Január 4.

Búék!

Bár kilátásba helyeztem, hogy írok a téli szünet alatt, nem sikerült idáig eljutnom. Tudod, hogy van ez, sürgés-forgás, készülődés végig. Azért a mondanivalómat leírom majd valamikor, mert van jó néhány dolog, és ez a nap csak növelte ennek mennyiségét.

Az iskola 3-án kezdődött. Jó lett volna az első napon ott lenni, de nem alakult úgy, viszont ez a nap is szuperul telt. Izgatottan vártam, hogy újra jöhessek.

1. osztály

Egy új történet, új hőssel

A gyerekekkel és a tanító nénikkel kölcsönösen örültünk egymásnak, hogy újra találkoztunk. Imádom a kicsiket várni reggel az osztályterem előtt, mert mindkét osztály erre megy, és a gyerekek ezer gigawattos mosolya, szívből jövő ölelése a legjobb napindító. 

Voltam már csütörtöki napon itt, de ez most mégis rengeteg újdonságot tartogatott. Az elsősökkel kezdtem, ahogy mindig. Új témát kezdtek, egy szuperhősöset ezúttal, címe: Traction Man. Ez a neve a főszereplőnek, aki igazából egy szuperhős. Nem repked szerte- széjjel a világban, csak a ház körül tevékenykedik. Például az állatfigurákat szabadítja ki a gonosz párnák fogságából. Ezután segíteni próbál a mosogatásban, de a mosogatórongy elkapja, és emiatt majdnem meg is fullad, de a kis kefe megmenti, akit azonnal maga mellé fogad hű társnak. Mint egy háziállatot. Következő hőstettében megment három játékbabát, akik derékig a földbe tememtve kiáltoznak a segítségéért. A fürdőkádba is beugrik, ugyanis kis kedvencét elkapták a Titokzatos Lábujjak. Traction Man addig csikizi a Lábujjakat, amíg azok el nem eresztik a kis kefét. Végül aztán eljutnak Traction Man gazdájának nagymamájához, akitől mindenki kap ajándékot, még maga a szuperhős is! A nagyi kötött neki egy zöld kezeslábast, hozzá való sapkával. Jól is néz ki benne, ám amikor a fondorlatos Doktor Zokni által elrabolt a muffint kellene megmentenie, új ruhája beleakad valamibe, és elkezd foszlani. Doktor Zokni jól kineveti, de még a muffin is. Traction Man szomorú lesz, de sokáig nincs ideje szomorkodni, mert meglátja az öt leesni készülő kanalat. Fogja a ruháját, és lebontja annyira, hogy már csak rövidnadrágnak használható. A fonal segítségével elkapja és felhúzza a kanalakat. A kanalak ezért medált adnak neki is és a kis házi kedvencének is, ami igazából Hula Hoops-ból készült. (Ez egy chips féle, gyűrű formájú.)

Annyi még hozzátartozik, hogy hősünknek minden küldetéshez új ruhája van. Eredetileg egy kék pólóban és egy kék-piros-fehér cikkcakkmintás nadrágban és fekete bakancsban van, de a párnákkal már műanyag sisakban, piros űrruhában és rakéta-talpú cipőben küzd. A mosogatóba kék-piros búvárruhában és békatalpakkal ugrik, a babákat terepszínű pólóban, zöld nadrágban, bakancsban és piros fejpántban menti meg. Amikor a fürdőkádban szabadítja ki a kis kefét, mélytengeri búvároknak való ruhát, fém cipőt és búvársisakot visel. Végül pedig a fantasztikus zöld kötött kezeslábast. 

Ez hát az új történetünk. Ám egyelőre a gyerekek még nem tudják, miről is szól a történet. Egyelőre csak annyit tudnak, hogy egy szuperhősről szól, akit Traction Man-nek hívnak, és a könyv borítóját látják csak. A tanító néni elmagyarázta, hogy a feladat az lesz, hogy találgassanak. Miről is szólhat ez a történet? Mi fog történni hősünkkel? Illetve persze az örök kérdés: miért? Megbeszélték a mondatkezdő kifejezéseket: "Azt gondolom, hogy.../ Azért gondolom ezt, mert...." "Azt is gondolom.... / Azért gondolom ezt, mert....." 

Az óra első része azzal telt, hogy megbeszélték, ki mit gondol, mi fog történni, ki miért gondolja, hogy Traction Man egy szuperhős, miket fog tenni, lesz-e társa stb, stb.

Miután megbeszélték, ezeket le is kellett írni. Miközben írtak, egy-egy kisgyerek kijött hozzám, és festettünk. A tanító néni elmondta, hogy kapcsolódó feladatként először alkonyati égboltot festünk. Később fekete papírból kivágott négyezeteket fogunk rá ragasztani, amik a házak lesznek, s ezekre ablakok is kerülnek. Legvégül majd saját magukat ragasztják oda szuperhősös ruhában, amint a házak felett repülnek. Milyen kis aranyos ötlet! Az osztály ajtaja körül is ilyesmi dekorációt láttam. Jobb oldalon maga Traction Man, bal oldalt a kis segítők, szuperhősként. Mindenféle szuperhős ruha felé az ő arcképük volt ragasztva. Azt gondoltam, most is valami ilyesmi lesz majd.

Első lépésként tehát lássunk neki az égbolt megfestésének! A lapra két-három vastag, sötét rózsaszín csíkot festünk, a többi részre sötétkéket. Ez egyszerű feladat. a csíkoknak sem kell túl szabályosnak lennie. Pár dolog azért volt, ami problémát okozott némelyeknek. Például rögtön az, hogy az ecsetről le kell húzni a felesleget a festékes edény szélén. Ez sokszor elfelejtődik, és hatalmas mennyiségű festékkel áztatják a papírt. vagy pont ellenkezőleg, mikor láthatóan elfogyott a festék az ecsetről, nem mártják be újra, hanem a "semmivel" maszatolnak csak. A helyes ecsetfogással nem igazán volt gond, de a festés irányával már inkább. Néhányan a ceruzához hasonlóan "satírozni" próbáltak az ecsettel is,. Illetve volt, hogy félkörívben festettek. Minden tanulót finoman rávezettem a helyes mozdulatokra, és a végén szép munkák kerültek ki száradni. Érdekes, hogy a legszebbeket kisfiúk készítették. Egyikük igazán különös gonddal festett, ügyelt mindenre. Még a nyelvét is kidugta közben! :) Mire menni kellett a gyűlésre, végeztünk is a festéssel.

Fejszámolás :)

A szünet után matek óra következett, amibe egy kicsit belepillantottam a gyűlés után. Nagyon érdekes dolgot láttam itt. Most már a számolás nagyon jól meg 10-ig, innentől fogva már 20-ig kell!. Összeadásokat gyakoroltak, méghozzá úgy, hogy kétjegyűhöz adunk egyjegyű számot. Itt már az ujjak nem segítenek sokat, (lábujjakat nem lehet igénybe venni :) ) ezért a következő módszert használják: Mondjuk van az a példa, hogy 12+4. "Fogjuk" a 12-t és a fejünkbe tesszük. Tényleg! A bal kezünket a fejünkre tesszük, és mondjuk, hogy 12. Ezután a másik kezünkön kiszámolunk négyet, mutatjuk. 12 már a fejünkben, ehhez számoljuk hozzá egyenként az ujjainkat. Az első ujjunkkal meégrintjük az orrunkat, s mondjuk: 13. A másodikkal is, mondjuk, hogy 14. A harmadikkal és a negyedikkel is így teszünk, s megkapjuk, hogy a végső megoldás 16. 

Mi van akkor, ha például hetet kell hozzáadni? Ugyanaz, a "fejünkbe tesszük" a 12-t, csak nem hagyjuk a fejünkön a kezünket, hanem azt is tudjuk használni. Roppant érdekes! Nagyon örülök, hogy láttam ezt, ezzel is tanultam egy új módszert. 

Amíg kint festettünk, hallottam őket óra elején egy számolós dalocskát énekelni. Utólag rákerestem, és nem más ez, mint a kiscsirkés, 1-től 10-ig számolós dal folytatása, számolás 1-től 20-ig! 

Egy kis visszacsatolás a karácsonyi történésekhez

Ugyanis megkérdeztem, hogyan is zajlott az utolsó nap, illetve, mi lett a jótett- javaslatokkal: beszéltek-e róla, hogyan is volt ez. Szünet előtti utolsó napon az iskolagyűlésen beszélgettek erről. Azt láttam, hogy a folyosón is van egy olyasféle kalendárium, ami az elsősöknél volt, de igazából sosem jutott eszembe, hogy megkérdezzem, mi van benne, vagy mi is a célja. Az volt, hogy ha valaki valami jótettet hajt végre egy napon, leírhatja, és beleteheti a kalendáriumba, a megfelelő naphoz a kis erszénybe. (Utólag belegondolva, láttam is, hogy kandikálnak ki belőle papírok.) A szünet előtti utolsó gyűlésen pedig az igazgatónő felolvasta ezeket, illetve még lehetett hozzátenni, ha valakinek még eszébe jutott valami.

Külön az osztályban - úgy értelmeztem - nem volt ezekről szó. Mesét néztek, játszottak, ahogy az egy szünet előtti utolsó napon lenni szokott. Az azért megnyugtató, hogy itt se nő a fű se az utolsó napon, ahogy annak idején nálunk sem nőtt, se általános-, se középiskolában. :)

Iskolagyűlés

Amikor egyszer csütörtökön voltam itt, akkor sajnos nem voltam a gyűlésen, de azt írtam, hogy minden csütörtökön énekelnek. Most is így történt ez. Azt még mindig nem sikerült kiderítenem, hogy mikor mi alapján választanak dalocskát, de most már tényleg megkérdem jövő héten. 

A mai napon a másodikos tanító néni vezette a gyűlést. Nem akarok történelmi fejtegetésekbe kezdeni, annál is inkább, mert hiányosak az információim. Annyi csak, hogy egy olyan dalt tanultunk meg, ami a zsidókhoz kapcsolódik. Pár percben a tanító néni elmondta ennek eredetét, majd elkezdtük a daltanulást. A szöveg egyáltalán nem nehéz, Többször ismétlődik benne a "shalom, my friend", amelyből a "shalom" a zsidó nyelvben egymás köszöntésére szolgál, a "my friend" azt jelenti, barátom. Illetve egyetlen másik sor van még: "until we meet again my friend" (amíg újra találkozunk, barátom). Igazán fülbemászó a dallam, nagyon tetszik, és olyan szépen énekelték a gyerekek a végén! Bele is borzongtam az egészbe, s később mondtam is a tanító néninek. Azt válaszolta, szerinte is van annak egy különös atmoszférája, amikor együtt énekelnek az emberek. "Togetherness" - ezt a szót használta. Érdemes egy kicsit ízlelgetni is, igazán szép és érdekes kifejezés. Ezzel szemben jó bután hangzik a fordítása (együtt levés), de ezt takarja. 

2. osztály

Pingvinek készítése, élménybeszámolóval tarkítva

Már reggel, amikor bejövetelkor találkoztunk, a gyerekek közül többen megjegyezték, hogy tudják, mit fogunk készíteni ma. :) Még biztos emlékszel rá, december elején elkezdtek egy témát, mely az Északi- és Déli-sarkot, ezek állatait, havat, fehérséget, s minden ilyesmit tárgyalja. Ez még továbbra is él. Ehhez pedig mára a pingvineket találtam ki.  

Előtte való nap jöttem rá, hogy nincsen fekete papírom, tehát nem volt mese, festeni kellett. Még jó, hogy legalább festék volt otthon. :) Na nem, mintha narancssárga lett volna a csőrhöz és a lábhoz, de ezt is festettem. Amikor magam színezek ki valamit, a gyerekek nagy álmálkodással fogadják. Festés után ki is vágtam a formákat, valamint fehér papírból (ami volt, szerencsére), szemeket meg kértem a tanító nénitől.

Mivel most találkoztunk először a szünet után, és tudtam, hogy ezt a kis pingvint összerakni nem túl időigényes feladat, egy kicsit beszélgettem a csoportokkal. Ki hol töltötte az ünnepeket, kinek milyen élményei voltak? Rögtön rávágták, hogy  tudják, hogy én mit csináltam. Méghozzá onnan, hogy az első nap tartottak egy kis élménybeszámolót, és Ádi elmondta nekik, hogy velünk töltöttek két napot. Azt mondták, bárcsak ők is jöhettek volna hozzánk! Ó, mondom, hát az fantasztikus lett volna! :)

Annyira szeretek beszélgetni velük! Már nem emlékszem, miket mondtak, de nagyon jó hangulatban telt az idő ismét. A tanító néni szerint szükségük van azokra az energiákra, amit tőlem kapnak, és ők is azért olyan vidámak, és fogékonyak arra, amit mondok nekik, mert érzik, hogy odafigyelek rájuk, türelemmel és szeretettel tanítgatom őket. Most nem tömjénezem magam, nem azért írtam le, csak mert nagyon jól esett. Máshogy pedig nem is érdemes csinálni, szerintem. 

Ide is kell egy kis visszacsatolás a karácsonnyal kapcsolatban. Amikor náluk voltunk, Ádikám átadott egy kis ajándékot. egy aranyszínű lapra volt ragasztva egy kép az osztályról, ahogyan a karácsonyi műsorban szerepelnek. Belül pedig jókívánságok. Igazi karácsonyi ajándék. 

Visszatérve a pingvinhez, mindenkinek tetszett az ötlet, jópofa kis állatkák ezek amúgy is, szerintem nagyon viccesek. Jövő héten is ők lesznek a téma, csak majd valahogyan hajtogatni fogjuk. Még nem tudom, hogyan, majd a tanító néni megmutatja.

Hóban élő állatok

Időközben, amíg mi kint pingvineztünk, bent környezetismeret óra folyt. Azokat az állatokat, amikről beszélgettek, úgy hívták, hogy "snow animals" (=havas környezetben élő állatok). Ezekből kellett egyet kiválasztani, s írni róla. Volt itt hiúz, fehér szarvas, rénszarvas, nyest, farkas stb, stb. Ez itt az első oldalról kép.

Az előző feladat pedig annak a kérdésnek a megválaszolása volt, hogy miért nem élnek együtt a pingvinek a jegesmedvékkel. Talán ezt már említettem is. Mindenesetre, a kérdés konkrét megválaszolására nem rég kerülhetett sor, mert a falra is most kerültek fel. Csak azt a kettőt írom le, amelyik a legjobban tetszett, de a többi is frappáns volt egyébként. 

Egy kislány írása: "Penguins don't live with polar bears because it is a long way away. I also know that penguins and polar bears like different things. Polar bears like snow and penguins like ice." (A pingvinek nem élnek együtt a jegesmedvékkel, mert nagyon messze vannak tőlük. Azt is tudom, hogy a pingvinek és a jegesmedvék különböző dolgokat szeretnek. A jegesmedvék a havat szeretik, a pingvinek a jeget szeretik. )

Egy kisfiú írása: "Penguins don't live with polar bears because penguins live in the South Pole and polar bears live in the North Pole. The penguins and polar bears have different temperatures. They like different things. Polar bears like thick snow. Penguins like smooth snow." (A pingvinek nem élnek együtt a jegesmedvékkel, mert a pingvinek a Déli-sarkon élnek, a jegesmedvék az Északi-sarkon. Különböző dolgokat szeretnek. A jegesmedvék a vastag havat szeretik. A pingvinek a puha havat szeretik."

Nem biztos, hogy látszódnak a szavak, de nagyjából azért kivehető, hogy az íráskép rendezett. Helyesírási hibák sincsenek, és a tartalom is abszolút rendben van. Azt nem tudom, hogy értette a kisfiú, hogy különböző hőmérsékletük van. Mindenesetre azt gondolom, le a kalappal ezen írások előtt. 

Köszönöm a mai figyelmet!