Február 6.

Amint mondtam tegnap, ma is voltam a kedvenc iskolámban. Most csak egy osztálynak tudtam segíteni, mivel csak délelőtt maradtam. És ez a délelőtt az elsősökkel nagyon jól sikerült Mint mindig. 

Mit is akar jelenteni a cím? Amiatt írtam, mert két dologgal foglalkoztunk ma: hajókat készítettünk, és hangzástant gyakoroltunk. Nézzük őket sorban!

Hajókészítés

Először is megtudtam, hogy mindig, amikor kreatív foglalkozás van, azt úgy hívják, hogy DT, vagyis Design and Technology. Megtervezzük, majd megalkotjuk az adott dolgot. Én úgy gondoltam, simán "Arts and Crafts" -nak nevezik (rajz és technika). De mindig tanul az ember, és nem árt, ha tudja, milyen foglalkozásokat vezet. :)

A napindító dolgok után a tanító néni elmondta, hogy nagyon izgalmas dolog elé nézünk. Megvalósítjuk, amiről tegnap még csak szó volt. Láttam is, hogy van a táblán ehhez kapcsolódó írás, de azt gondoltam, előre felírta, s most átveszik. Nem így volt.

Tegnap környezetismeret órán a vízálló tárgyakról, anyagokról tanultak. Ekkor esett le, hogy láttam egy dobozt, amiben volt egy gumicsizma, egy törölköző, egy póló, egy darab papír. biztos még más is, csak már nem emlékszem pontosan. Megtárgyalták, mit is jelentenek a "vízálló", "nem vízálló" fogalmak, példákkal természetesen. Biztosan beletették ezeket a tárgyakat vízbe is.

Ezután megbeszélték, hogy kalózhajó fog készülni, és összegyűjtötték a hozzávalókat. Két oszlopba írták őket: anyagok, segédeszközök. Az anyagok közül szükség lesz papírdobozokra, papírgurigákra, és papírzászlókra. Segédeszközként pedig ollót, festőszalagot, festéket és ecsetet fogunk használni.

** A festőszalag (más néven maszkolószalag) az, amit például az ablaküveg szélére ragasztunk, amikor a keretet festjük. Angolul "masking tape". Tulajdonképpen a maszkolószalag tükörfordítása. Nagyon sokszor használtam már festéskor ilyen szalagot, de soha nem tudtam, mi is a pontos neve. Itt megismertem az angol nevét, de hogy miért éppen "masking", abba igazából bele se gondoltam. Azért, mert lehet rá festeni, így el lehet tüntetni (elmaszkírozni). Sokszor ezért is használják ezt, cellux helyett, mert ugyebár a celluxra nem tudunk festeni. A tanító néni magyarázta el ma a diákoknak, én meg úgy tettem, mint aki rég tudja. :)) Közben magamban a homlokmra csaptam, hogy hát peeersze, milyen egyszerű a magyarázat! 

Kis kitérőnk után vissza a megbeszélési folyamatokhoz! A tegnapi megbeszélés után ma azzal kezdték, hogy felírták a készítés folyamatát.

1. Felgyűrjük a pulóverünk ujját.

2. Előkészítjük a szükséges anyagokat és segédeszközöket (itt egy pillanatra visszatértek a tegnapi listára).

3. Hozzáragasztjuk a papírhengereket a doboz aljához. Jobban mondva, hozzáerősítjük. (A tanító néni erre is külön kitért, hogy "attach" és nem "stick".) Illetve, valaki azt mondta, hogy a hengereket a hajóhoz erősítjük. Itt ismét jött egy kis javítás, mi szerint az még nem hajó, csak egy doboz. Majd az lesz, de még nem az, szóval mondjuk azt, hogy a hengereket a dobozhoz erősítjük. !

4. Befestjük kívül- belül.

5. Eltakarítunk magunk után, rendet rakunk. 

Minden eszerint történt. Megalakultak a párok - mivel párosan fogják elkészíteni a hajót- s kezdetét vette a munka! A tanító néni már előre rakott az asztalokra újságpapírt, illetve minden pár előtt volt egy doboz, három henger, olló, ragasztószalag, festék, ecsetek. Én egy párral dolgoztam külön, és nagyon jól ment minden. A megbeszéltek szerint először hozzáerősítettük a hengereket a dobozhoz, meg is volt a hajó kéménye. Egyet egyik ragasztotta-festette, másikat másik, a harmadikat közösen. A festésnél két-két oldalt festettek először kívül, majd belül. A "hajópadlót" félig egyik, félig másik. Időben elkészültünk, szép, igényes munkát adtunk ki a kezünkből, meg is dícsértem a gyerekeket.

Nagyjából mindenki egyszerre lett kész. Készültek zöld, kék, piros és narancssárga hajók. A miénk kék lett. :) Szépen sorba raktuk őket a terem végébe száradni. Az ollókat és a szalagokat fiókba raktuk, az ecseteket és a tálakat pedig elmostuk. Vagyis azt már én fejeztem be. Mindenki kezet mosott, és ezzel be is végeztük a feladatot. A zászlókat majd később teszik rá, amikor már megszáradtak a hajók. 

Azt gondolom, később majd egy írásos feladat során erről kell írniuk, ezért írták fel a folyamatokat és ezért maradt a táblán. 

Hangzástan

Erről már meséltem, amikor a román kislánnyal kapcsolatban írtam. Vele még egy betű- egy hang kapcsolatoknál járunk, ám a többiek már a két betű-egy hang kapcsolatot tanulják, olyan formában is, amikor a két betű nincs is egymás mellett. Mindjárt el is magyarázom, hogyan. Itt ez a tábla, ahol virágok formájában ábrázolják a hangokat. 

Itt most öt cserép van. A legfelső az [u:] hang, aminek leírásai a virágfejekben láthatóak, a példák pedig a cserépre vannak írva: rule, room, due, new. A bal középső az í hang, mint például a week, read, these, key szavakban. A jobb oldali az [ou] hang. Az, amit mi általában ó-nak ejtenénk, ám valójában ez ou-nak ejtendő. Például road, low, rope, toe és so. A jobb alsó volt fent legelőször, amikor a "The Snail and the Whale" történettel foglalkoztak. Ezért ezek is a példák: play, snail, whale, az [ei]-nek ejtendő hangokra. Végül az [ai] hangzó, melynek példái: tie, like, sky, night, hi. Ide talán még az "uy" betűkapcsolatot betettem volna, mint a "buy" vagy a "guy" szavakban, de már így is elég kacifántos a történet, öt különböző írással, és az is lehet, hogy ez a legkevésbé gyakori ejtés. 

Most az [ei] hanggal foglalkoztunk. Átismételtük, milyen írásmódjai vannak, és most azokat a szavakat gyakoroltuk, mint a "bake", "late", amikor a szóban "a" van, a végén pedig "e". Ezeket úgy hívjuk, hogy "split diagraph", vagyis amikor a két betű, amiket egy hangzónak ejtünk, nincsen egymás mellett. 

Több szót is gyakoroltak,először a tábláról felolvasni, majd tollbamondással. Utóbbi ellenőrzése úgy történik, hogy szavanként kimegy egy tanuló, felírja, majd a többiekkel együtt hangosan betűzi. Miközben a többiek betűznek, ő mutatja is a hangokat. Igazán aranyos! :)

A szavak írása után egész mondatokat írtak. Ezek ellenőrzésekor a tanító néni írta a táblára, de ugyanúgy kibetűzték együtt a szavakat. 

Még mielőtt rátértek volna az [ei]-re, egy kicsit a többi hangot is ismételték. Szókártyákról olvasták a hangot, majd ugyanúgy tollbamondással leírták és ellenőrizték a szavakat. (Ekkor még az ecseteket mostam. :) )

Én azon agyalok már régóta, hogy hogyan tanítják azt a rengeteg kivételt. Itt van például ez az "a-e". Megtanulják, hogy [ei]-nek ejtsék, és úgy is ejtik, csak mondjuk mi a helyzet, ha szembetalálkoznak a "share" szóval, ami ugyan "a-e" helyesírású, ám itt az ejtendő hang az [e]. Szóval én teljesen tanácstalan voltam ezen a téren. Aztán arra jutottam, hogy valószínűleg úgy lehet, hogy egészen egyszerűen megtanulják, hogy azt az adott helyesírású szót úgy kell ejteni és kész. A tanító néni azt mondta nekik, sokszor előfordul az, hogy betűzéskor egy adott betűhöz az elsődleges kiejtés szerinti hangot társítjuk, és eszerint ejtenénk ki. Például a "baking" szónál az "a"-hoz alapvetően az [e] hangot mondanánk, és így is ejtenénk a szót, hogy [beking]. (Utálom fonetikusan leírni a szavakat, de a magyarázat miatt szükséges.) Azonban ha kiejtjük, rájövünk, hogy ez így nem értelmes. Ilyenkor nézzük meg a szót újra, s akkor észrevehetjük, hogy ez a "bake" szó, csak toldalékot kapott, s így már tudjuk, hogy ebben az esetben a helyes kiejtés [beiking]. Vagyis nem hiba, ha egy ismeretlennek tűnő szót helyetelnül ejtünk először. Csak meg kell vizsgálni, nem egy másik szó toldalékos formája-e, vannak-e a helyes kiejtésre utaló betűkapcsolatok, s mindjárt rájövünk a megoldásra. 

A nagyszerű nők, akik megváltoztatták a világot

Az ebédszünetig hátralévő időben ebből könyvből olvasott fel a tanító néni. A könyv eredeti címe: Fantastically Great Women, Who Changed The World. Akkor kezdték, amikor az inspiráló hét volt, és elsőként Amelia Earhartról beszélgettek. Ő volt az az amerikai hölgy, aki rengeteg olyan utat tett meg a gépén, ami egy férfi számára is erőt próbáló lett volna. Számtalan rekordot is felállított. Ám a legnagyobb tette mégis az volt, hogy először repülte körbe az Atlanti- óceánt.

A következő ilyen hölgy, akiről szó esett, a brit Emmeline Pankhurst, női választójogi harcos, aki a végsőkig kiállt célja mellett. Csak ámultam, milyen könnyen érthető módon magyarázta a tanító néni a gyerekeknek az ő történetét. Teljesen megértették, és különösen a lányok voltak büszkék, hogy valaki régen kiállt a jogaikért. 

A könyvben szó esik még például Coco Chanelről, Marie Curie-ről, Anne Frankról, Jane Austenről, Frida Kahloról, csak hogy a legismertebbeket említsem. Szerepelnek benne hölgyek az élet minden területéről, különböző korokból. Külön érdekesség, hogy a könyv szerzője Kate Pankhurst, aki a fent említett Emmeline Pankhurst távoli rokona. 

Van az a blog, hogy "Ma is tanultam valamit!". Na, én ma nem csak, hogy valamit, hanem rengeteget tanultam. A maszkolószalag mibenlététől elkezdve az "erősítés-és-nem-ragasztás"on át a sok hangzástani információig és a bátor hölgyekig. Alig győztem jegyzetelni a nap végén, hogy el ne felejtsem, és ide beírhassam.

A jövő héten szünet lesz, de végülis azt ma ledolgoztam. :) Két hét múlva jövök megint. 

Köszönöm a mai figyelmet!