Október 9.

1. osztály

A "s" és az "a" hangok és betűk megtanítása

Nem akármilyen feladatba vágtam bele. Amikor múlt héten a tanító néni megkért erre, kicsit megijedtem. Nemrég érkezett az osztályba egy román kislány. Tüneményes egyébként, nagyon szeretnivaló. Csak hát szegényke, nagyon keveset beszél angolul. Csak pár hete vannak Angliában, előtte pedig Olaszországban éltek. Azt nem tudom, hogy ott mennyi ideig voltak, azt sem, hogy ott milyen rendszer szerint megy a tanítás, tehát van-e ott iskola előkészítő, ő járt-e stb. Nem is lényeges igazából. Most itt vannak, és a kislány most kezdi az iskolát. Neki kellene megtanítanom a hangokat és a betűket. Minden alkalommal kettőt. 

A tanító néni elmagyarázta, hogyan is kell, elmondott mindent, hozott segédeszközöket is. Egyfelől  - mint mondom - megijedtem, hiszen ez nem kis felelősség. És ekkor nem voltam még tisztában azzal sem, hogy mennyit fog az én magyarázatomból megérteni. Másfelől pedig büszke voltam, hogy a tanító néni bízik bennem, hogy ezt jól meg tudom oldani. Most már tudom azt is, hogy a kislány megért szinte mindent, tud is válaszolni, de csak pár szavas válaszokat ad. Amit mondok, mindig megcsinálja, és mindig hibátlanul.

A hangok tanítása (alapesetben) a következőképp történik: Heti lebontásban vannak a hangok, minden hétre jut négy hang, az ötödik napon pedig a tanultak gyakorlása. Az, hogy melyik hétre melyik hang jut,  az az alapján van csoportosítva, hogy melyik hang milyen gyakran szerepel a szavakban. A hang kiejtésével megtanulják írni is. Na hát az se piskóta! Ugyanis szerintem írás alapján a legnehezebb betűvel kezdenek, az -s betűvel.  Itt azonban a hang megtanítása az alap, a dominánsabb tényező. Néztem egy sort. 

És ha csak ennyi lett volna! Az írott -s nem az, amit mi tanulunk, sőt egyik betű sem az. Arról van szó, amit mi kis nyomtatott betűnek ismerünk. A mi általunk tanult írott betűk itt igazából nincsenek is jelen, se nagy, se kicsi formában. Itt csak egyféle betű van, a nyomtatott. Kész. (Ezt ők nem hívják nyomtatottnak. Nem tudom, egyáltalán hívják-e valahogyan, szerintem nem.) A nagybetűvel csak annyit foglalkoznak a megtanításkor, hogy "igen, ilyen is van", de eleinte a kisbetűs alakot gyakorolják írni elsősorban. Nem tudom, hogy van ez, miért választják szét a kettőt, biztos megvan rá az okuk. Gondolom, ha már a kisbetűkkel tisztában vannak, akkor jöhetnek a nagyok. 

Az írás annyiban is más, hogy először nem kapcsolják össze a betűket, csak egymás mellé írják őket. Másodikban sem, későbbiekről még nem tudok szólni. 

Mindezen fura dolgok után elmondom,  végülis hogyan kezdődött az egész. 

A két első hang és betű: "s" és "a" , ezek fordulnak elő tehát a leggyakrabban. 

Először is, van egy szókártyánk. Ezen van a betű, belerajzolva például jelen esetben egy kígyó, vagyis snake. (Mert hogy  ha angolban "s"-t írunk, általában "sz" hangot ejtünk.) Kiejtjük a hangot, kimondjuk a szót. Ezután minden lehetséges felületre leírjuk az ujjunkkal: levegőbe, szőnyegre, asztalra, társunk hátára.

Következő lépés, hogy táblaíró filcet fogunk a kezünkbe, s ezzel leírjuk egy kis, füzet nagyságú táblára. Itt alapfelszerelésként van jelen egy kicsi fehér tábla, melynek egyik oldala sima, másik vonalas. Tartozik hozzá ugyanolyan filc és szivacs, amivel a tanító néni a nagy fehér táblánál dolgozik. Na szóval leírjuk a kis táblára sokszor. Vagyis először én, a kis- és nagybetűs alakot, majd a kislány, de ő csak a kisbetűt, többször is. 

Amikor ez már jól megy, megnézzük a másik fajta szókártyákat. Ezeken képek vannak, és mellé írva, hogy mit ábrázolnak, pl "cats and dogs", "sit on a chair" stb. Ezekben a szavakban keressük az adott betűket/ hangokat. Körülbelül húsz ilyet megnézünk, és kimondottan örülünk annak, hogy ha olyan szót találunk, amik így is kezdődnek. Gyorsan ki is gyűjtjük őket!

Fogom a filcet, és "Most pedig s-el kezdődő szavakat gyűjtünk!" felkiáltással leírom elsőnek a "snake" szót, és mellé is rajzolok egy kígyót. (Nem kéne mellérajzolni, ezt én találtam ki, hogy könnyebbé tegyem a kislánynak a szótanulást.) Aztán kiírjuk a szavakat, amiket a szókártyákon találtunk meg (sit, socks), illetve sorolok még párat, úgy mint sea, Sun, soup, és ezeket is lerajzolom. 

Elolvassuk az összes szót, amink van, még egy párszor leírjuk a betűt. Ezután kap egy kártyát, amire a tanító néni kinyomtatta a betűt. Ezt ő kedvére színezheti, díszítgetheti, ahogyan csak szeretné. A kiszínezett betűk majd laminálva bekerülnek a kislány mappájába, ami az ő munkáit tartalmazza. Ezzel pedig az első hang és betű tanítása befejeződött.

Jön ugyanígy a második. Itt már kicsit fellélegeztem én is, hiszen láttam, hogy nem akkora falat ez, mint ahogy elsőre gondoltam. Láttam, hogy a kislány is jól veszi az akadályt, nem lesz itt gond. 

A második hang és betű az "a". Ezt a hangot olyan formában tanítjuk, ahogy például az "apple" szót kiejtjük, tehát "e" hangot ejtünk. Majdnem minden hangot ejtünk többféleképpen is, de a tanításnál ismét az előfordulási gyakoriság számít, vagyis hogy melyik kiejtési formája a leggyakoribb. Ezért lesz az "s"-ből" "sz" és az "a"-ból "e". Azt még nem tudom, hogy amikor a "sugar" (cukor) szót kell kiejteni, hogyan magyarázzák el, hogy az nem "sz" hang, ahogyan eddig tanultuk, hanem "s", vagy hogy az "a"-t is sokféleképp ejthetjük. Utána fogok járni. 

Pont amikor végeztünk az "a" hanggal és betűvel, indulni kellett a gyűlésre. Így miután visszajöttünk, már a kislányka is visszatért az osztálytársai közé. 

Beegu jellemzése

Éppen a kis űrlény, Beegu jellemzését gyakorolták, illetve, rajta keresztül azt, hogy hogyan írunk valamiről/ valakiről jellemzést. Megtanulták, hogy ez fentről lefelé történik, s hogy ehhez mellékneveket használunk. Beegu képe fent volt a táblán, s az őt jellemző szókártyák mind fel is kerültek, például "wiggly eyes" (ide-oda mozgó szemek), "white teeth" (fehér fogak), "big feet" (nagy lábfejek) stb. Kerültek fel melléknevek önállóan is, például vidám, vicces, érdekes.

Miután Beegut szó szerint tetőtől talpig körülírták, átismételték azt, hogy a mondat elején mindig nagybetű, és a végén pont van. A mondatkezdő kifejezéseket is felírták, úgy mint "Neki van..", "Látok...".Az ebéd után majd a feladat az lesz, hogy ezeket a mondatokat leírják. 

Utolsó mozzanatként elénekeltek egy nagyon aranyos dalocskát, ami a számokról szól. Egy tyúk számol a kiscsibékkel, először egytől tízig, majd tíztől egyig. Mindet legalább kétszer elismétli. Annyira aranyos! Az meg aztán számomra - hogy divatos kifejezéssel éljek - kimeríti a cukiságfaktort, ahogy a gyerekek énekelnek, táncikálnak rá, és közben mutogatják a számokat az ujjaikon. 

A dalocska és ebédjegy-osztás után mindenki elballagott ebédelni. Én pedig átköltöztem a másodikosokhoz.

Iskolagyűlés

Nagyon érdekes volt megint. Ahogyan mindig, oklevelekkel kezdődött. Kapott az a kislány is, akinek a hangokat tanítom, és pontosan azért, mert elkezdett szép kerek mondatokat mondani. A mai témánk az "ép testben ép lélek" kifejezés volt. Ez angolban úgy hangzik: "healthy mind in a healthy body", vagyis egészséges testben egészséges elme/gondolkodásmód... Kicsit fura így lefordítva. Az igazgatóhelyettes hölgy adott egy percet, hogy mindenki megbeszélhesse a mellette ülővel, mit is jelent ez. Amikor elkezd visszafelé számolni öttől, azt jelenti, hogy mire az egyhez ér, be kell fejezni a beszédet, és újra őrá figyelni. Felszólítgatott pár gyerkőcöt, hogy ki mit gondol. Legtöbben az egészséges étkezést említették, és azt, hogy a hidegben jól fel kell öltözni, volt, aki a sportot is. Ám azzal nem feltétlen tudtak mit kezdeni, hogy "ép lélek/ egészséges gondolkodás". Az egyik harmadikos kisfiú járt a legközelebb a témához azzal, hogy azt mondta: ha odafigyelünk magunkra, s hogy mit eszünk, akkor egészséges gondolkodásmódunk van. :) Ezzel pedig le is járt az idő. 

2. osztály

Lángok, ezúttal pasztellkrétával

Továbbra is tart a nagy londoni tűzvész témakör. Ezzel kapcsolatban már rengeteg mindent megtanultak az elmúlt héten. Beszéltek a tűzről: hogyan keletkezett, hogyan és merre terjedt, mely területeket érintett, s hogy végül hogyan lett vége. Készítettek rajzokat, írásos munkákat is láttam kitéve. Igazán szépen dolgoznak, csak ámultam. Komolyan. A tanító néni elmondta, hogy majd a hét folyamán házakat fognak rajzolni, nagyobb papírra, egymás mellé rakják őket, és majd eljátszák, hogyan is terjedt a tűz, de ehhez kellenek lángok. Ezekből majd egyre több lesz, ahogy terjed a tűz, más lesz az irányuk is. Fantasztikus ötlet! 

A mai feladatunk: a rajzlapot négyrészre hajtani, majd újra kihajtani. (A trükk az, hogy közben gyakorolhatók az "egész", "fél" és "negyed" kifejezések) Mind a négy részbe rajzolni egy lángot, de a színezést ezúttal a pasztellkrétákkal fogjuk megoldani. Felidéztük múlt hétről a lángok formáját, színeit. Szinte ugyanaz volt a feladat, csak annyiban különbözött a dolog, hogy most nem használtunk kéket. Mindenki szépen rajzolgatta a lángokat, de most négyet, s emiatt kicsit lassabban haladtunk. A feladat kezdetekor elmondtam, nem kell aprólékosan besatírozni mindent, ha egy-egy kicsi fehér rész kikandikál, az nem baj, majd eltüntetjük varázslattal. 

Eme varázslat pedig nem más, mint hogy elővesszük a mutatóujjunkat, és összesatírozzuk a színeket! Ez csudára tetszett nekik. Végre "legálisan" lehet az ujjakat is használni, azzal belenyúlni a rajzba! :) Eltűntek a fehér részek, a színek határai összemosódtak! Igazi lángok lettek. Egy másik alkalommal majd körbevágják a lángokat, s majd a házak köré lehet őket rakni, mikor eljátszák a tüzet, végül pedig a házakra ragasztani. 

Ég a város, ég a ház is!

Ismered Te is ezt a dalt, ugye? A tanító nénivel előző héten megbeszéltük, hogy majd a foglalkozás végén ezt fogjuk megtanulni. Kicsit megcsúsztunk, mire mindenki befejezte a rajzolást, de nem is volt baj, mert kiderült, hogy nem teljesen új dal lesz, sőt! Igazából mindenki ismeri. Ez így szerencsés fordulat, hiszen nem kell új dallamot és szöveget megtanítani. Először is, azzal kezdtük, hogy leültünk a szőnyegre félkörbe. Mondtam nekik, hogy ma egy olyan dalt fogunk énekelni, amelyik szintén a tűzvészhez kapcsolódik. Első kérdésem: milyen szavakat tennének egy ilyen dalba? Elhangzottak a kulcsszavak, mint hogy "ég", "tűz", "víz", "eloltani", mondtak színeket is. Azután arra voltam kíváncsi, milyen dallamot adnának egy ilyen szöveghez. Milyen lenne a dal tempója? Ügyesek voltak, jó dolgokat mondtak. 

Ekkor fedtem fel, hogy a London's Burning című dalról van szó. Harsány éljenzés fogadta. :) Szerintetek - kérdeztem - megfelel-e ez a dal azoknak, amiket most elmondtunk? Benne vannak-e azok a szavak, amiket említettünk? Megfelelt, minden szót tartalmazott, így el is énekeltük. Játszottunk a tempóval, hangerővel. Sőt, a tanító néni segítségével két csoportra osztottuk őket, s kánonban is énekeltünk. Nagyon vicces volt. 

Megkérdeztem, mit gondolnak, hogyan oltották el a tüzet, hiszen akkor még nem állt rendekezésre tűzoltóautók, modern berendezések, mint napjainkban. Elmondták, hogy miket tanultak erről. Nagyon örültem, amikor egy kisfiú megemlítette azt, hogy vödrökből locsolták a vizet. Javasoltam, legyünk mi is tűzoltók! Gyorsan öt sorba rendeztem őket, s a vödrök szerepébe öt műanyag tálkát állítottam, tökéletesen megfeleltek. Megbeszéltük, hogy régen az emberek láncba álltak a vízforrástól az égő házig, egymás kezébe adták a vödröket, s az utolsó a házra locsolta a vizet. Most mi is ezt fogjuk csinálni. Aki most velem szemben áll, az "merítse meg" a vödröt, adja a következőnek, és adják tovább, az utolsó a házra fogja "locsolni", majd adogassák újra előre a vödröt! Persze, közben énekeljük a dalunkat! Látnotok kellett volna az izgatottságot a gyerekeken! A játék nagyszerűen sikerült, megismételtük vagy négyszer. A szülők már kezdtek sorakozni, így mindenki nagy örömére bejelentettük, hogy a tüzet sikeresen eloltottuk, lehet hazamenni. :))

Nekem is jó kedvem lett a játékban, dalolászásban. Annyira jól érzem magam itt! Ezekből az élményekből töltekezem a hét többi napjára. 

Köszönöm a mai figyelmet!