Régóta nem írtam, de mentségemül szolgáljon, azt az időt tanítással töltöttem. És nem csak hétfőn! Bizony! 

Amikor elkezdtem ezt a blogot, még valóban csak a hétfők voltak, amit tanításként fel tudtam mutatni. Azonban ennek köszönhetően már egy idő után tudtam jelentkezni munkaközvetítő ügynökségekhez. Pár hónap után be is regisztráltam jó néhánynál, de hónapokig úgy tűnt, nem lesz belőle semmi. Aztán döcögve elindult a szekér, egy-egy napokkal, óvodákkal, még bölcsivel is. Eközben persze jártam hétfőnként továbbra is, mert valahogy mindig úgy alakult, hogy  amikor mennem kellett máshová, az pont másik napra esett. Többször terveztem már, hogy írok ezekről is, de sokszor örültem, hogy a hétfőkről való beszámolóval végeztem. Elmenni viszont nem akarok mellette, ezért eldöntöttem, most lesz itt az idő erre. Nagyjából minden évfolyammal töltöttem egy kis időt, és így el tudom mesélni, hol mik voltak a tapasztalataim.

                                           Pontosítsunk, hová mikor kerülnek a gyerekek!

Itt az intézmények, vagyis igazából csoportok megnevezése nem úgy van, ahogyan otthon. Három éves korukig "nursery"-be, bölcsibe járnak. Négy éves korukban már "pre-schooler" lesz belőlük, vagyis iskola előtti csoportos. Kicsit furcsán hangzik ez így, de ez az utolsó csoport, ami még nem tartozik az iskolához. Sok esetben ezzel a csoporttal bezárólag van az "óvoda". Öt évesen pedig már "reception class"-ba mennek, ami iskola- előkészítőt jelent, és ez már az általános iskola egyik osztálya.

Előfordul, hogy az általános iskola részeként működnek, de legtöbbször külön van, és ez a kettő az, ami együtt van. Először is maga a név is furcsa volt nekem: "children's nursery". Sok helyen így van kiírva. Mondom magamban, mi a fenének írják oda, hogy gyerekeknek, ez egyértelmű. Aztán megtudtam, hogy a faiskola is "nursery". 

A név tisztázása után azt is elmondom, hogy itt is vannak különböző csoportok. Van a "baby room", ahová értelemszerűen kisbabák kerülnek. Másfél éves kor a felső határ, innen átkerülnek a "toddler room"-ba (totyogók csoportja), ide másfél-két évesek járnak. Ezután jön a három éveseknek szánt csoport, majd a "pre-school" a négy éveseknek. Voltam több helyen is, és nagyjából mindenhol így volt a felosztás. 

                                                                           Óvodatípusok

Az alapján, hogy hogyan alakul a nap menete, kétféle ovi van. Egyik, amikor minden nap előre megtervezett, játékos feladatokat találnak ki az óvónénik. Minden hétnek van egy témája, amit egy mese szolgáltat. Azon a héten a témához illő tevékenységek vannak kint-bent, minden nap. Én ezt nagyon jó dolognak tartom. A mesét jobban meg lehet ismerni, mivel többet beszélgetnek róla. A hozzá kapcsolódó dolgok mindig nagyon érdekesek és hasznosak, általuk a gyerekek új dolgokat tanulnak, fedeznek fel, és sok közös élményük lesz mind a társaikkal, mind az óvónénivel. A témába vágó dalokat, játékokat tanulnak, saját maguk készítenek el dolgokat, amire büszkék lehetnek. Az egész hétnek van egy szerkezete. Ezekben az ovikban rendszeresen van ún. "circle time" (körbeülési idő) is, amikor mindenki leül, és énekelnek, mondókákat mondanak. Általában kettő, egy délelőtt és egy délután.

Sokan azonban úgy vélik, nagyon sok munkával jár mindig új dolgokat kitalálni, azokra felkészülni, így aztán azzal az ötlettel álltak elő, hogy legyen csak az, amit itt úgy hívnak "in the moment planning". Ezen belül is többfélét láttam. Az egyik az, hogy minden nap más játékokat tesznek ki az asztalokra. Megvan ugyanúgy a többi is, csak mindig más van "fókuszban". Ha a gyerekek odamennek, és azzal akarnak játszani, az óvónő tud segíteni, ötleteket adni a gyerekeknek. Ezzel csak az a baj, hogy ha több asztalhoz mennek oda egyszerre, nem tud ott lenni mindenhol, vagy ha hirtelen támad valami jó ötlete, nem feltétlen tudja olyan jól végrehajtani, mintha előre megtervezte volna. Körbeülés sincs feltétlen, csak amikor épp úgy tartja kedvük. A másik fajta az volt, amikor még csak ilyen "fókusz" sincs, teljesen szabadon játszanak a gyerekek, minden nap minden elő van szedve, ami változhat esetleg az az, hogy a kreatív tevékenységként egyik nap gyurmázás van, másik nap festés. Ettől eltekintve szerintem az ott dolgozó óvónénik jó szakemberek, inspirálják a gyerekeket új játékok kipróbálására, a meglévők kreatívabb felhasználására. 

Nem ítélem el azt egyáltalán, aki az utóbbiban hisz. Hozzám azonban sokkal közelebb áll az első típus. Szerintem ez a "Mindenki azt csinálja, amihez kedve van, én meg majd odamegyek és ötletelek, hogy ezekkel hogy kéne játszaniuk." hozzáállás nem nyerő. Szerintem igenis szükségük van foglalkozásokra, mint mondtam, nem csak azért, mert jobban el tudnak mélyülni a témában, hanem mert sokkal több közös élményt szereznek általa. Ugyanakkor arra is szükségük van, hogy szabadon játszanak, azzal és ahogy, amivel és ahogyan azt kitalálták. Nem feltétlenül lett volna annak idején szimpatikus, hogy ha belebeszéltek volna a játékba, amit kitaláltunk. 

                                                                               Napirend

Nézzük meg azt is, hogyan is telnek a napok az oviban. Nagyon változó, mert ahol ez a szabad játék van, ott ugye aszerint történik minden, ahogy a nap alakul. Azokat tudom elmondani, ami mindenhol biztosan van. Kilenckor kezdődik a nap, az óvónéni itt is névsort olvas. Nyilván életkortól függ, mit várnak el a gyerektől ezalatt, illetve milyen reakciót a nevére. Például, hogy addig a pár percig üljön nyugodtan, vagy hogy a Jó reggelt!-re legalább egy mosollyal válaszoljon. Természetesen a négy évesek már ugyanúgy visszaköszönnek, sokszor már az óvónéni nevével. (Érdekes az is, hogy a legtöbb esetben az óvónéniket a keresztnevükön hívják a gyerekek, ám a pre-school csoportban, a négy évesek már Miss ...-nek vagy Mrs ... -nek szólítják őket, jelezve azt, hogy következő évben már a tanító nénit is így kell majd.)

Van, ahol ezután reggeliznek. Ez általában valamilyen gabonapehely tejjel. De akár van reggeli akár nincs, körülbelül fél tizenegykor esznek egy gyümölcsöt és isznak tejet. Természetesen délben van ebéd, amit mindig megelőz az, hogy a csoportszobában rendet tesznek, majd sorban kimennek wc-re és kezet mosni. Ebéd után a kicsik mindig alszanak, a négy évesek közt már van olyan, aki egyáltalán nem. Voltam olyan négy éves csoportban, ahol egyáltalán nem volt alvás, ebéd után 15-20 percig magukban nézegettek könyveket vagy az óvónéni olvasott fel. Érdekes módon, igény sem nagyon volt rá. A kinti játékidő általában délután van, és persze közös pont az is, hogy hazamenés előtt megint csak rendet kell tenni a szobában.

Nyitvatartás szerint változó a délután. A reggeli kilenc órás kezdés legtöbb esetben megvan, de vannak olyan ovik, amik már előbb nyitnak. Ha olyan oviról beszélünk, ami általános iskolához kapcsolódik, akkor ott egy nap fél négyig tart. Ott körülbelül fél háromkor kapnak megint gyümölcsöt és tejet. Ha különálló az intézmény, akkor körülbelül négykor van egy uzsonna is, ami lehet tortillatekercs, valamilyen tészta, vagy rizses hús. Itt hatkor jönnek a gyerekekért. 

Az is változó, hogy ki mennyi időt tölt az oviban. Van egy bizonyos idő, pontosan nem tudom, mennyi, ami minden gyereknek jár ingyen. Hogy ezt a szülő hogyan osztja be, az rajta múlik. Lehetőség van arra is, hogy többet ott legyen a gyermek, ez esetben viszont fizetniük kell a szülőknek, és ez minden fajta óvodára érvényes, akár magán-, akár nem. Vannak, akik csak délelőtt vannak az óvodában, tehát ebéd után hazamennek. (Vagy még ebéd előtt.) Vannak, akik csak délután, ők viszont mindig ebéd után jönnek, és a nap végéig maradnak. Olyan is van, aki az egész napot ott tölti.

Őszintén megmondom, nem számítottam rá, hogy már először is ilyen jól sikerül egy óvodai munkanapom. Sokkal több nyafogást, sírást képzeltem, de szerencsére nem így történt. A gyerekek abszolút pozitívan fogadtak mindenhol. Sajnos a felnőttekkel kapcsolatban ezt már nem mondhatom el. Az első helyemmel nagyon szerencsés voltam, két nagyon kedves és nagyon segítőkész óvónénivel dolgoztam. A több helyen viszont azt vettem észre, hogy ez egyáltalán nincs így. Azt gondolom, amiatt, hogy csak egy-egy napot van ott valaki, attól még lehet kedvesen hozzá szólni, sőt egyáltalán lehet hozzá szólni. Legelőször is csak egy napra mentem, amiből aztán egy hét lett, de nem bántam. A többinél viszont nem biztos, hogy jól éreztem volna magam, amikor alig mondtak valamit, fogalmam se volt a napirendekről, a szokásokról, sokszor még a nevükről sem. Nem igazán értem, miért. 

Nos, ezeket tapasztaltam eddig az ovikban/bölcsikben. Ahol csak voltam, mindben szép csoportszobák voltak, az udvar is jól felszerelt, érdekes játékokkal. Mindegyik más, más időbeosztás, más szokások, más légkör, viszont mind a szabad játék híve volt, sajnos a foglalkozásokról csak hírből hallottam. Hátha sikerül majd olyanba is belecsöppenni egyszer.

Az előkészítős korosztály jön, irány a következő bejegyzés!

                             Köszönöm a figyelmet!

UI: A kép csak illusztráció, nem azok a gyerekek készítették, akikkel dolgoztam.