szót, ami eszükbe jut. Ha olyan szerencsések, hogy soha nem vesztettek el senkit, akkor mondjuk lehet az egy kisállat akár. Nagyon sokan valóban erre "haraptak rá", s arról írtak, amikor a háziállatuk elpusztult. Többen a nagyszüleik elvesztésekor érzett dolgokat vetették papírra. Mielőtt elkezdtük az írást, beszélgettünk egy kicsit, s nagyon sok gyerek el is sírta magát, Majdnem én is. Nagyon furcsa hangulat lett a teremben. Maga a tanárnő is érezte, hogy kemény dió ez, de azt mondta, a kis harmadikosoknak mégsem adhatja ezt a témát... Jól nézett ki a végeredmény, és mindenkinek sikerült legalább egy mondatot írnia. Végül én lepődtem meg a legjobban, milyen jók is lettek ezek a mondatok. 

Innentől már nem a szerdai napot írom, hiszen ez a három óra volt az, ami a délelőttöt "alkotta". Van még azonban sok óra, amiről be kell számolnom.

Testnevelés

Másik iskolákban is megfigyeltem, hogy a testnevelő tanárok nem a suliban vannak, hanem csak felbukkannak, megtartják az órákat, aztán lelépnek. Elég érdekes, nem? 

Itt is így megy. Kétszer van tesijük, egyszer a testnevelő tanárral, és ekkor csak ők vannak a teremben. Egyszer pedig az egész evfolyamnak egyszerre van, és mindhárom osztályfőnök mást játszik: kosárlabdát, focit, akármit, ez mindig változik. Ez mindig kinti óra. Hacsak nincsenek extrém időjárási körülmények. Ez tényleg hihetetlen. Én február végén- március elején voltam itt, amikor még igen csak hidegek voltak. Ők azonban rendíthetetlenül kint nyomultak. :) Tehát a gyerekeknek három lehetőségük van, amit szeretnének játszani, azzal foglalkoznak az adott órán. Gondolom, a létszám elosztására azért ügyelnek.

A sporthoz kapcsolódott a következő esemény, ami az utolsó hetünket teljesen behálózta, s a tesi órák témáját megadta: a sport hét (Sport Relief Week). Ez egy országos megmozdulás, kétévente zajlik. Próbáltam megkeresni, hogy is, mint is van pontosan, de nem nagyon találtam használható információt, így elmondom, hogy mit tapasztaltam. Sok iskola, köztük a miénk is benevezhet. Megvannak az adott típusú feladatok, amiket lehet végezni az adott héten, minden osztálynak minden nap kettőt. Minden feladatnak ugyebár megvan a győztese, s minden győztes kap egy kis jutalmat. Pénteken az egészet egy közös futás zárja, ahová az egész iskola megy. Tényleg az egész, infant és junior rész, mindenki. A sulihoz közeli futópályán két kört kell megtenni.  Kiszámolták/megsaccolták, nem tudom, hogy a két kör nagyjából hány lépés egy felnőttnek, és hány egy gyereknek. Eszerint, a futás után minden osztálynak lesz egy lépésszáma, aszerint, hogy hány felnőtt és hány diák futott. Nyilván itt is lesz győztes, de a lényeg az, hogy együtt összesen hány lépést tettünk meg, s ez az iskolák közti verseny. Azt pontosan nem tudom, ebben mi hogyan szerepeltünk, mindenesetre én megtettem a magamét a jó ügyért. :)

A napi feladatok között voltak tényleges sport-, és játékos feladatok. Sport például: ugrókötelezés,pici akadályok átugrása, kosárra dobás, 100 m futás és curling. Játékos volt a tánckoreográfia követése, limbó, szivacsból készült gerely hajítása, és még több más. Komolyan mondom, én is nagyon élveztem, a tánckoreográfiát én is követtem, illetve zsűriztem is közben. :) Más osztályoknak is hasonlók voltak, de nem mindenkinek ugyanaz. Hallottam például, hogy volt jóga is. És hát ki ne feledjem azt a nagyon izgalmas játékot, amit úgy hívnak: speed stacking. Hogy ennek van-e magyar megfelelője, nem tudom. Az összes többi sportfeladatot az osztályfőnökkel végezték a gyerekek, a jóga és ez volt az, amit nem. Az egész irtó izgalmas volt. Összegyűltünk a teremben, s egy úriember tartott bemutatót, elmagyarázta a szabályokat, s utána gyakorolhattak párosával. Mi is ez az egész? Kis műanyag pohárnak látszó tárgyakkal játszunk. hívjuk most poharaknak őket, az egyszerűség kedvéért, de nem azok, mert lyuk van az aljukon. :) Tehát ebből van hat, egymásba rakva. A feladat az, hogy lerakj alulra hármat, arra kettőt, arra egyet. Ezután az egészet újra egy kupaccá kell alakítani, ahogy kezdted, és ekkor vagy kész. Az előadó hihetetlen gyorsan csinálta, alig tudtuk követni. Sőt, nem csak hattal csinálta, hanem tizenkettővel is! Nem olyan bonyolult egyébként maga a mozdulat, de hogy időre kell... A gyerekek is nagyon belejöttek. Párosával játszottak, egyik csinálta, másik mérte az időt. A négy leggyorsabb megmérkőzött párosával, aztán minden páros győztese is, s így kialakult az osztály speed stacker bajnoka. :) Nálunk mind a négy elődöntős lány volt, így nyilván a győztes is. Azt is megtudtuk, hogy az összes többi osztályban is lányok lettek a győztesek! De érdekes, nem? 

Téma

Azt sokszor láttam már az unokaöcsik iskolájában, hogy bizonyos időközönként van egy témájuk, és aköré csoportosulnak a feladatok. Itt is van téma, csak itt nincsen más órába belekombinálva, csak ez van. Egyszer van egy héten. A hatodikosknál a maja civilizáció volt éppen a fő témakör. A hátsó nagy faliújságon ezzel kapcsolatban ki is voltak téve kérdések, gondolom, még nem olyan rég kezdtek vele foglalkozni. Az egyik órán a maja istenekről beszélgettek, s ezek alapján mindenkinek kellett egy saját istent kreálnia. nevet adni, kitalálnia, minek az istene, hogyan lett az, ami/aki, és lerajzolnia. Ha jól meggondolom, végülis bele van ez kombinálva másba, mert írás, fogalmazás, rajz azért kell hozzá... Az írásokból és a rajzokból aztán készítettem egy szuper faliújságot a maja témában. ;) Nagyon izgalmas, ötletes írások és igen jó rajzok születtek.

Természetismeret

Mindössze kettő ilyen órát láttam. Az egyiken a posztereket fejezték be, amik témája, ahogy láttam, több féle is volt. Egyik a mamutokról szólt, másik a majmokról, a többire nem emlékszem sajnos...  Négyen-öten dolgoztak össze. 

A másik órán, ez már az utolsó héten volt, arról tanultunk (nem ér nevetni), hogy porzók-bibék-méhecskék... :) Komolyan. Megbeszéltük a virág részeit, mit csinál a méhecske, hgyan történik a beporzás, miért jó ez stb. Nagyon vicces játékot talált ki a tanár úr. Az osztályban színes virágok képeit ragasztottuk ki, mindenfelé. Azután mindenki kapott egy szívószálat, és ezzel együtt mindenki méhecske lett. A tanár úr volt a fő virág, ahová mindenkinek rá kellett szállni, és innen vitte a virágport a többi virághoz. Ha rászállt valaki a fő virágra, a szívószálával felszívott  egy kis virágport, vagyis egy kapott vattapamacsot, amin volt egy kis cellux. Ezt kellett nagy zümmögések közepette valamelyik kiragasztott virágra ragasztani. Oltári volt! Nagyon jókat nevettem. Ezt biztos nem felejtik el!

Na, legyen elég ennyi ehhez a bekezdéshez. A  következőre hagytam az irodalmat, a matekot és a kreatív foglalkozást. Folytatás ott! 

Köszönöm a figyelmet!