Január 22.

Az előző hét kimaradt sajnos, betegség miatt. Ennek következtében nem is találtam a helyem egész héten. Kimaradt a hétindító napom, az energiaforrásom... Annál nagyobb lelkesedéssel fogadtak a tanító nénik és a gyerekek. Jól esett nagyon. 

1. osztály 

Pajzsok 

Először is, jelentem, elkészültek a szuperhős-képek! Múlt héten felkerültek a házak fölé a kis hősök képei. Kettő ki is került a faliújságra. Íme egy fiú és egy lány szuperhős:

Most még tovább alkottuk a szuperhős-imidzsünket, pajzsot készítettünk. Olyat, amilyen Amerika Kapitánynak van, csak a színek mások. Ehhez kemény papírból kivágtuk az alapot, s a választott színből is ugyanekkora kört. A középső fehér kör az itt is fehér, ám a belső színét megint csak kiválaszthatták, és a benne lévő csillag színét is. Egyesével jöttek, de beltelt kis időbe, mire a sok kört kivágták. Egész délelőtt ezzel foglalkoztunk, de nem készült el sok gyerek. Azért aki igen, elég tisztes munkát végzett. 

A szorzótábla

Amikor egyszer a másodikos tanító néni kirakosgatta a zoknikat "szárítókötélre, és azzal gyakorolták az összeadás-kivonást, azt hittem, a szorzótáblát még csak később fogják tanulni. Még meg is jegyeztem, hogy a zoknik majd annak gyakorlására is jók lesznek párosával. 

És lám, ma pontosan ez történt, csak épp itt, az elsősöknél. Meg is lepődtem, hogy már most tanulják ezt. Ahogyan sok minden másban is, ennek tanításában is van különbség. Mi otthon a szorzótáblát mindig 10-ig tanuljuk, vagyis minden tábla utolsó sora az, hogy a számot tízzel megszorozzuk. Itt tizenkettőig mennek. Őszintén mondom, kicsit megzavart ez, mert csak 20-ig tanulták a számokat. A tananyagban is csak később szerepel a párosával számolás. Itt most nem a tanító nénit akarom megkérdőjelezni, csak fura, hogy most tanulják. Mondjuk, lehet, hogy előbbre járnak már egy kicsit. Elvileg úgy van, hogy a következő félév elején először 40-ig begyakorolják a számokat, majd azután megtanulják a kettes, ötös és tízes szorzótáblát az év hátralevő részében. 

Van egy kis dalocska erre is, ugyanúgy, mint a 10-ig, illetve 20-ig számoláshoz. 

Pontosan azt nem láttam, milyen feladatokat végeztek, csak láttam a zoknikat kitéve, meg hallottam, ahogyan énekelték a dalocskákat, úgyhogy erről többet egyelőre nem tudok mondani. 

Vagyis mégis. Az elnevezés. Hogyan is mondjuk azt, hogy "a kettes szorzótábla"? A szorzás mindig úgy kezdődik angolul is, hogy "kétszer", ami angolul jelen esetben nem "twice", ahogy gondolnánk, hanem "two times". A "tábla" szó pedig itt a "table". Furcsa, hogy annak idején erre a szóra (nem tudván, hogy mit jelent) mindenki azt mondta kapásból, hogy tábla. Persze azonnal lehurrogtak, hogy nem, nem, ez azt jelenti, hogy "asztal". Erre tessék. szóval hogy megválaszoljam a kérdésemet, a "kettes szorzótábla" angolul "two times tables". Értelemszerűen a kettő helyére bármilyen számot berakhatunk. Nem is volna angol nyelv, ha nem lenne ebben is egy csavar. Mert az egyes szorzótábla is "one times tables", ahol többesszámban írtuk a "time" szót, az egy után. Ugye, hogy hihetetlen?! Amúgy ha csak simán a szorzótábláról beszélünk, akkor csak azt mondjuk "times tables". És csak hogy egy utolsót csavarjak rajta, nem összekeverendő a menetrenddel, ami "timetable". :) 

Iskolagyűlés

Magán a gyűlésen nem voltam, mert a pajzsokat készítettük. Azonban szeretnék írni arról a nagyszerű dologról, ami a héten történik. Most, a nemzetközi és a közösségi hét után inspiráló hét van. Több szakma képviselője látogat el a gyerekekhez. Feltehetnek neki kérdéseket, beszámolókat hallgathatnak, és ha olyan a szkma, egy kis betekintést is nyerhetnek. Például amíg a másodikosokkal a botokat festettük, egy osztály, tanító bácsijukkal együtt az udvaron masírozott körbe, feszes léptekkel, betekintést nyerve egy katona életébe. Azt hiszem, talán az ötödikesek. Hozzájuk egy katona érkezett, és ő a beszámolón túl egy kis gyakorlati bemutatót is tartott.

Az elsősökhöz a hét során egy tűzoltó és egy séf látogat majd, a másodikosokhoz egy nővér és egy rendőr. Mind izgalmas, biztos vagyok benne, hogy a kicsik nagyon fogják élvezni a beszélgetéseket. Gondolom, főként az egyenruha lesz nagyon érdekes. :) Jövő héten majd rákérdezek, hogyan sikerültek a látogatások.

2. osztály

Esőbotok, avagy hogyan legyünk nyakig festékesek?

Igazán izgalmas feladat következett a mai napon. Esőbotokat kellett gyártanunk. Én még sosem láttam ilyet élőben, hallani is csak egyszer hallottam róla, amikor egy filmben megemlítette az egyik szereplő, hogy neki van ilyen.

Mi is igazából az esőbot? Kedves barátom, a Google ezeket mondja róla: Feltételezés szerint az esőbotot a chilei benszülöttek találták ki, és hittek abban, hogy ha játszanak rajta, eső érkezik. Hangszerként is használható.

Eredetileg kaktuszszárból készítik, de az, hogy milyen anyagokból áll egy esőbot, leginkább a helyben elérhető növényeken és anyagokon múlik. 

Egy hosszú csövet képzeljünk el, amelyben bab, kavicsok, esetleg gyöngyök vannak. A cső belsejében csigalépcső-szerűen pálcikák vannak, s ha a botot fejtetőre állítjuk, ezeken lassan lecsorognak a gyöngyök, kavicsok stb. Ez a folyamat idézi elő azt a hangot, amely az esőre emlékeztet. Ha a bot kaktuszból készül, a tüskéket használják fel a pálcikák készítésére. 

Mi itt a suliban sajnos nem rendelkezünk katuszokkal, legalábbis nem olyanokkal, amiket ilyen célra lehet használni. Viszont rengeteg karácsonyi csomagolópapír megmaradt, és ha ezeket letekerjük a hengerekről, amiken vannak, a henger szuper alap lesz az esőbot készítéséhez. A tanító néni megmutatott egy eredeti esőbotot, egészen elképesztő. Kicsit nehéz, de a hangja valami fantasztikus. Nagyon érdekes volt! Aztán láttam egyet, ami korábban készült, ugyanazzal a módszerrel, amivel mi is dolgozunk majd. Az is gyönyörű volt. 

Ehhez először is maratoni tekercselésbe kezdtem. Az összes tekercs papírt le kellett tekerni, majd a henger nélkül újra fel. (A cím részben ide is vonatkozik, mert a csomagolópapírok is kettesével voltak csomagolva. ) Négyesével jöttek a gyerekek, négy színt tettem ki. Úgy gondoltam, pont jó, ne legyen túl sok hezitálás a választással. Első feladatként mindenki befestette a teljes hengert a választott színnel. Ki gyorsabban, ki lassabban, de mindenki elkészült. Megmutattam nekik, hogy ha két ujjukat bedugják a henger egyik végén, akkor így tudják rögzíteni, nem gurul el összevissza, s az asztallal sem érintkezik, s így nem jön le a festék. Ez többé-kevésbé sikerült is. Csak hogy viszonylag ezek hosszú hengerek, és akármilyen óvatosan fordítgatták meg, és akármilyen óvatosan festettek, csak sikerült egymást (és engem) eltalálni vele, minek következtében orrok, fülek, arcok, hajak lettek festékesek. :) A ruhájuk is olyan lett, pedig viseltek festőköpenyt. Jól néztünk ki. Főként én, mert ugye egy gyereket maximum egy találhatott el, aki mellette ült, én viszont kaptam jobbról-balról, nagyjából 12-szer. :)) Az hagyján, hogy a ruhám olyan lett, de a tanító néni széles mosollyal közölte, hogy van egy csík kék festék a hajamban. Ha valaki nem tudja, hogy került oda, hihette volna, hogy direkt van. Úgyhogy miután letakarítottam az asztalt, elmostam mindent, magamat is rendbe kellett szedni. :) Szerencsére nem látták sokan, a nagy zsongásnak csak hűlt helye maradt addigra. Jövő héten dekoráljuk a botokat. Nem tudom, mennyi időt vesz igénybe, esetleg tölteni is elkezdjük-e, majd meglátjuk. Olyan izgalmas! 

Köszönöm a mai figyelmet!