November 27.

Nagy általánosságban mondhatom, hogy ez a nap végig a karácsonyi előkészületek napja volt. Kicsit korán van még hozzá talán, gondoltam, de aztán eszembe jutott, hogy egyfelől, kisgyerekekről van szó, és egy picit így lassabban mennek a dolgok. Másfelől, itt a téli szünet korábban kezdődik, mint otthon, már december 15-én befejeződik a tanítás. Tapasztalatból mondom, nem egyszerű dolog ez, mert azért haladni kell a sima tananyaggal is, és a műsorra is rendesen fel kell készülni. Gyerekként csak ajándékokat készítettünk, vagy karácsonyfadíszt az iskolában. Műsor nem volt. Ahol először tanítottam, ott az volt a szokás, hogy minden osztály maga készül egy műsorral, amit előad a közönségnek. Volt egy gálaműsor, ennek a keretén belül volt ez. Én egy negyedikes csoportnak állítottam össze angol nyelvi műsort, vagyis hát, a gyerekekkel együtt beszéltük meg, hogy melyik dalocskákat adjuk elő. Emlékszem, milyen izgatottak voltunk mindannyian, de végül is nagyon jól sikerült. A középiskolában pedig, ahová ezután kerültem, minden hétfőn volt adventi koszorún gyertyagyújtás. Összegyűlt az egész suli, és egy rövid műsort adott egy osztály. Minden héten másik. Nagyon szép volt ez is. 

Itt nem osztályok készülnek külön, hanem az egész iskola együtt ad elő egy műsort a szülőknek. Ez jövő héten csütörtökön lesz, de már múlt hét óta lázasan gyakorolnak. Nézegettem korábbi videókat, a kicsik ülnek és énekelnek, a nagyobbak vállalnak szöveges szerepeket is. Így lesz ez most is, mert ahogy megtudtam, a két "osztályom" ugyanazt énekli, az előkészítősök is becsatlakoznak majd egy dalba. A harmadikosok terméből a "Santa Claus is Coming to Town" című dalocska halltszott, tehát valószínű ők mást fognak csinálni. 

Azon kívül megvan itt is, hogy ajándékokat készítenek, én ma ezért voltam felelős egész nap. Sőt, a szokásos rajzasztalunk másik végében a harmadikosokkal is azt készített egy anyuka, üvegeket dekoráltak. Kíváncsi vagyok, mikor kezdenek termeket díszíteni! :) Na de hogy haladjunk az eseményekkel, elmondom, mi is történt ma. 

1. osztály

Változtassuk meg a történetet! 

Az előzőekben írtam jéghegyekről, tüzes vulkánokról, de akkor még nem voltam teljesen tisztában a történettel, amit akkor dolgoztak fel. A történet "The Snail and the Whale" (A bálna és a csiga), ahol is a pici csiga nagyon szeretne világot látni. A hatalmas bálna felajánlja, hogy ő szívesen elviszi, s így a bálna farkának végén utazik őkelme. Így jut el a jéghegyektől vulkánokig. Láttam én a teremben feliratokat, hogy "Lift wanted around the world" (Keresek valakit, aki elvinne egy világ körüli útra.) illetve "Save the whale" (Mentsétek meg a bálnát!), de nem feltétlen kötöttem ehhez, illetve azt sem értettem, miért tűnik úgy, mintha egybe lennének írva a szavak. Azért, mert a csiga írta ezeket ki, az elsőt egy kőre, a másikat egy táblára. És amíg odébb mászott is húzott vonalat! A történet végén ugyanis a bálna kiúszik a tengerpartra, hogy a csigát letegye, de mire visszaindulna, sajnos a víz addigra hátrébb húzódik, s ő a szárazon marad. A csiga bemászik egy iskolába, s a táblára felírja, hogy Mentsétek meg a bálnát! Ez meg is történik, és mindenki örül a végén. :)

Most már, hogy tudom, értem a feliratokat, meg minden mást is. Az asztalukra reggel oda volt készítve egy lap, amin sok vízi élőlény képe és neve volt. Ezt először csoportosították, aszerint, hogy melyik kicsi és melyik nagy. Első feladat: ezekből mindenki kiválaszt egy nagyot és egy kicsit, (a történetben is két állat van: egy kicsike és egy hatalmas) és ezek segítségével átírja a történetet. Volt, aki tényleg csak az állatokat változtatta meg, de volt, aki a helyszíneket is felcserélte. Olyan jó lenne elolvasni ezeket, biztos aranyos mondatok születtek.

 Ajándékkártyák, 1. rész

Amíg a történet változtatgatásával fgolalkoztak odabent, most megint kreatív feladatot kaptam. A karácsonyi ajándékkártyák készítését. A tanító néni félbehajtott egy keményebb lapot, s a felül levő részéből kivágott egy fenyőfa formát. Ebbe hajtottunk bele egy másik lapot, amire festettünk. Vagyis a gyerekek. Kétféle zöld és sárga festék állt rendelkezésre, a sárgát csak amolyan dekorációként használtuk, mintha csillagok lennének a fán. A végén szórtunk rá csillámport, alapunkat kivettük a sablonból, s mindenki hatalmas mosollyal fogadta az eredményt. Tényleg nagyon szépek lettek. A festési technika pedig az volt, hogy belemártották egy ujjukat a festékbe, s pöttyökket alkotva először körbementek a szélén, majd a belsejét is beszínezték. Egyszerű, de nagyszerű lett. :) Egész délelőtt ezt csináltam velük, hogy mindenkinek kész legyen. Amikor az első szünetről visszajöttek, átmentünk a nagy terembe, ahol a műsorra próbáltak, de közben sorra jöttek oda elkészíteni a kártyákat. ez nekem óriási lehetőség volt, nagyon élveztem, hogy látom a próbákat, hogy részese lehetek a készülődésnek. A férjem mindig azzal ugrat, hogy utálom, ha kimaradok valamiből. :) Ez amúgy igaz, sokkal jobb valami jónak részese lenni, mint kimaradni. Hát nem? :) 

Szóval ők próbáltak, és nem tehetek róla, de a dalok felét már én is tudom, és a hozzá tartozó mozdulatokat is. Nagyon fülbemászó dalok amúgy. Miután letelt a próbára szánt idő, összepakolásztam, mert ugyebár kezdődött a gyűlés. 

A gyűlés után is még megcsinálta a magáét a hiányzó pár kisgyermek. A tanító néni is elégedett volt a végeredménnyel. Elmondta, hogy jövő héten majd ezeket a fákat díszítjük tovább, néhány mini pomponnal és a tetejére egy csillag kerül. De jó, úgy szeretek ilyeneket csinálni, már várom a következő "felvonást"! A szerencsém az, hogy úgy látom, a kreatív foglalkozás egy mostohagyerek, és mindenki inkább rám bízza. Én pedig nagyon szívesen csinálom!

Három remekmű a sok közül

Iskolagyűlés

Elsőként arról számolt be az igazgatóhelyettes hölgy, hogy hogyan is alakultak a hiányzások az elmúlt héten. Megkérdezte a diákokat, mi is lehet az oka, ha valaki hiányzik. Elsőként természetesen mindenki azt említette, hogy ha valaki beteg. Ebből kifolyólag arról beszéltünk később, hogy mivel most már hideg van, mindig jól fel kell öltözni, sokszor kezet kell mosni. Az oklevelek átadásával és ezek megbeszélésével el is ment az idő. Az egyik kis diák azért kapott oklevelet, mert minden társával egyformán szépen bánik. Ez angolul úgy hangzott eredetileg, hogy "treat everyone equally", vagyis mindenkit egyenlően kezel. Mikor az igazgatóhelyettes megkérdezte, mit is jelent ez, azt mondta valamelyik diák, hogy például mindegyiknek ugyanannyi almát ad, ha a gyümölcsök szétosztásra kerül a sor. Az a magyarázat is elhangzott, hogy ha játszik, mindenkit bevesz a játékba. :) Érdekes ötletek.

2. osztály

Ajándékkártyák, 2. rész

A másodikosokkal is folytattam az ajándékok készítését. Ők egy csillogó-villogó kemény lapot kaptak, amit kettőbe hajtottunk. Belül fehér volt, ide jön majd az írás. Ezzel majd később foglalkoznak. 

Erre egy kis madárkát készítettünk. Szerencsére, voltak előre kivágott sablonok, csak ragasztgatni kellett. A madárka testét egy piros filcből kivágott kör képezte. Első mozzanatként ezt felragasztottuk a lap közepére. Ezután fogtunk egy kis ovális alakúra kivágott fehér anyagot (nem tudom, pontosan mi a neve), ez lett a madár begye, és a piros körünk aljára tettük. Rgasztottunk neki sárga csőrt, és olyan szemeket, amiknek mozog a szemgolyója. Majd fekete filctollal megrajzoltuk a két lábát. Oltári aranyos lett, mindenkinek tetszett. Főleg, hogy mozog a szeme, és a csőrét is lehet nyitogatni!  :)

Ezt a madárkát én raktam össze. Kis vicces jószág! :) És olyan szépen csillog a papír a fényben, ugye? 

Mindig leírom, mit csinálnak a teremben, amíg mi kint művészi hajlamainkat éljük ki. Most az utolsó hét van a kalóz témában. Múlt héten a pénzekről tanultak, most pedig az osztás fogalmáról beszélgettek. Magamat sem sorolom rossz helyre kreativitásban, de a tanító nénihez képest a fasorban sem vagyok. Twix csokikat hozott, annyit, ahányan csak voltak, ez most aranytömbként funkcionált. Normál méretű csokik voltak ezek. És tudod, létezik a Celebrations nevezetű doboz, amiben jó sokféle (vagy sok jóféle) pici csoki van. Többek közt ebben is van Twix. Feladat: hány kis részre tudjuk felosztani a nagy aranytömböt? Komolyan mondom, én ezt igazán nem hiszem el, A mindennapi dolgok tökéletes átalakítása iskolai segédeszközként. Még tökéletesebb, hogy aztán ezeket meg is ehették. :) Egy kislánynak születésnapja volt pont, és ennek örömére befalták a csokikat. A nagy tömböket is, meg a kicsiket is. Én is kaptam. :)

A buszmegállóba sétálva a dalocskákat dudorásztam magamban, és igazán szerencsésnek éreztem magam, hogy része lehetek ennek a készülődésnek. 

Köszönöm a mai figyelmet!