Január 29.

1. osztály

Olvasás-gyakorlás

A mai délelőtt teljes egészében arról szólt, hogy a hangos olvasást gyakoroltuk. Van egy "guided reading" nevű tevékenység. Irányított olvasásnak fordíthatnánk. Elmondom, mi ez. 

Ez nem egy konkrét óra, hanem akármilyen órán belül előfordulhat. Kétféleképp lehet: hogy egy-egy tanulót kihív egy tanárasszisztens, és addig a többi mást csinál a tanító nénivel a teremben. Illetve, hogy a teremben vannak, mindenki olvas magában valamit, és a tanító néni olvas valakivel az egyik sarokban külön. Ennek a gyakorlásnak minden héten meg kell lennie, minden tanulónál, és ezt a tanító néni könnyű szívvel rá is bízza a segítőkre, de gondolom, bizonyos időközönként ő is szeretné hallani a tanítványait. 

Ehhez jön még pluszban, hogy megkérik a szülőket, hogy minden héten legalább 10 percet foglalkozzanak az olvasással otthon. 

Mindezt egy olvasónaplóban rögzítik, a szülő is és a tanító néni/segítő is. Így nagyon szépen nyomon követhető a diákok fejlődése. 

Hogyan is működik ez? Az iskola-előkészítő, az első és második osztály mellett a folyosón hosszú polcokon sorakoznak könyvek. Az előkészítőben, amikor már ténylegesen elkezdődik az olvasás. és onnantól kezdve folyamatosan a gyerekek választhatnak a könyvek közül. Rengeteg téma van. Kiválasztanak két könyvet, és otthon, illetve az iskolában ezt gyakorolják. Amikor már jól megy, visszateszik ezeket, és választhatnak másikat. Arra kell csak figyelniük, hogy az ő szintjüknek megfelelőből válogassanak, de ezzel nincs gond, mindenki pontosan tudja, hol tart. 

Amikor a tanító néni úgy ítéli meg, hogy az adott szintnek megfelelően olvas a tanuló, engedi tovább a következőre. Ennek nagy előnye az, hogy mindenki egyéni tempóban halad. A lassan haladóra nincs ráerőltetve a nehezebb olvasmány, a gyorsabb pedig nem unatkozik az órán, és nem csinál mást olvasás helyett. Nyilván, ahogy a szint változik, úgy nő az olvasandó szöveg mennyisége a könyvben. De nem csak az, a szavak hosszúsága, bonyolultsága is változik. Van, hogy egy-egy könyv egy adott hangot gyakoroltat. Ekkor renegeteg benne a hangot tartalmazó szó, a szereplők nevei is ezt tartalmazzák. 

Amikor elkezdtem velük dolgozni szeptemberben, azok, akik jobban haladtak, a 6-os, 7-es szinten voltak már, de a 4-esnél lejjebb nem volt senki. Így első félév végén a gyorsabbak a 17-18-as szintnél tartanak, 11 körül van az, aki lassabban halad.  Úgy gondolom, nagyjából 20-hoz fognak év végére eljutni, mert a másodikosok közül év elején akörül kezdtek. Mi lehet tovább, ha már 25-nél komplett ifjúsági könyvek vannak? Van olyan kisgyerek, aki teljesen folyékonyan olvassa ezeket. Nyilván van egy átlag elvárás, hogy melyik év végére melyik szintet lenne jó megugrani, de ha ez valakinél nincs meg, akkor sem történik semmi. Többet gyakoroltatják. Ennyi. 

Mivel is foglalkozott a többi kisdiák, amíg a kinti asztalnál olvasás folyt? Még mindig  a szuperhős-téma megy. Ehhez nagyon jól kapcsolódtak a múlt heti látogatók, mint a való élet szuperhősei. Sőt, már csak azért is, mert így remekül lehetett a kérdő mondatok szerkesztését, helyesírását gyakorolni. 

Most saját magukról kellett írni, hogy ők milyen pozitív értékekkel rendelkeznek, és ehhez rajzot is lehetett készíteni. Először összegyűjtöttek sok tulajdonságot, abból kiindulva, hogy egy hős milyen tulajdonságokkal rendelkezhet: önzetlen, segítőkész, bátor, kedves, gondoskodó, okos, erős, vidám stb. Innen lehet válogatni, hogy ki melyiket érzi magáénak, s ezeket mondatba foglalva kerekíteni egy kis szöveget saját magukról. 

Eszembe jutott, hogy még nem írtam arról, hogyan is történik a javítás egy ilyen szöveg esetében. Van egy adott szókincs minden félévben, amit el kell érni. Ha ezen a szókincsen kívül valamilyen szót helytelenül írnak le, a tanító néni nem javítja ki, még csak helyesen sem írja le mellé. Azok a szavak vannak pirossal aláhúzva, amelyek az adott szókincshez tartoznak. Ezeket a szöveg alá a tanító néni leírja helyesen, s le kell másolni háromszor. Azt mondják, azért nem javítják a többi szót, mert azokra még úgysem kell koncentrálnia. Azokkal törődjön, amik kötelezőek. Hm.. Lehet benne igazság végülis, csak azt nem tudom, mennyire rögzül be így a helytelen írásmód, és később nem lesz-e nehezebb kijavítani ezt. Helyesejtés esetén tudom, hogy a helyetelenül rögzült kiejtést iszonyú nehéz átformálni, ezt még saját magamon is megtapasztaltam. Csak hogy az egyfelől kiejtés, nem írás, másfelől pedig az második nyelv, nem anyanyelv. 

Miután az ebédszünetnek vége, hangzástannal fognak foglalkozni. Azon belül is most a mássalhangzók közül a g-t tanulják. Kétféle kiejtéssel találkozhatunk a "g" esetében. Amikor ténylegesen [g]-t ejtünk, mint a "game" (játék), "go" (menni), vagy "gum" (gumi) szavakban, és amikor [dzs] hangot ejtünk, mint a "magic" (varázslat), "gym" (tornaterem, edzőterem), vagy "gentle" (óvatos). Az általános szabály az, hogy az "o", "u" és "a" hangok előtti "g" ejtése [g], míg az "y", "i" és "e" hangok előtti "g" ejtése [dzs]. Ez egyszerű lenne, de máris tudunk egy olyan szót, ami borítja az egészet, és ez nem is ritka szó, a "girl" (lány). Érdekes, ugye? A kivételek, mindig azok a fránya kivételek! Egyszer már tényleg rá fogok kérdezni a tanító néninél, hogy ezek hogy vannak. Az encklopédia se ír többet amúgy, Kíváncsi vagyok, ezeket akkor hogyan tanítják!?

Iskolagyűlés

Mától fogva a gyűlés időpontja nem délelőtt van, hanem délután háromkor. Nem tudom, miért. Mindenesetre szerintem így nem nagyon fogok részt venni rajta, mert abban az időben a másodikosakkal vagyok, s ha csak nem haladunk extra gyorsan, akkor mindenképp maradunk pár gyerekkel, és az adott feladaton dolgounk. Kicsit azért sajnálom, de úgyis mindig ugyanaz történik, végülis, nem maradok le túl sok mindenről. 

2. osztály

Esőbot-dekoráció

A múlt héten ugyebár mindenki befestette az esőbotját a kívánt színre, ez a hét pedig a dekoráció hete. Úgy terveztük a tanító nénivel, hogy fültisztító pálcikák segítségével festjük rá a pontokat a botokra, csak azokat nem találtuk meg, így maradtak a nagyon vékony ecsetek. A négy szín is maradt. 

Kettesével hívtam ki a gyerekeket. Ügyelnem kellett rá, hogy olyan két gyereket hívjak, akik két különböző színű botot dekorálnak, ellenkező esetben vita lesz a színekből. A leosztást úgy csináltam, hogy például az egyik bot kék, a másik piros, akkor a kék botot festő megkapja a piros színt dekorálni, a pirosat festő pedig a kéket. Értelemszerűen az alapszínnel úgysem dekorálnak. A maradék két színből (sárga és zöld) pedig tetszés szerint választanak. 

Az apró pontokkal való dekorációt mindenki a saját felfogásában valósította meg :) Némelyek jó nagy pöttyöt festettek, volt, aki vonalat... Mondjuk ez egy kicsit eredeztethető onnan is, hogy nem a pálcikával festettünk, és hiába vékony az ecset, azért, ha azt odanyomja, lehet belőle nagyobb pötty is. Azért összességében nem lett rossz, vidám színhatást keltettek, és ahogy az már lenni szokott, mindenki a csodájára járt a műveinknek. :) Lefényképeztem párat. 

Következő fázis majd a töltés és a lezárás lesz. Tesznek majd bele rizst, vagy babot, vagy lencsét, kinek mi van. Ezek lesznek a hangkeltő anyagok. Ezekben pálcikák nem lesznek, kicsit bonyolult lenne, de így is nagyszerűek lesznek. A lezárás pedig úgy történik, hogy lufikat vágnak körülbelül fél tenyérnyi darabokra, és azt ragasztják oda a cső két végére úgy, hogy feszes legyen. Ezt már valószínűleg nem velem fogják csinálni. Egyfelől, jövő hétre már mást terveztünk, másfelől pedig azt mondta a tanító néni, hogy jövő héten már írniuk kell a készítési folyamatról. Imádom, hogy mindenbe minden benne van. Mármint, hogy itt van ez a feladat, ami egyfelől ugye a kreatív oldalunkat is megmozgatja, másfelől pedig figyelni kell, hogy majd ha írni kell róla, tudják, mi mi után következett. Illetve, az írásnak is helyesnek kell lenni természetesen.

Egy picit újra a helyesírásról

Azt még elmondom, hogyan történik itt a helyesírás javítása. A füzetbe a tanító néni - ahol tart épp a tanuló - beletesz egy sárga papírt. Keskenyebbet, és hosszabbat, mint a füzet. Erre a lapra felírja a tanuló nevét, a javítás dátumát, s azokat a dolgokat, amiket javítani kell, vagy amire figyelni kell, például mondatkezdő nagybetű, írásjelek stb. Ha nem telt be a lap, ezt a következő javításnál is használja, felírja a dátumot újra. 

Mialatt mi dekoráltunk, a teremben írásos munka folyt. A tanító néni arra kérte a gyerekeket, osszák fel a kis táblájukat három részre. Egyik részbe olyan szavakat gyűjtenek, ami L betűre végződik, a másodikba olyat, ami kettő L-re végződik, és a harmadikba pedig olyanokat, amelyek -LE -re. A diákok roppant ügyesen egyből felismerték, hogy egyes osztálytársuk nevei is végződnek így, például van egy Samuel, és van egy Marshall. Az utolsóra nincs példa sajnos, de nagyon jó lehetne erre a híres énekesnő, Adele neve. Így aztán először neveket gyűjtöttek, majd sima szavakat is. Arra figyeltek, hogy hogyan alakulnak a hangok a három esetben. 

Miután ezt megbeszélték, itt is volt guided reading, a tanító néni olvasott velük. Sokszor van olyan is, hogy óra végén, amikor már végeztek a feladattal, de még van egy kis idő a hazaindulásig, mesét olvas fel nekik. Ilyenkor is, meg amikor guided reading zajlik, a fejére tesz egy tiarát, lévén ő az olvasást segítő tündér. Amúgy is az, egyébként, annyira kedves és segítőkész! Most is ez történt, egy nagy képeskönyvből olvasott valamit, amennyit elkaptam belőle, mackókról szólt a történet. :) Így zajlott tehát a mai nap.

Köszönöm a mai figyelmet!