November 6.

1. osztály

Az őszi szünetnek vége, itt vagyok újra. Komolyan mondom, hogy hiányzott a suli. Gyerekként ilyet biztosan nem mond senki. :) Én mondok most, tényleg jó volt újra menni. Az elsősökkel töltött délelőttöt most máshogy osztom ketté. Ugyanis fél órával a kezdés után mindkét osztály (1. és 2.) egy előadáson vett részt. Most ezért lesz "előadás" és "nem előadás" rész. 

Előtte az olvasást gyakoroltuk a gyerekekkel. Egyik kislány, pont, akit a legelsőnek jelölt ki a tanító néni, elővette ugyan a felszerelését, de ennél tovább nem jutottunk. Akárhogy kérdezgettem, fáradt-e, rosszul érzi-e magát, nem felelt. A tanító néni behívta a terembe, beszélt vele, aztán a kislány végül nem jött vissza. Három másik tanulóval elolvastuk az elolvasni valót, és indulni is kellett az előadásra. 

Visszatérve innen, egy rövid szünet után az a kislány következett, akivel minden héten két új hangot és betűt tanulunk. Most már egy újabb négyes csoportot kezdtünk. Az első volt az s, a, t, p csoport, most kezdtük az i, n, m, d -t. Mivel itt ismét szerepel egy magánhangzó, már jó pár értelmes szót alkothatunk a hat tanult betűből: sit, sat, tip, pit, sip, pat, pan, pin. És ez nagy elégedettséggel tölthet el bennünket, hogy már nagyon sok szót tudunk! :) 

Amikor vele befejeztük, az osztály éppen felkészült egy feladatra, ahol a történtet alapján alkotnak majd mondatokat. Minden feladat kezdésekor fent van a táblán, amire ügyelni kell. Most a mondatkezdő kifejezések, melléknevek és leíró nyelvezet használata, és egész mondatok fogalmazása volt ez, utóbbihoz tartozik a mondatkezdő nagybetű, a mondat végi pont és a szóköz. Valamint, hogy mindig olvassuk át, amit leírtunk.

A téma egy tenger jellemzése volt éppen. A jellemzésben segít az, hogy az érzékszerveinkre támaszkodva leírjuk, hogy mi láthatunk, mit hallhatunk, milyen illatokat érezhetünk, a bőrünkön érzünk-e szelet, hideget stb. Ám ezt sem akárhogy, a leíró nyelvezet csodálatos kifejezéseit használva gyönyörű mondatokat kapunk, és szinte már magunk elé is tudjuk képzelni a tengert: Halljuk a felcsapó hullámok zaját. Látjuk a hatalmas, elénk tornyosuló jéghegyeket. A szél hal és só illatát hozza. Érezzük a csipős hideget az arcunkon. Ugye, milyen fantasztikus? 

Miközben ezeket a mondatokat a tanító néni a táblára írta, az egyiknél hibát ejtett. Kicsit furcsálltam, de azonnal le is esett, hogy miért, amikor arra kérte a gyerekeket, hogy olvassák át közösen. Lám-lám, milyen jó, hogy átolvastuk! Így észrevettük a hibát.- vonták le a tanulságot. Gondolatban megemeltem a kalapom ez előtt az ötlet előtt. Szuper!

Az ebédszünet után majd ezeken a mondatokon fognak dolgozni a gyerekek. Mielőtt elmentek volna szünetre, még meghallgattak egy dalt egy, azaz két vulkánról, aminek az volt a címe: "I lava you". Kis áthallással ez az I love you-ra hasonlít. Olyan jópofa szójáték! Szerelmes vulkánok :) 

Iskolagyűlés (szerűség)

Azért írtam, hogy "szerűség", mert nem vett rajta részt csak az első és második osztály. Nem tudom, a többi osztálynak volt-e valami más, de a mai gyűlés az én kis csoportjaimnak ez volt. 

Egy kedves, szimpatikus fiatal pár érkezett a suliba, akik egy kis történetet hoztak a Szivárvány erdőről. (Rainbow Rainforest). Először is bemutatkoztak, elmondták, hogy most egy történetet fogunk látni, és majd számítanak a gyerekek segítségére. A srác elbújt az egyik állvány mögé, és bábukat vett elő. A történet során különböző hangokon szólaltatta meg őket. A lány pedig zöld nadrágjához és pólójához felvett egy zöld baseball sapkát és egy hátizsákot. Ő játszotta a történet főszereplőjét, egy Cam nevezetű kis kaméleont. Olyan aranyos volt az egész, remélem, nem baj, hogy elmesélem.

Szóval a kis kaméleon éppen felfedező úton járt, és éppen a Szivárvány erdőhöz ért. Nagy örömmel indult el megnézni, kik is laknak itt, arra számított, hogy szerez majd új barátokat. Először egy majommal találkozott. Egy kis dalocska segítségével bemutatkozott, majd meglátta Camet. Cam elmondta, mi járatban, és hogy szeretne a barátja lenni, és reméli, jókat játszanak majd együtt, és talán a többi majommal is. A majom kétkedve fogadta az ötletet. "Hiszen nem is vagy olyan, mint mi!" - mondta - "Nem is vagy barna!" "Ezen segíthetünk!" - mondta Cam, és barnává változott. A majomnak még így sem tetszett. Megmaradt annál az álláspontjánál, hogy nem olyan, mint ők, nincs bundája, és mint ilyen, mehet is az erdőből. 

Cam elszomorodott. Nem értette, miért volt ilyen barátságtalan vele a majom, mikor ő udvarias és kedves volt vele. Azonban meglátott egy piros papagájt, és elhatározta, hogy most máshogy fog közelíteni hozzá. Már előre pirossá változott, és amikor a papagáj elénekelte a bemutatkozó dalocskáját, ő úgy szólította meg, mint papagáj-társát. Hiszen látható, ő is piros, vagyis papagáj. Azt is elmondta, hogy most érkezett ide az erdőbe, és szeretne barátokat szerezni. A papagáj jól megnézte magának, és mivel piros volt, úgy gondolta, ez biztosan azt jelenti, hogy közülük való. Rögtön meg is invitálta, jöjjön, éljen ott velük. "Keresünk is neked egy megfelelő helyet!" - javasolta - "Látod ott azt a magas fát? Annak a teteje éppen megfelelő lesz. Repüljünk oda!" Ó, hát az nem volt olyan egyszerű szegény kis kaméleonnak. Próbált úgy tenni, mint aki csak bemelegít a repüléshez, de a papagáj gyanút fogott, és kikergette az erdőből. 

A kaméleon sírva fakadt. Miért ilyen vele mindenki, amikor ő igazán megpróbált olyan lenni, mint a többiek?! Aztán arra jutott, legközelebb még többet tesz, még jobban alkalmazkodik. Már hallotta is egy tigris üvöltését a távolból. Gyorsan olyan bundára váltott, amilyen a tigriseknek van, és már előre gyakorolta az üvöltést. Mikor összetalálkoztak, a tigris is előadta, ki is ő, mire Cam magabiztosan tigrisként mutatkozott be. Hitte is, nem is a tigris, hogy egy társa az. Jól körüljárta, szemügyre vette. Külső alapján rendben is lett volna, de hát a tigrisek üvölteni tudnak a legjobban. Megkérte hát Camet, hogy mutassa meg, milyen félelmetesen tud üvölteni, ami aztán elég jól is sikerült. A tigris most már megnyugodott, így el is vezette a barlaghoz, és elmondta neki, hogy itt fognak élni, együtt a többi tigrissel. A barlangot azonban mindig őrizni kell, és ha bárki be akar jönni, el kell kergetni. Camnek nem tetszett az ötlet, hogy mindenkire rávicsorogjon és barátságtalanul elkergesse. Meg is mondta a tigrisnek, hogy ő nem szeretne ilyen lenni. Ezzel együtt be is vallotta, hogy ő bizony kaméleon. Igen, emiatt innen  is száműzve lett. 

Szegény kis Cam, teljesen egyedül volt. Ahogy ott sírdogált, egyszer csak egy hangot hallott. (Ezt nem tudom, hogyan is kellene lefordítani, angolul Rainkeeper-nek mondták... Talán esőfelelős?)

A Hang megkérdezte Camet, mi a baj. Cam még nagyon a történtek hatása alatt volt, nem tudott róla beszélni, ezért megkérte a gyerekeket, mondják el ők helyette. A gyerekek ügyesen el is sorolták, hogy hogyan járt a papagájjal, a majommal és a tigrissel. A Hang megígérte neki, hogy beszél ezekkel az állatokkal. Arra kérte Camet, menjen vissza az erdőbe, mert biztos benne, hogy miután beszélt velük, minden rendben lesz. 

Így is lett. Mindhárom állat már ott várta őt az erdő szélén, és egyenként bocsánatot kértek. Elmondták, hogy soha  nem láttak még olyan valakit, aki nem közülük való, s ezért nem igazán tudták, hogyan bánjanak vele. Úgy érezték, ha nem úgy néz ki, és nem tudja azokat a dolgokat csinálni, mint ők, akkor biztosan nem való a csapatukba, és inkább elkergették. A Hang azonban elmagyarázta nekik, hogy attól még, hogy különbözőek, nagyon jól megférhetnek egymással, és lehetnek nagyon jó barátok.

Így aztán mind a négy állatka jó barátságot kötött, megépítettek együtt egy játszóteret, ami mindenki számára elérhető lett, és volt benne mindenkinek a kedvére való játék.

Eddig szólt a történet, mindenki "visszaváltozott", és beszélgettek a gyerekekkel arról, hogy mi is történt a mesében. Arról is, miért jó az, ha különbözőek vagyunk, és hogy el kell fogadni azt, ha valaki nem olyan, mint mi. Próbáljuk megérteni, segítsünk neki, ne kergessük el csak azért, mert nem ugyanazokat a dolgokat szereti, vagy nem úgy néz ki, mint mi. 

Szuper kis előadás volt. A szereplők igazán nagyon kedvesek voltak, és látszott, hogy igazán beleélik magukat az előadásba. A gyerekekkel is nagyon barátságosak, türelmesek voltak. Később utánanéztem, ez egy kis csapat, akik színielőadások segítségével tanítják a gyerekeket különböző fontos dolgokra. Például ez most az elfogadásról, megértésről szólt, de sok más témájuk van, amikről beszélgetnek a kicsikkel. Hasznos dolognak tartom, nagyon tetszik az ötlet, hogy visznek bele kis színjátszást, hogy a gyerekek könnyebben megértsék. 

2. osztály

Egész alakos test rajzolása

A szünet után a másodikosok témát váltottak, a tűzvészről a kalózokra. Most egy kalózokról szóló történetet dolgoznak fel. Igazából nem tudom, hogy hogyan kapcsolódik ehhez az egész alakos test megrajzolása, de ezen a héten ez volt a feladat. Elsőben csak a fejet rajzolják, ám itt most már megpróbálkoznak az egész alakkal. 

Elbeszélgettünk az arányokról, milyen hosszú a karunk-lábunk, ezek arányáról a törzsünkhöz képest, illetve, hogy a lábunk nem csak két pálcika, hanem vastagsága is van. :) A szemek, fülek helyéről a fejünkön, és persze, hogy a hajunk sem egy csík. Szóval nagyjából mindent megbeszéltünk, ammit egy ilyen rajzhoz tudni kell, és neki is fogtunk. Ment is egész szépen. A legnagyobb kihívás az volt, hogy a fejhez "csatlakoztassuk" a nyakat, ami ugye nem zsiráfnyak, és nem is a fejünkkel azonos vastagságú. A vállak szélessége is problémás volt egy picit, innentől azonban elég jól ráéreztek a karok-lábak megrajzolására. A feladat az volt, hogy önmagukat rajzolják le, ennek megfelelően az iskolai egyenruhákat rajzolták meg ruhának. A lányoknál volt itt egy kis fennakadás, mert a lábakat mindenáron a szoknya két oldalára akarták rajzolni. Megoldottuk. Mivel hogy mindezt ceruzával tettük, jöhetett a színezés pasztellkrétával.

Mindenki nagyon ügyesen megoldotta a feladatot, a tanító néni is megdícsérte őket. Véget ért a móka mára, mindenki indulhatott hazafelé. 

Jövő héten - továbbra is a kalóz témánál maradva - kincses térkép lesz a feladat. már előre örültem neki, bár fogalmam se volt, pontosan mi is lesz ebből. A hétre megvan tehát a feladat. Természetesen következő héten beszámolok erről is. 

 Köszönöm a mai figyelmet!