December 7.

A karácsonyi műsor 

Gimis koromban imádtam azt a hangulatot, ami az advent idején volt a suliban. Minden osztályban volt karácsonyfa, a terem is fel volt díszítve, és minduntalan a műsorunkat gyakoroltuk. Igaz, az osztályfőnök szerint egyes diákok a fát összetévesztették az adventi naptárral, mert karácsony közeledtével egyre kevesebb szaloncukor volt rajta. :) Most, hogy ezt leírtam, eszembe jutott, hogy mindig berzenkedtem az ellen, hogy otthon a fát december 24. előtt felállítsuk, de valahogy nem jutott soha eszembe az ellen berzenkedni, hogy az üzletekben, munkahelyeken (iskolák, irodák stb) fel van állítva. Érdekes. 

Most nagyjából ugyanez a hangulat fogott el. A mai nap nagyon jó volt. Ha kisgyerek lennék, biztos álmaim netovábbja lett volna.

Már az elején sok kisgyerek izgatottan mesélte, hogy milyen jó, hogy mindenki (apa, anya, nagyi) elkísérte ma reggel, és itt marad megnézni az előadást. Először is, a nap a karácsonyi műsorral indult. Miután a gyerekek bejöttek az udvarról, mindenféle megszokott rutin nélkül azonnal megkapták a jelmezüket, s már húzták is fel. Mivel az elsősöknek ez nem olyan bonyolult művelet, a másodikosoknak segítettem. Körülbelül tíz perc alatt mindenkit gatyába, azaz jelmezbe ráztunk a tanító nénivel, és már álltunk is sorba a kivonuláshoz. A szülők addigra már helyet foglaltak. Én is gyorsan leültem, izgatottan vártam a csöppségek szereplését. :)

Minden osztály elfoglalta a helyét, és a harmadikosok nyitották meg az egészet, a Santa Claus Is Coming To Town című dallal. Mikulássapkát viseltek mindannyian. Szépen énekeltek. Ezután az igazgatónő pár percben köszöntötte a megjelenteket, és indulhatott is a várva várt produkció. 

A két tanító néni a gyerekek előtt térdelve vezényelte végig a műsort, végig mosolyogva, és bátorítva a kicsiket. Azt már a múltkor, a hétfői bejegyzésnél leírtam, hogy ki milyen jelmezt fog viselni, látni őket benne pedig nagyon jó volt. Az előkészítősök nagyon édes kis barik voltak. Az elsősöknek szép csillogó ezüst felsőjük volt, a szereplőknek pedig igazán jó kis jelmeze. Már a főpróbán is éreztem, hogy ebből pityergés lesz. Az előadás feléig sikerült tartanom magam, aztán amikor altatódalt énekeltek a gyerekek, sógornőmmel kórusban pityeregtünk. De fel is oldotta az egészet, amikor a háromkirályok "körbeügettek" a színpad előtt, mert az nagyon vicces volt. Egyetlen hiba nélkül, szöveg vagy mozdulat elfelejtése nélkül lezajlott, s a végén a We Wish You A Merry Christmas című dallal kívántak mindenkinek boldog ünnepeket. Hatalmas tapsot kaptak. Ismét előlépett az igazgatónő, megköszönte a figyelmet, s megkérte a jelenlevőket, tapsolják meg a felkészítő tanító néniket is. Ez nagyon is helyénvaló, hatalmas munka egy ilyet összerakni. 

Az osztályok szépen kivonultak, én is velük. Azt már a műsor előtt megbeszélték a tanító nénik a gyerekekkel, hogy most nem mehetnek oda a családhoz, s ezt hellyel-közzel be is tartották, csak egy helyen törött el a mécses emiatt. 

A terembe visszaérve zenehallgatás közben a gyerekek átöltöztek, amiben megint csak segítettünk, majd leültek a szőnyegre körbe. Az első órából már csak tíz perc volt, s így megbeszélték a történteket. Mindenki elmondhatta a véleményét, gondolatait. A tanító néni mindenkit nagyon megdícsért, tényleg mindenki szépen szerepelt. Ezzel ki is csöngettek, jöhetett a jól megérdemelt szünet az udvaron.

A kép megint csak illusztráció, a suliban található betlehemesről nem tudtam képet készíteni sajnos. 

1. osztály

Kisebb - nagyobb számok

Ezen a héten és a következőn mindenféle tárgyból teszteket töltenek ki a gyerekek. Cserébe, ha az óra lejárta előtt kitöltik, rajzolgathatnak. Szóval, az ünnepélyes hangulat után következett a "zord valóság", a matek felmérő. 

A mai a kisebb-nagyobb számokkal volt kapcsolatos, a héten is ezeket gyakorolták. Nem csak abból állt a feladatsor, hogy rakd sorrendbe a számokat, elég változatos kérdések szerepeltek. Néhányat mondok a teljesség igénye nélkül:

- Számold meg a képeken látható állatokat! Írd le a mellette lévő négyzetbe, hogy mennyi van, és a két négyzet közé tegyél relációs jelet!

- Karikázd be azt a képet, ahol a kenyéren a legtöbb szelet paradicsom van/ a tóban a legtöbb hal van, vagy éppen a legkevesebb krumpli a zsákban/ legkevesebb könyv a polcon stb, stb.

- Igaz/ hamis állítások megválaszolása számsorokkal kapcsolatban.

Hirtelen ezek jutottak eszembe, de három oldal ezzel volt tele. Nehogy azt hidd most, hogy három sűrűn teleírt oldalt kellett megoldaniuk! Minden oldalon kettő, ritkább esetben három feladat van, tehát körülbelül hat-hét feladatról beszélünk. Aki jobb matekos, annak úgynevezett trükkös feladatsora is van. Erről is írtam már, az írásos feladatok kapcsán, hogy ez nem kötelező mindenkinek, ha megcsinálják, az csak jó, a fő feladatsornak kell meglennie. Persze, mint mondtam, a jobb matekosoknak ez is kell, de általában meg is csinálják. 

Megtudtam azt is, hogy a nagyobb szám, mint kifejezés úgy hangzik, hogy "greater number". Nem "bigger", ahogy gondolná az ember, ha már egyszer a kisebb szám az "smaller number". 

A kis hangtanulós tanítványommal mi kint tevékenykedtünk. Már régen ültünk össze, mindig volt valami sürgős tennivaló. Most azonban sikerült rá időt találni, így tovább haladtunk, két új hangot-betűt tanultunk, az m-et és a d-t. Ez érdekes, pont az a két betű, amivel a betűvel kezdődik a neve. Büszke is volt magára, hogy felismerte. :) Meg is dícsértem, és azt is megbeszéltük, hogy a keresztnevéből már egy másik betűt is tudunk, méghozzá épp a másodikat. Ha minden igaz, szünet után már a harmadik is meglesz. :) A tanító néni nyomtatott ki képeket és kártyákat, s a szokásos gyakorlatok mellé még ezt is bevetettem, párkereső játéknak. Majd még teszek hozzá én is, mert minden hanghoz csak négy van. És azért minden hangnál több szót tanultunk, mint négy. Most ez így jó volt, mert a régiek felelevenítésre tökéletesen tudtuk használni. 

Mikor befejeztük, pont annyi idő volt, hogy menni kellett volna a gyűlésre. Azért csak kellett volna, mert ma nem volt. A vásárra rendezték be a nagy termet, és így most elmaradt. 

A többiek közül már majdnem mindenki befejezte a felmérőt, s csuda dolgokat rajzolgattak. Egyébként ezeket a feladatokat a tanító néni azonnal ellenőrzi, tehát nem tornyosul előtte halomnyi könyv a nap végén. Mikor mindenki kész lett, leültek a szőnyegre, és megvizsgálták az adventi kalendárium napi kis meglepetését. Ezt én vittem nekik hétfőn. Kicsit sajnáltam, hogy nem vittem már előző héten, de csak egy napról maradtak le, az elsejéről, ami péntek volt. A szombat-vasárnapit úgyis hétfőn nézik, hétfőre meg már ott volt. A tanító nénivel megbeszéltük, hogy vicceket teszünk bele, ezért vasárnap favicc-keresésbe fogtunk a Kedvessel. Mivel a legtöbb angol vicc, amiket ilyen célra használnak az favicc. Mondok egy példát. Lefordítom, de magyarul nem vicces. What does a house wear? (Mit visel a ház?) Address. Pfff... :D Itt a poén abban rejlik, hogy az "address" (cím) szó kiejtése ugyanaz, mint az "a dress" szóé, ami ruhát jelent. Jó vicc, ugye?! :)

A napi viccen kívül van egy napi jócselekedet- javaslat (act of kindness) is, amit a tanító néni tett hozzá. Az előző napi az volt, hogy készíts valakinek egy szendvicset, (vagy valami hasonló, mert egy szendvics képét láttam), a mai meg, hogy írj egy levelet valaki olyannak, akivel régen találkoztál. Nagyon kedves, ötletes dolog szerintem. 

Még volt hátra negyed óra az ebédig, azt pedig kint töltöttük az udvaron. Gyönyörű napsütéses idő volt, igazán élveztem a kinti létet, meg hogy a gyerekek mindenféle dolgot mesélnek közben. :) 

2. osztály

Jegesmedvék

Azt hiszem, arról már írtam, hogy az új könyv, aminek témáját mindenbe bele lehet építeni, az a "The Princess and The White Bear King", vagyis A hercegnő és a jegesmedve- király. 

Nagyon röviden megpróbálom elmesélni: Élt valahol északon, egy sűrű fenyőerdőkkel és havas hegycsúcsokkal borított tájon egy király és egy királyné. Volt három leányuk, mindhárom nagyon szép volt, de a legkisebb volt a legszebb mind közül. Egyszer ez a kis királylány egy gyönyörű arany koronával álmodott, és nagyon szerette volna, ha a valóságban is van ilyen koronája. Meg is próbálták elkészíteni az udvarban, de nem tudtak pontosan olyat készíteni, mint ami az álomban szerepelt.

A királylány egyszer az erdőben sétált, amikor találkozott egy jegesmedvével. A medvénél volt egy korona, pontosan olyan, amit a lány álmában látott. Megkérte a jegesmedvét, adja neki, mire azt felelte, hogy csak akkor lehet az övé, ha cserébe elmegy vele és ott él az ő palotájában. A királylány bele is egyezett, mert nagyon megkedvelte a medvét, aki egy hét múlva visszajött érte, elvitte őt a palotába. Itt fényűzően éltek, mindenük megvolt, amit csak kérni lehetett. Minden éjjel, amikor a királylány már majdnem elaludt, óvatos lépteket hallott, és érezte, mintha valaki megsímogatná az arcát. Mindig azt hitte, hogy álmodik, nem törődött vele. 

Egy nap honvágya lett, s megkérte a jegesmedvét, hogy vigye haza a családjához egy hétre. A medve beleegyezett, annyi volt a kérése, hogy ne fogadja meg édesanyja tanácsát, mert az balszerencsét hoz. Ez majdnem sikerült is, ám az utolsó otthon töltött napon anyja félrevonta, s kérdezgetni kezdte. A királylány elmondott mindent, s azt is, hogy éjszakánként egy furcsa zajt szokott hallani, és mintha valaki megsímogatná az arcát. A királyné szerint a jegesmedve igazából nem jegesmedve, hanem valami szörny, és csak valami gonosz varázslat lehet az egészben. Adott a lányának egy gyertyát, hogy legközelebb, ha hallja, hogy a medve odalopózik, gyújtsa meg, és fény derül rá, ki is, mi is valójában. 

Amikor a medve visszavitte a kastélyba a lányt, megkérdezte, úgy tett-e, ahogy mondta, s ő azt felelte, hogy igen. Ám éjjel, amikor hallotta a jól ismert zajt, gyorsan meggyújtotta a gyertyát. Kiderült, hogy a jegesmedve tényleg nem jegesmedve, de semmiképpen sem szörny, hanem egy daliás királyfi. Az is kiderült, hogy egy gonosz királynő átkozta meg. Ha egy évig együtt tud élni medveként valakivel, akkor megtörik az átok, és újból királyfi lesz. Az is kitétel, hogy igazi arcát senki nem láthatja ez idő alatt. Azonban ha nem így történne, őt, a gonosz királynőt kell feleségül vennie. Most, hogy a varázst nem sikerült megtörni, a királyfinak el kell mennie a királynő palotájába, s összeházasodnia a gonosz királynővel.

A királylányt nagyon bántotta a dolog, hosszú-hosszú ideig kereste-kutatta a királyfit. Végül, sok megpróbáltatás után eljutott a gonosz királynő palotájába, és sikerült magára vonnia a királynő figyelmét. Útja során találkozott három idős hölggyel, akik három ajándékot adtak neki: egy asztalterítőt, egy ollót és egy kupát. Mindhárom ajándék megtetszett a királynőnek, és meg akarta venni a királylánytól. A királylány cserébe azt kérte minden alkalommal, hadd találkozzon a királyfival. A királynő bele is egyezett, de ravaszul minden alkalommal altatót csempészett a királyfi borába, amitől az jó mély álomba merült, s nem tudtak találkozni. Harmadjára a királyfi szolgája figyelmeztette a királyfit, ne igya meg a bort, s ő meg is fogadta a tanácsot. Ez alkalommal találkozott a királylánnyal, és elmondta neki, hogy valóban el kell vennie feleségül a királynőt, de csak akkor, ha tisztára mossa az ingét. Megkérte a királylányt, bújjon meg a vendégek között, és amikor a királynő kudarcot vall, lépjen elő, neki sikerülni fog az inget kitisztítani. Ez fogja bizonyítani igaz szerelmét.

Így is lett. Az esküvő napján a királyfi odaadta a királynőnek az inget, mondván, hogy csak az igaz szerelme moshatja tisztára. Ahogy azt a királyfi megmondta, nem sikerült, a királylánynak viszont igen, így egyfelől bizonyította igaz szerelmét, másfelől, mikor a szikrázóan fehér inget a napba tartotta a gonosz királynő és egész udvara kővé változott. A fiatal pár temészetesen egybekelt, hét országra szóló lakodalmat csaptak, és ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. :)

A könyv hátulján találtam egy nagyon érdekes írást. A szerző számol be arról, hogy honnan merített ötleteket. Három másik történetből, amelyek mind Észak-Európából valók, ezek közül is az egyik egy görög mitológiához köthető. Nagyon érdekes, mert ahogy elolvastam, hogy ezek miről szólnak, tényleg, mintha ugyanaz a történet lenne. 

Az egyik történet, melynek eredeti címe: "East of the Sun and west of the Moon" (A Naptól keletre és a Holdtól nyugatra). A mesében, amikor a királylány kérdezgeti az idős néniket, merre van a gonosz királynő kastélya, mindig ezt felelik neki, ez az egyik utalás. És ez az, ami a görög mitológiához köthető, Erósz és Pszükhé történetéhez. Rengeteg az egyezőség. Nagyon szívesen leírnám, de akkor rettenet hosszú lenne a bejegyzés. Ha szeretnéd, elolvashatod itt:  https://hu.wikipedia.org/wiki/Pszükhé.

A másik történet címe benne van ebben is, ugyanis a cím: A jegesmedve-király, The White Bear King. Ennek elején álmodik a királylány arany koronáról, s útja során ugyanúgy betér három házba, de itt családok laknak.

A harmadik címe: The Black Bull of Norraway (A norraway-i fekete bika). Itt ugyanúgy egy királylány keresi elvesztett kedvesét, aki szintén egy hegyen él, illetve itt jelenik meg az a motívum, hogy az ing tisztára mosásával bizonyíthatja igaz szerelmét. 

Először azt hinné az ember, hogy csak egy sima kis történet. aztán kiderül, hogy cseppet sem. Gyönyörű helyen játszódik, megismerhetjük más népek hiedelemvilágát, mindezt könnyű, játékos formában. S ha esetleg későbbiekben találkozunk ezekkel a történetekkel, már büszkén mondhatjuk, hogy hallottunk róluk. Jómagam rengeteg görög regét elolvastam már, és nagyjából képben is vagyok ebben a témában, de Erósz és Pszükhé története nem csengett ismerősen. Örülök, hogy most már megismertem.

A klasszikus meseelemek ugye itt is láthatóak, bizonyítva, hogy a mese mindenhol mese: legkisebb királylány; gonosz varázslat által állattá változtatott királyfi, ahol a királylány törheti meg az átkot; próbatételek; a főhőst segítők, s a hármas szám jelenléte. 

Kíváncsi vagyok, ebből kiindulva milyen feladatok, gyakorlatok lesznek majd, milyen módon fognak kapcsolódni a matek órához, írásos feladatokhoz. Azt, hogy a kreatív foglalkozáshoz miként kapcsolódnak, azt tudom, hiszen a mai feladat jegesmedvék készítése volt. 

Már előre kivágtam sablonokat, a tanító néni pedig beszerzett kismillió csomag vattapamacsot. Már csak ragasztó és ceruza kellett hozzá. Csináltam már ilyet, tudtam, hogy viszonylag gyorsan megvan, egyszerű, és a végeredmény nagyon aranyos. 

A medve testét, mancsait beragasztóztuk, majd annyi vattapamacsot tettünk rá, hogy a papír ne látszódjon, a kis labdacsok jó szorosan legyenek egymás mellett. Mikor úgy ítéltük meg, hogy jó lesz, fogtuk a ceruzát, és szemet-orrot-szájat és fül belsőt rajzoltunk neki. Tényleg nagyon aranyos lett, minden gyerek imádta és legszívesebben hazavitte volna, hogy azzal aludjon (ezt mondták :) ) Legtöbben még nevet is adtak neki. 

A mackósereg dobozba került. 

Mint mondtam, ez viszonylag gyorsan meg is volt, így pár olvasó kis diákot is hallgattam. Ezután még mindig volt idő, s mivel a mai feladatot teljesítettük, ezért megnéztem, kell-e segítség a vásárra pakolászásban. Pár dolog volt már csak hátra, azt megcsináltam, és már el is jött az idő, hogy kicsöngessenek és kezdetét vegye a szórakozás. 

Karácsonyi vásár

Előzőleg megbeszéltük, hogy a kis unokaöcsik velem néznek szét a vásárban, s utána együtt hazasétálunk. Jó kis mókának ígérkezett. Először is, körbesétáltuk a nagy termet, és az ebédlőt. Mindkét helyen sokféle dolog volt. A nagy teremben voltak azok a dolgok, amiket az osztályok direkt ide készítettek. Emlékszel, az előző bejegyzésben írtam, hogy az elsősök kakaóporból-pillecukorból készítettek rénszarvasokat, a másodikosok pedig pici faágakból. Azt már így pontosan nem tudom, hogy melyik osztály konkrétan mivel készült, de voltak itt gipszből kiöntött és kifestett mikulásformák, könyvjelzők, karácsonyfadíszek, amit csak el lehet képzelni. A célt azt el is érte, mivel a szülők csak úgy tolongtak a pultoknál, a csemete remekművét megvásárolni. :)

Két játékos verseny is volt, a terem egyik végében egy nagy plüss bárány üldögélt, a másikban pedig egy nagy mackó. (Most mondhatod, hogy, persze, megint bárány meg mackó, minden írásban szerepelnek! Persze, igaz, de erről kivételesen nem tehetek, ebben nincs benne a kezem! :) De mit csináljak, ha ezek voltak ott? :) ) Szóval eme két jószág nevét kellett kitalálni. Legalább  20 lehetséges név volt felsorolva, mondjuk tippelsz egyre. Kapsz egy cetlit erről, s amikor a megadott időben kihirdetik, és a te tipped a helyes, kapsz valami kis ajándékot. 

Ezen kívül volt még zsákbamacska, de olyan ajándéktárgyakat is lehetett vásárolni, amiket nem a diákok fabrikáltak. És a hatalmas sikernek örvendő ugrálóvár is itt volt felállítva. Szegény hölgyet, aki a pénzt szedte, nem irígyeltem, végig óriási forgalom volt. Aki táncolni vágyott, megtehette. Egy fiatal lány oktat táncot negyedik évfolyamtól felfelé, szerda délutánonként a suliban, főként modern utcai táncról van szó. Most is itt volt ő is, az egyik sarok volt a táncos sarok, aki akart, odament, követhette a koreográfiát. 

Az ebédlőben volt lehetőség édességet venni: vattacukor, pattogatott kukorica, kis muffinok, kekszek, mind jó gyorsan elkeltek. Persze inni is lehetett, sima vízen túl szörp és forró tea várta a szomjazó közönséget. 

Azt tudom, hogy amennyi pénzt az osztályok kerestek, azt saját részre fordítják majd, ebből mennek el osztálykirándulni. A többi bevétel sorsáról nem tudok, de biztos az iskola javát szolgálja. 

Mi az ugrálóvárral kezdtünk. Az nem maradhatott ki. Akárhová megyünk, ha ott van ilyesmi, mindig ki kell próbálni. Miután lejárt az idő, mindkét fiú választott magának édességet, majd a következő kihagyhatatlan dolog jött: a Mikulással való találkozás. Egy pici helyiséget (talán raktárszoba, nem tudom) szorgos kezek már előre kidíszítettek, és további szorgos kezek csokikat csomagoltak szép papírokba. Hamarosan a Mikulás is elfoglalta a helyét, s hosszan kígyózó sorokban a gyerekek türelmesen várták, hogy láthassák. A két kis drágám is izgatott volt. Együtt mentek be, kaptak ajándékot, lefotóztam őket a Mikulás bácsival, és folytattuk tovább az utunkat. Nagyon örültek az ajándéknak, be is falták a csokit azon nyomban. Olyasmi válogatás volt ez, mint a Celebrations, csak nem olyan pici csokik, azt hiszem kb négy-öt fajta szelet lehetett, Cadbury, tehát nagyon jó minőségű is. Le a kalappal a Mikulás előtt! :)

Még körbesétáltunk, megnéztünk mindent, a táncos lányt is, aztán úgy döntöttünk, indulunk. Hazafelé a műsor dalait énekelve, néha szökdécselve mentünk, igazán jó hangulatban. Ez az egész nap olyan hangulatban telt, amit mindenki nagyon élvezett, igaz, munka is volt benne, de ettől csak még szebb. Emiatt írtam, hogy az idei karácsony szelleme, mert ha ezek az érzések kísérnék az ünnepen az összes embert, az nagyon jó lenne. 

Köszönöm a mai figyelmet!