Azaz, a kimaradt tárgyak: irodalom, matek és kreatív foglalkozás. :)

Irodalom

Minden nap van irodalom órájuk, ahogyan matek is. Ebből két napon csoportbontásban dolgoznak, mely csoportbontás a képességek szerint történik. Ezen a két napon a három hatodik osztálynak egyszerre vannak matek és irodalom órái, és mivel három csoport van, mindegyik elfoglalhatja az egyik tantermet. 

Amikor az irodalom órán volt csoportbontás, az igazából nem irodalom volt, legalábbis a mi csoportunknak nem az volt, hanem helyesírás. Több órán foglalkoztunk azzal, hogy mikor hová kell vessző, nagybetű és mikor milyen mondatvégi írásjel hiányzik. Arról is volt szó, hogy mikor kell az s elé, vagy épp utána aposztróf. 

Amikor pedig az egész osztály együtt volt, akkor egy történetet dolgoztunk fel. Címe: Kensuke's Kingdom, vagyis Kensuke királysága. Már akkor jócskán a történet közepén jártak. Minden nap olvasott fel egy kis részt a tanár úr, s ezzel kapcsolatban mindig volt valami feladat. A faliújságra kitett művekből láttam, hogy újságcikket kellett írniuk. A történet elején ugyanis egy tizenéves fiú, Michael eltűnik. A szüleivel tesz hajókirándulást a Csendes-óceánon, és egyik nap a kutyájával felfedezőútra indul. Mire visszatér, a hajónak hűlt helyét találja. Igazából nem derült számomra fény arra, hogy hogyan hagyták ott, a lényeg a lényeg, hogy ott marad a szigeten, amit fel akart fedezni. A szigeten azonban nincs egyedül. Itt él Kensuke, egy japán férfi, akiről kiderül, hogy orvos, illetve az is, hogy azt hiszi, a családja odaveszett. Barátságot kötnek. Kensuke megtanítja a fiút sok mindenre, a fiú pedig angolul tanítja őt.

Itt jöhetett az a feladat, hogy írjanak újságcikket az eltűnt fiúról. Nagyon ügyes munkák születtek, volt, aki "fényképet" is helyezett el a cikkben. 

Az első részlet végén, amit hallottam, az történt, hogy egy hajó a sziget előtt haladt el, de sajnos nem látta meg Michaelt, aki csalódottan ballagott vissza a partról. Az volt a feladat, hogy egy kicsit pörgessék vissza a jelenetet, amikor Michael még csak futott a hajó felé. Miket gondolhatott, mit tett, végül pedig hogy a hajó így észervette-e, és ha igen, mi történhetett akkor? Ez volt az első feladatunk együtt J-vel, s mi tagadás egy kicsit nehezen ment. Mint mondtam, elég szűkszavú gyerek, én pedig nem igazán tudtam, hogyan álljak hozzá. Ráadásul a történetet se ismertem, szóval egy kicsit érdekesen indult, de végül megcsináltuk. Megírtuk a történetet. Innen azonban az kiderült, hogy J elég élénk fantáziával bír, és nagyon kreatív.

Nem feltétlen a soron következő jelenetben, de jött egy olyan rész, ahol az író a hullámokat írta le nagyon érzékletesen, nagyon szépen. Egyébként a könyv borítóján is éppen hullámok vannak. Feladatunk tehát a rajz órán: hullámok rajzolása, festése. 

Volt egy olyan rész is, amikor azt gyakoroltuk, ami úgy hívnak "show not tell" (ne mondd, hanem mutasd). Ezt úgy kell érteni, hogy ne csak mondd valamiről, hogy szép, érzékeltesd. Alkoss olyan mondatokat, amiben bemutatod azt, leírod, jellemzed, amilyen pontosan és részletesen tudod. Ez már a könyv vége felé volt, mert ekkorra már szuperül össze tudtunk dolgozni J-vel, nekem csak a helyesírására kellett ügyelnem, a szóhasználattal, mondatalkotással régen nem volt már gondja. 

Ahogyan haladtunk előre a könyvvel, én is egyre jobban bele tudtam élni magam. Emlékszem, az utolsó oldalaknál tartottunk, már csak kettő lett volna hátra, amikor véget ért az óra. A gyerekek könyörögtek, hadd maradjanak bent inkább, még szünetre se akartak kimenni, csak hogy megtudják a végét. :) Én is szívesen megtudtam volna, de a tanár úr azt mondta, majd szünet után felolvassa, más különben a gyerekek lemaradnak az ebédről. 

A végén természetesen Michael szülei visszatértek, és hazavitték a fiút. Michael azt szerette volna, ha Kensuke is velük tart, de ő nem akart. Azt mondta, ez az ő birodalma, vigyáznia kell az állatokra, nehogy bajuk essen. A legvégén Michael megírta a történetet, amiből Kensuke fia felismerte, hogy az ő apjáról van szó. Ebből az is kiderült, hogy mégsem veszett oda, nagyon is él. Írt Michaelnek, találkoztak, s a legutolsó jelenetben Michael megjegyzi, mennyire hasonlít Kensukéra. Jó kis történet, izgalmas, nagyon bele tudja élni magát az ember. Ha szereted az ilyen kalandos történeteket, olvasd el te is!

Témaváltás következett. A tanulóknak a saját történetüket kellett megírni, s ehhez képregényt rajzolni. Ezzel nagyon sok időt töltöttünk. Emlékszem, március elején volt a könyvnap, amikor mindenki a kedvenc mesehősének öltözve jött suliba. A tanárok is beöltöztek. J osztályfőnöke csodálatos Róka úr volt. Volt ott minden, természetesen Harry Potter és Star Wars figurák is, de volt Gangster Granny (ez egy népszerű ifjúsági könyvsorozat), Dorothy az Óz, a csodák csodájából, de még Cristiano Ronaldo is. Mindenkiről készítettem képet. Nem magamnak, az iskolának. :) Először mindenki bemutatkozott, majd azt kellett azután kitalálni, hogy ki kivel fog egy történetben szerepelni. Volt olyan is, aki nem öltözött be. Ezzel sem volt semmi baj, magáról is írhatott. J egy Star Wars hősnek, Kylo Rennek a bőrébe bújt, a történetben pedig az egyik legjobb barátja lett a másik főhős, aki Harry Potter jelmezét viselte, és a padtársa, aki önmagát alakította. Azt is ki kellett találniuk, hogy nagyvonalakban miről szól majd a történet.

Mire mindenki kitalálta, mit is fog csinálni, a nap el is telt. No nem csinálták ezt egész nap, épp csak eszement módon esett a hó előző nap, és folyamatosan egész délelőtt. (Nem írtam el, tényleg március volt!) Így aztán az iskola vezetősége úgy döntött, hogy egy órakor bezárunk, mindenki mehet haza. Úgyhogy ez egy emlékezetes nap volt. Minden iskola bezárt egyébként, nem csak mi, és következő nap, pénteken ki sem nyitottak. Csütörtökön még normálisan jártak a buszok, vonatok, de pénteken már azok sem közlekedtek. Nagyjából tíz centis hó esett, de itt ez nem megszokott, és teljesen meg volt zavarodva mindenki. A boltok ki voltak fosztva, az utcákon nem járt senki. Viszont hétfőre olyan volt, mintha az egész meg sem történt volna. A hó majdnem teljesen elolvadt, minden újra visszatért a régi kerékvágásba.  (Majdnem, mert rá két hétre - igen, március közepén, hát nem jópofa? - megint havazott, de ekkor már lényegesen kevesebbet, nem is volt belőle akkora káosz.)

A főhősök második és harmadik összeülésekor már a történetet kellett kidolgozniuk, s innentől fogva mindenki egyedül munkálkodott tovább. Így esett meg az sok párral, hogy teljesen eltérő végű történeteket írtak. J és társai is. Először ugye vázlatot írtak, aztán ezt kidolgozták, amit az osztályfőnök ellenőrzött, s ha hibátlannak találta, mehetett a tisztázás. Mikor elkészült a történet, mehetett a képregény rajzolás. A tanár úr aztán bejelentette, hogy hamarosan vendégeink érkeznek. Minden hatodikos osztályhoz érkezik egy másodikos osztály, és meg fogják hallgatni a történeteket, és a képregényt is megnézik. Miután ez megvolt, a hatodikosok is átmennek a másodikosokhoz, és megnézik, ők mit alkottak. Mindenki beöltözött, és mindenki saját történetet írt, mindenki a megfelelő szinten. Az egész úgy zajlott, hogy kialakultak a párok: egy kicsi-egy hatodikos, s együtt megnézegették a képeket, s a hatodikos felolvasta a történetet. Aztán ugyanezek a párok találkoztak a kicsik termében, ahol ők is megmutatták a magukét. Csuda aranyos volt! Nem csak ez volt a motiváció, hanem azt is megtudták a gyerekek, már a munka legelején, hogy a legjobb történet írói részt vehetnek egy foglalkozáson, amit egy író tart, itt az iskolában. Hát én biztosan kezem-lábam törtem volna, hogy ott lehessek, irtó izgalmas! Egy igazi íróval beszélgetni!!

Ám itt még nem ért véget a kaland, mert iskolánkba látogatott egy író. Úgy hívják, hogy Christian Darkin. Egy középkorú férfi, Londonban él, és ő is ifjúsági történeteket ír. Kedves fazon, vicces is, és nagyon türelmesen válaszolgatott a kicsik kérdéseire. A nagyobbakéra is persze. :) Egy iskolagyűlésen volt vendég, elmondott magáról pár szót, beszélt arról, hogyan és mikről ír. Ezután a gyerekek részt vehettek vele egy foglalkozáson, ahol felolvashatták neki az írományukat, kérdezhettek tőle, és kaptak egy-egy dedikált könyvjelzőt is. Titkon reménykedtem, hogy ott lehetek, de nem így történt. A résztvevőket azonban kikérdeztem, azután, hogy csillogó szemmel visszatértek az osztályba. Mindenki nagyon élvezte.

Aznap, amikor mindenki felolvasta, mit alkotott, a tanár úr is felfedte, hogy ő is írt egy kis történetet, szereplője a csodálatos Róka úr. Azon az órán azt gyakoroltuk, hogy mutogatással hogyan lehet szemléletesebbé tenni a történeteket. Nem jelbeszédre gondolok, simán csak arra, hogy kézmozdulatokkal kísérjük a szöveget. Nem igazán értettem, mi is fog ebből kikerekedni, aztán leesett. Annak idején a főiskolán a dráma tanárnőnk próbálkozott ezzel. Vagy ő nem magyarázta el, mit vár el, vagy mi nem voltunk vevők rá, vagy mind a kettő, mindenesetre az balul sült el. Ez nem. Mondhatjuk, most értettem meg, mi lett volna a feladat akkor. :) Két bekezdést együtt csináltunk, majd csoportokra bontva folytattuk. Érdekes volt, de nagyon egyértelmű, mert ahogy mondtuk a szöveget egyből jött, hogy mit mutatnánk. Igazán könnyű volt, nem értem, mit nem értettünk ezen régen. :)

Ide az irodalom részhez még annyit, hogy van egy pakkjuk, amiben van egy feladatgyűjtemény. Részben otthon oldják meg a feladatokat, részben órán. Mindig van egy történet, általában két oldalas, amihez sok kérdés tartozik. Egy oldalt otthon kell megcsinálni, a többit a suliban. Az első oldalon olyan kérdések vannak, amik rövid választ igényelnek, vagy feleletválasztósak. A többi kifejtős, illetve szókincsre kérdez rá. A javítás is mindig közösen történik. 

Matematika

 Ahogyan már említettem, hetente kétszer csoportbontásban van a matek óra. Amit mi gyakoroltunk ilyenkor, az a négy alapművelet két- és háromjegyű számokkal, s ezekhez kapcsolódó szöveges feladatok. Az nagyon hamar világos lett, hogy J rettentő gyors és ügyes, ha számolásról van szó. Nincsen gondja ezzel egyáltalán. Viszont valahogy a szöveges feladatokban nem látja az összefüggéseket, nem érti, mit is kellene tenni, milyen műveletet alkalmazni. Erre kellett inkább rágyúrni. 

Egyik alkalommal a tanárnő olyan feladatsort hozott, ahol mindenki megalapíthatta saját moziját. Elnevezhette, helyszínt és külsőt tervezhetett, a lényegi munka mégis az, hogy számolni kell sok mindent. Például, ha egy teremben x sor szék van és egy sorban z ülés, hány néző fér el a teremben? Ha ilyen teremből van öt a moziban, hány néző fér el összesen? Ha y nézőnként