Október 2. 

Először is, rögtön el is térítelek, Kedves Olvasó, hiszen bizonyára szeretnéd tudni, milyen is ez az iskola, vagy hogyan alakul egy nap itt. Említettem, hogy írok egy másik blogot, és ennek egyik bejegyzése csak ezekről szól. Most eltérítelek ide, hogy megismerhesd. Aztán pedig innen folytathatjuk! 

http://ang-lia.blog.hu/2017/09/27/zozoval_az_iskolaban

Köszönöm, hogy elolvastad, s most már Te is látod, hogy milyen érdekes ez! Nem fogok minden bejegyzésben kitérni rá, hogy milyen más, de az biztos, hogy mindig lesz rácsodálkozni-való!

1. osztály 

Két jó barát: a mondatkezdő nagybetű és a mondat végi pont

A nap eleje mindig a kis elsősökkel telt, ahogy ezután is mindig így lesz. A napindító dolgok után a tanító néni a tábla jobb felső sarkában látható "naptárhoz" fordult. Ez nem igazi naptár, igazándiból három sor. Minden nap az első teendők közt van, hogy megbeszélik, mi az aznapi dátum, milyen nap van, és hogy milyen az idő. A mostani különösen érdekes, hiszen új hónap kezdődött vasárnap. Viszont, most van az első olyan nap, amikor az októbert ki lehet tenni, ez gyorsan meg is történt, a másodikával együtt. Változott a nap is, kikerülhet a hétfő. Megbeszélték, hogy az időjárásra  melyik a legjellemzőbb szó, ez is felkerült a dátum alá. Kész is lettünk.

Következett az, hogy  kis csoport fogta magát, és kiballagott az udvarra, ahol is egy aszfaltra írt mondatot (?) láthattak. Pontosabban három szót, ami így nézett ki: "beegu is sad" (Beegu egy kis űrlény neve, akiről egy olvasmány szól.) (A "mondat" jelentése: Beegu szomorú.) Miért írtam zárójelbe egy kérdőjelet?  És miért írtam idézőjelbe, hogy mondat? Mert ez így még nem az. A gyerekekhez intézett első kérdés is ez volt, hogy ez mondat-e, s ők rögtön meg is állapították, hogy nem. Mitől lesz hát mondattá? Egy kislány jelentkezett, s közölte, hogy a végére pontot kell tenni. Jó válaszáért cserébe ő tehette ki a pontot a színes krétával. 

Mit kéne tennünk még, hiszen ez még mindig nem mondat!? Újabb helyes válasz érkezett: nagybetűnek kell lenni az elején. Ennek megrajzolása is megtörtént, s most már tényleg egy igazi mondat állt előttünk. Feladat elvégezve, mehettünk befelé. Nagyon tetszett ez a kis játékos feladat, megmozgatja a gyerekeket és egy új közeget teremt az írásnak. 

A gyerekek vagy az asztaloknál, vagy a tábla előtt, félkörben ülve foglalnak helyet. Miután bejöttünk, félkörbe ültek. A tanító néni a táblára írt több "mondatot", amivel ugyanaz volt a feladat, mint az udvaron: megállapítani, mi hiányzik belőle ahhoz, hogy helyesen legyen leírva. Minden esetben ugyanaz volt a válasz: mondatkezdő nagybetű, és a végére pont. Nehezebb esetekben volt még benne egy tulajdonnév is, aminél szintén ki kellett javítani a kezdőbetűt. Az utolsó mondatnál "The dog is wagging its tail." (A kutya csóválja a farkát.) a tanító néni arra is kíváncsi volt, hogyan lehetne a mondatot bővíteni, hogy kifejezőbb legyen. Milyen jelzőt kaphat a kutya, hogyan csóválja a farkát? A gyerekek eleinte csak színeket említettek a kutyával kapcsolatban, de érkezett olyan megoldás is, hogy "nagy", "gyors", illetve "foltos". Ehhez képest meglepően érdekes jelzőket mondtak a csóválásra, például "kedvesen", "vidáman", "gyorsan". Szinte már az ember tényleg maga előtt látott egy jópofa kiskutyát, nagy farkcsóválás közepette :) Gondolom, ez is volt a cél. 

Következő helyzet már az asztalnál, feladatlappal. A teendő továbbra is ugyanaz. Hét mondatot kellett helyesen lemásolni. A tanító néni is és én is felügyeltük a gyerekek munkáját, s akinek kellett, segítettünk. Bizony-bizony, itt is akadnak kicsik, akik még eléggé küzdenek az írással, ők jobban igényelték a segítséget. Volt, akinél a nagy radírozásban a papír is elszakadt. Általánosságban úgy láttam, a hétből négyet mindenki leírt az óra végére. 

Minden asztalon van egy ilyen tábla. Kicsit homályos a kép, ezért leírom, mi áll rajta. Címe: My Golden Rules, azaz Aranyszabályok: Capital letters; full stops; finger space; Write on the line; Sound out words; Handwriting; Does it make sense?; Use adjectives, describing words. Vagyis: mondatkezdő nagybetű; mondat végi pont; egy ujjnyi hely a szavak között; A vonalra írj!; Betűzd le a szavakat!; kézírás; Értelmes?; Használj mellékneveket a jellmezéshez! - ezek a legfontosabb szabályok, ahogy erre most is kitértek.

Hangos olvasás

A szünet után az én feladatom az volt, hogy az olvasást gyakoroljam a gyerekekkel. Egyenként kijöttek a folyosóra a teremmel szemközti asztalhoz. Van egy névvel ellátott kis táskájuk, amit az iskola biztosít mindenkinek. Ebben van a könyv, (egy vagy több) és egy füzetke, amibe a tanító vagy a szülő beleírja, hogy mit olvastak, mikor, és azt is, hogy hogyan olvas az adott kisgyerek. Ezek a beírások a gyerekekhez szólnak, pl "Szépen olvasol." , "Figyelj erre-és-erre a szóra/ hangra!" stb. Mivel ezt láttam, én is ilyen formán írom ezeket. Majdnem minden tanulóval olvasok, és ez azért lesz jó, mert tudom követni a fejlődésüket. Évkezdéskor a tanító mindig elmondja a szülőknek is, hogy segítsék a munkáját azzal, hogy otthon is olvasnak a csemetével legalább egy alkalommal hetente. Ilyenkor a szülő is ír a füzetkébe, ugyanúgy. Ez nagyon jó kommunikációs forma, a szülő is tudja, hogyan olvas a gyermeke, és a tanító is látja, otthon mennyit olvasott, mennyit foglalkoztak vele. 

Hogyan is zajlik ez az egész olvasás-tanulás? Már előkészítőben elkezdik, és amikor már önállóan tudnak olvasni, választhatnak a könyvek közül. Egyéni tempóban haladnak, ha valakinek az egyes szint már nagyon jól megy, ugorhat a következőre. Van, aki év végére például eléri a hatos szintet, van, aki csak a négyesig jut. 

Az osztályterem melletti polcokon renegeteg könyv sorakozik. A polcok meg vannak számozva, melyik milyen szint. A tanulók innen bármelyiket elvehetik, és addig náluk lehet, amíg csak akarják. Persze, nem ugyanazt a könyvet olvasgatják hetekig, csak amíg jól megy, aztán másikat kell választani, a régit visszatenni. Nyilván, senki nincs "megbélyegezve" vagy elmarasztalva, hogy lassabban halad. Ez esetben többet kell gyakorolni. Körülbelül az osztály fele ilyen, ők egy kicsit lassabban olvasnak, többször meg kell állni kibetűzni az adott szót. Azt  azonban általánosan megfigyeltem, hogy ha egyszer kibetűzött és felismert egy szót, utána már tudja. Lehet, hogy pár másodpercig gondolkodik, de kiböki végül.

Ezeknek a történeteknek a végén kérdések vannak. Lehet beszélgetni a szereplőkről, helyszínekről, mikor mi történt. Sokszor a gyerekek maguktól is tesznek fel kérdéseket, a történet közben is. A könyvek ugyanis nem csak mesekönyvek, hanem például állatokról is szólnak, vagy éppen arról, hogyan kell madáretetőt fabrikálni.  Ilyenkor aztán jönnek a kérdések. :)

Iskolagyűlés

Ez a napi utolsó velük töltött helyzet. Ez minden nap van, de a hétfői azért különleges, mert ilyenkor okleveleket ad át az igazgatónő vagy a helyettese. Nem csak tanulmányi eredmény miatt, sőt, általában nem amiatt. Jár oklevél segítőkész magatartásért, osztálytársakkal való figyelmességért. Sőt, mindig elmondják, hogy a hiányzási arány hogyan alakult az előző héten. Amelyik osztályban legkevesebb hiányzó volt, az kap egy oklevelet, és náluk lehet egy hétig az iskola kabalája. 

Ezen kívül mindig van valami témája a gyűlésnek. Azt nem tudom, hogy minden nap más-e, vagy hetenként változik, de majd utánajárok. Most a téma az előző heti nemzetközi hét volt. Az igazgatóhelyettes mára egy kvízt hozott, nyelvekkel kapcsolatos. először megnéztünk egy videót, amin különböző nyelveken pár mondatot mondtak a szereplők, majd megbeszéltük, melyik nyelveket hallottuk. Ezután jöttek a kérdések. A válaszokat meg lehetett beszélni, majd elhangzott a megfejtés, lehetett örülni, ha jót választottak. 

Végül szépen mindenki elhagyja a termet, és egy kicsit még visszatérnek az osztálytermekbe ebéd előtt. Ilyenkor be lehet fejezni a gyűlés előtt félbemaradt munkákat, aztán irány enni, majd az udvar. 

Azt az előzőekben még nem tudtam, hogyan is alakul a napirend ebéd után, most már viszont meg tudom mondani. Egy óra szünet van. A tanítók szempontjából is remek dolognak tartom ezt. Ebédelnek, pihennek egy kicsit, előkészülnek a következő órára. Annak idején, emlékszem, mindig extra gyorsan kellett belapátolni az ebédet, vagy megvárni, amíg az utolsó óra le nem megy. Általában én az utóbbi mellett döntöttem. Tíz perces szünetben, de még a húsz percesben sem jutott szinte soha arra idő, hogy normálisan megebédeljen az ember. Óra végén sokszor vannak kérdések, vagy a kollégákkal kell valamit megbeszélni, előkészíteni a következő órát, hopsz, el is telt az idő. Itt viszont ez az egy óra bőven ad lehetőséget enni és készülődni is, meg lehet beszélni, amit kell, akivel kell. 

Utána egy foglalkozás van még, ami negyed és fél négy közt ér véget. Azt hinné az ember, hogy sok, de nem. Én mindig meglepődök, hogy milyen gyorsan eltelik. Ezt az időt mindig a másodikosokkal töltöm. 

2. osztály

 Lángok festése

Az osztály a héten kezdett tanulni arról a tűzvészről, ami Londonban ütött ki 1666. szeptemberében. Majdnem pontosak is voltunk, csak egy hónapot csúsztunk, de ez nem számít. :) Mielőtt elkezdtünk volna festeni, elmondtam, hogy a londoni tűzvészről fognak tanulni, egy kicsit beszélgettünk róla. (Majd a tanító néni később részletesen elmond mindent, amit tudniuk kell erről.) Mutattam nekik képeket a tűzről, amelyek elsorolták, milyen színeket látnak. 

Négy színt említettünk, ezek lesznek azok, amelyeket a festéskor majd használunk: kéket, sárgát, narancssárgát és pirosat.  Miért pont ezt a négyet, merül fel a kérdés. Ha megfigyelünk egy gyertyalángot, a kanóc mellett közvetlen, kékes fényt láthatunk, s kifelé haladva lesz sárga, abból narancssárga, narancssárgából pedig piros. Gyertyaláng éppen nem állt rendelkezésre, legalábbis nem "élőben", hanem csak rajzon. Ott gyorsan meg is mutattam, hogyan rajzoljuk meg ceruzával a lángot. Megrajzoltuk mind a négy színtartományt, majd megbeszéltük a helyes ecsetfogást, a színek sorrendjét, és innentől kezdve jöhettek ki festeni a folyosó végi asztalhoz.

Már elő volt készítve minden. Kettesével jöttek. A festés maga annyira nem is jelentett gondot, inkább a láng alakjának rajzolása. Sokan csak háromszöggel próbálkoztak az elején, aztán úgy láttam, egyszerűbb és hatékonyabb, hogy ha mindegyik páros szeme előtt lerajzolom én is. láthatják, milyen alakokat írok le a ceruzával, és azt is, hogy mekkorákat. Mert erre is ki kellett térnünk. Megkértem őket, hogy töltsék ki a rajzlapot, illetve, próbáljanak viszonylag nagy távolságokat hagyni a színeknek, tehát ne szorosan egymás mellé rajzolják a csíkokat.

Nagy buzgalommal láttak neki a színezésnek. Hogy ha az előzőeket nagyjából betartották, ez már könnyen ment. Az ecsetfogást kell még gyakorolnunk, úgy látom. :)

Az, hogy a lapokra felírják a neveket, nem csak azért jó, mert később be lehet azonosítani, hogy melyik kép kié. Nekem is nagy segítség, mert meg tudom szólítani a gyerekeket, és így szép lassan meg is jegyzem a nevüket. Remélhetőleg. :) 

Szépen sorban mindenki megfestette a maga lángját, én meg buzgón jegyzeteltem a neveket. Az külön szám volt, hogy mindenkinek csupa festék lett a keze, így el lehetett menni megmosni. Tiszta kézzel pedig vissza lehetett menni a terembe, büszkélkedni a művel a többieknek. Szerencsére a mosdó éppen mellettünk van, így rájuk tudok nézni, hogy ne hülyéskedés legyen a kézmosásból. 

Éppen amikor az utolsó páciensek is befejezték a festést, véget is ért az óra. Mire elmostam, elpakoltam mindent, azt vettem észre, hogy az iskola teljesen kiürült. Ideje volt nekem is menni. Letelt az első nap, indulás haza.

Köszönöm a mai figyelmet!