Képleírás és nyomdázás
Október 16.
1. osztály
Képleírás
A napkezdő dolgok után mindenki az asztalhoz ült, és az előzőleg kijavított írásmunkákon dolgozott. Ez is képleírás volt. Egy nagyobb lapon volt három kép, amiről írniuk kellett. A tanító néni javítása alapján mindenki pótolta a hiányzó betűket/ szavakat, (jelen esetben a mellékneveket) illetve a hibásakat leírta helyesen. Amikor készen lettek ezekkel, a lapot mindenki a "befejezett munkák" feliratú tartóba tette. Van ilyenből kettő, az egyik a "befejezett munkák", a másik, értelemszerűen a "befejezetlen munkák". Ha úgy alakul, hogy egy munkát abba kell hagyni, és el kell pakolni, akkor használják az utóbbit. Ebből tudják, kiknek kell még dolgozniuk az írásos/ számolásos/ rajzos vagy bármilyen feladaton.
Azt vettem észre, az írásokat nézve, hogy nagyon sokan a kiejtés után mennek. Ahogyan hallják az adott szót, és ahogyan a hangokat társítják betűkhöz, úgy írják le. Mondok egy példát: a "direction" szó egy alkalommal így nézett ki: direkshun. Mivel hogy az "s" hangot a "sh" betűkapcsolathoz társította a kisgyerek, az "ö" hangot pedig az "u" betűhöz. Most pont egy nehezebb szót írtam példának amúgy is, de viszonylag egyszerűbb szavaknál is előfordul ez elég gyakran.
Befejezték tehát az írást. Az óra előtt láttam, hogy a tanító néni kitesz három képet a földre, mint utóbb kiderült, ez azoknak a folytatása, amiről írniuk kellett a múltkor. Rájöttem arra is, hogy egy másik olvasmányt dolgoznak már fel, váltottak Beeguról, egy másik űrlényre, Cosmora, és kalandjaira. A képek a könyvből lehettek kimásolva szerintem,
Leültek a földre, és a képek segítségével felidézték az olvasmányt, mikor mi történt. A feladat: ezekről a képekről is készítsenek leírást. A következő kérdések segítségével beszélték meg a történteket: Mi történt először? Mi történt ezután? Mi történt végül? Csoportosan kezdték, majd közösen folytatták.
A tanító néni felhívta a figyelmüket a kérdésekben szereplő szavakra: először, utána, végül. Ezek időhatározó szavak. Mondjuk ki együtt! Határozzuk meg a mondatbeli helyüket! Általában a mondat elején állnak, ilyenkor mindig nagybetűvel kezdődnek. Ezek segítségével építhetjük fel a történetünket (story mountain).
Mindenki kapott egy kis zacskót, amiben szókártyákon szerepeltek a következő szavak: First (először), Next (következő), After (ezután/azután), Then (utána), Later (később), Finally (végül). Felsorolták, milyen szavakat találtak, majd az volt a feladat, hogy rakják időrendi sorrendbe. Miután párosával megalkották a sorrendet, közösen is megbeszélték. Minden kis szócskához társult egy-egy mozdulat. Az "először"-höz egyet mutatunk az ujjunkkal. A "következő"-höz az ujjunkkal egy kis félkört írunk le, mint amit amúgy is tennénk, amikor két egymást követő dolgot sorolunk. Az "utána" és "később" szavakhoz is hasonló a mozdulat, csak nagyobb a félkör. Az "ezután"-hoz úgy csinálunk, mintha fonalat gombolyítanánk, a "végül"-nél pedig mintha valamire rámutatnánk. Nem tudom, hogy ez tényleg társul-e a szavakhoz, vagy a tanító néni találta ki, mindesetre jó kis segítség.
Ismét mindenki az asztalhoz ült, egy újabb lap elé. Ezen hat üres négyzet állt, mindegyik alatt egy vonal. A négyzetbe rajzolni kellett, ami épp történik. A vonalra az időhatározó szavak segítségével írni egy-egy mondatot. Hogy ezzel ki hogyan bírkózott meg, azt már nem tudom, mert kezdődött a hangos olvasás gyakorlása a kinti asztalnál.
A falon az egyik nagy táblán azok a mondatkezdő szavak vannak, amelyekkel most is foglalkoztak. Az alap szókészlet egy része mellett.
Csevegő matek
Nagyon érdekes elnevezése van a matematika órának, ez pedig a csevegő matek, "bubbly maths". Egy kis szeletét láttam ennek, mert a betűtanítással ismét az iskolagyűlés előtt végeztünk. Azt tudom, hogy szünetben minden asztalra tett a tanító néni egy dobozt, benne különböző tárgyakkal. Az egyikben hat érme, a másikban négy kis állatfigura, a harmadikban öt gomb, stb, stb. A feladat az volt, hogy írják le, mit látnak a dobozban, és alkossanak köré együtt egy kis történetet. Ezzel hasonló jellegű dolgot is gyakoroltak, mint az írás órán. Átismételték azokat a kifejezéseket, amik segítségükre lesznek: "There is.. / There are.." (Van, vannak..) , "I can see.." (Látok..) és "Also, I can see.." (Látok még..) Ezek után következhet a mennyiség, majd a tárgy neve. Nagyon sajnálom, hogy nem hallhattam ezeket a kis történeteket. Ám nekünk a kis tanítványommal feladatunk volt, megtanulni most a "p" és "t" hangokat és betűket.
Nem volt ezzel gond most sem. Átismételtük, amit a múltkor tanultunk, és örömmel láttam, hogy megjegyezte azoknak a szavaknak a jelentését. Most ahogy írok erről, eszembe jutott, hogy készítsek neki egy kis játékot, amolyan párkeresőt. Tudod, ahol fel kell fordítani kettőt, s ha egyezik, leveheted, ha nem, vissza kell fordítani. illetve majd minden olyan szót, amit ott az órán megbeszéltünk, képpel együtt kinyomtatom neki. Legyen valami fogódzó a szülőnek is, amit esetleg tud gyakorolni vele.
Éppen azért, mert a betűtanulásról már írtam, nem erre térnék ki most részletesen, hanem a csevegő matek részre. Azt még el sem mondtam, honnan ez az elnevezés. Onnan, hogy rengeteget dolgoznak párosan, illetve csoportban. Van egy adott feladat, és azt mindig megbeszélik így, mielőtt frontálisan elemeznék a helyzetet. Persze, dolgoznak így több órán is, de itt a legtöbbet.
Most az összeadást gyakorolták. Egy körben van egy kilences. Innen kétfele ágazó vonal, melynek egyik végén szintén egy körben egy négyes. Ehhez hasonló feladatok vannak a táblán, ezeket meg kellett beszélniük, majd a tanító néni megkérdezte, melyik az a szám, amelyikhez ha négyet adunk, kilencet kapunk. Az egyik kisfiú jelentkezett, mondta, hogy öt. Ez így még nem elég - figyelmeztette a tanító néni - egész mondatban kell megfogalmazni a választ. A kisfiú pedig megtette: "A hiányzó szám az öt." Ezt hangosan is kimondták együtt. Következett a művelet megnevezése: "Öt meg négy az kilenc." Ezt is kimondták hangosan együtt, majd azt, hogy "Az eredmény kilenc." Jónak tartom, hogy kimondják ezeket a szakszavakat, rögzül bennük jobban. Általános suliban, a matek órákon, amikor újat tanultunk, mindig hangosan felolvastuk a szabályt. A tanár úr azt tartotta, hogy ha több érzékszervünkön keresztül "jut be" az információ (nem csak látás, mintha csak magunkban olvasnánk el, hanem hallás is), könnyebben megjegyezzük azt. Igaza van. No meg, minél többször ismétlik, annál hamarabb jegyzik meg.
Amikor visszajöttünk a gyűlésről, egy feladatlap előtt ültek éppen, ami ki is volt vetítve. Volt rajta egy ing, két gombbal. Feladat: még három gombot rajzolni, és felírni a már említett, köröket tartalmazó módon. Ugyanúgy két alma egy kosárban, hozzárajzolni még négyet, felírni a körökkel. Ebéd előtt majdnem mindenki végzett is vele, és a "befejezett munka" tartóba tette. Pár kisgyerek nem lett csak kész, ők még dolgoznak rajta később.
Végezetül ismét elénekeltük a számolós dalocskát, ezúttal én is bekapcsolódtam. :) Azt hinné az ember egyszerű mutogatni a számokat. Odafele nincs is baj, de visszafelé azért oda kell figyelni! Pláne amiatt, hogy ők máshogy mutatják a számokat. Legalábbis egytől ötig. Egy: mutatóujj. Kettő: mutató - és középső ujj. Három: mutató-, középső - és gyűrűs ujj. Négy: mutató-, középső-, gyűrűsujj, kisujj. Az ötnél pedig előszedhetjük a hüvelykujjunkat. És öttől ugyanez visszafelé: először a hüvelykujjunkat "zárjuk be", majd kisujjat, aztán a gyűrűset, a középsőt, végül a mutatóujjunkat. Húha, hát, érdekes. Még régebben a spanyol kollégáim méltatlankodtak azon, hogy miért a hüvelykujjunkkal mutatjuk az egyet, és miért hüvelyk- és mutatóujjal a kettőt. Mert ők ugyanúgy mutatják mint az angolok. Fogalmam se volt róla, hogy miért, illetve arról sem, hogy máshogy is lehet ezeket mutatni. Itt derült ki ez is. Hihi, a tanító néni is "lebukott", mert amikor figyeltem őt, rájöttem, ő is úgy mutatja néha, ahogy én. :) Egyébként ő sem született angol, azért. Úgy látszik, kétféle mód létezik erre. Kíváncsi lennék, melyik országban melyik van. Hátha van valami összefüggés. Én már tulajdonképp meg sem lepődök azon, hogy ezt is máshogy csinálják itt.
A felső képen a dalocskában még csak hat, a másodikon már tíz kiscsibe bizonygatja, hogy el tud számolni már tízig is! :)
Nézd el nekem, hogy néha lyukas az agyam! Bár két napja történt, halvány fogalmam sincs róla, miről beszélgettünk az iskolagyűlésen. Volt oklevélosztás. de hogy azután mi történt, az teljesen kiesett. Menjünk tehát tovább, mi is történt a másodikosoknál!
2. osztály
Nyomdászok voltunk
Ezt a feladatot már akkor érdekesnek találtam, amikor még pontosan nem tudtam, hogyan is fogjuk csinálni. A tanító néni múlt alkalommal elmondta, hogy a tűzvész kapcsán tanultak a korabeli nyomdákról, hogyan is készültek akkoriban az újságok. Azt mondta, ehhez szeretne valami kis feladatot. Egy napba telt, mire kitaláltam, hogyan is oldható meg a nyomdázás. Azt szinte azonnal beugrott, hogy majd a nevüket nyomdázzák, de hogy hogyan is fog kinézni? A betűket mire rakjam fel, hogy megfogni is könnyű legyen, de ugyanakkor stabil is legyen? Volt korábban annyi kartondobozunk, mint égen a csillag! Ezek java része már összevissza horpadt, szakadt, tárolásra már nem használható, így leselejteztem őket. Valamiért mégis ott maradtak. És milyen jó, hogy ott maradtak, mert most volt mihez nyúlnom!
Kitaláltam, hogy a betűket egy 3x3 cm-es kis négyzetbe fogom megrajzolni, kivágom, és egy másik ugyanekkora kis négyzetre fogom ráragasztani. Keresnem kellett olyan felületeket, amik nem voltak horpadtak, szerencsére bőven akadt. A betűkivágás nem volt egyszerű. Az "a" betűből volt a legtöbb, 25 biztosan. Nyomtatott nagybetűket rajzoltam, abból lett volna még csak kavarodás, ha bevetem a kisbetűket is! Szóval emellett döntöttem.
A legelső festés alkalmával felírtam minden kisgyerek nevét, így pontosan tudtam, melyik betűből hány kell. 27 drágaság jár az osztályba. A nevek hosszúsága általában 5-6 betű. Elképzelitek, mennyi alap négyzetet és betűt kellett kivágnom! De nem bántam. Mindig az motivál ilyenkor, hogy ők majd milyen jó fognak ezzel szórakozni!
Így is történt. A foglalkozás előtt elmondtam, hogy a nyomdázáshoz fogunk most kapcsolódni. Beszéltem pár szót arról, hogy régen hogyan nyomtatták az újságokat, nézegettünk képeket, majd irány a kinti asztal kettesével. Négy színt tettem ki, amit az első két gyerkőc választott. Mindenki nagyon élvezte, sőt, akik csak elhaladtak az asztalunk mellett, mind érdeklődve figyelték, és mondták, hogy milyen jó lehet! A kis kockák hátuljára rajzoltam egy-egy nyilat, mondván akkor tartják helyes irányban, ha a nyíl felfelé mutat. Ezt legtöbbször elsőre megjegyezték, de akadtak azért, akik összekeverték az irányokat. Semmi gond nem volt ekkor sem, megcsinálták helyesen, még örültek is, hogy többet nyomdázhattak.
Azért csináltam mindenkinek egyénre szabottat, mert tudom, hogy mindig éppen az szokott kelleni, ami a másiknál van. És ha mondjuk a másik az adott betűt zöldre festi, az egyik meg sárgának akarja, abból is balhé van. Másik ok, hogy ezeket magukkal vihetik, akár haza is, és többször is használhatják.
Hasonló az enyém is, csak nem kerek alapon.
Szóval ismét óriási sikert aratott a kreatív foglalkozás. És ez ismét jobb volt, többet használt, mint egy kávé. Bár arra is szükség volt délben, de ez ráadásul a kedvemet is nagyon pozitívan befolyásolja. Megint kiürült az épület, mire végeztem a pakolással. Sajnos két hétig nem jövök most. Jövő héten őszi szünet, és az utána való hétfő is az még, így csak három hét múlva kerül sor újabb élményekre. De nem gond, lehet, hogy azért addig is írok még, általános benyomásokról, tervekről. Majd ahogy alakul.
