November 13.

1. osztály 

 Kalózsapkák

Ma reggel a tanító néni azzal fogadott, hogy egy nagyon izgalmas feladatot kell megvalósítanunk a gyerekekkel. Kalózsapkákat fogunk készíteni. Örültem neki én is, hiszen egy kis változatosság mindig jól jön. 

A kellékeket szépen kikészítettük a kinti asztalra, a gyerekek kettesével jöttek. Kaptak egy-egy nagy fekete kartonpapírt, amire a sablont kétszer körbe tudták rajzolni. Ezután kettévágtam nekik a kartont, hogy könnyebben dolgozhassanak az ollóval. Miután kivágták a fekete sapkaformákat, megkértem őket, hogy írják rá a nevüket, majd rajzoljanak rá  valamit fehér krétával, ami szerintük megfelelő egy kalózsapkára. Legtöbben hajót rajzoltak, a kislányok legtöbbje viszont maradt a virágoknál és a szívecskéknél. Ezután a fejükre próbáltam a sapkát, s összetűztem úgy, hogy megfelelő méretű legyen. Ez volt a legviccesebb része az egésznek. Nagyon jópofák voltak a kalózsapkában. Utóbb kiderült pénteken valami iskolai megmozdulás lesz, amihez minden osztály kalóznak öltözik. Ehhez kellettek a sapkák. 

Még a fele osztály sem készült el, mikor indulni kellett a gyűlésre. Miután visszatértünk, kicsit gyorsabban haladtunk, így az ebédre indulás előtt kész lett mindenki a maga kis sapkájával. 

A jéghegyektől a tüzes hegyekig

Mint kiderült, a múlt héten meghallgatott vulkános dal ahhoz volt bevezetés, amit ezen a héten tanulnak. Ugyanis a történet szerint a vad hullámok hátán hánykolódó, jéghegyekkel küzdő hajónk kikötött egy szigeten, aminek a partján aranyszínű homok van, és a szigeten található egy vulkán. Ez a tüzes hegy. :) 

Múlt héten is megismerkedtek a tanulók sok olyan kifejezéssel, amit a leíró nyelvezetben használunk, fogalmazásunk még szebbé tételére. Egy fantasztikus dolgot jegyeztem meg. Amikor a vulkán szó helyett használták a "tüzes hegy" (fiery mountain) kifejezést, megkérdezte a tanító néni, hogyan is írjuk helyesen a "fiery" szót. Egészen pontosan arra kérdezett rá, miért y van a szó végén. Mivel "i"-nek ejtjük, hogy lehet az, hogy nem "ie" vagy "ee", esetleg "ea" van a végén? Egy kislány nagyon okosan megválaszolta, amiért hatalmas dícséretet is kapott. Igazából nekem is tátva maradt a szám a válasza hallatán. Azt mondta, a felsorolt betűkapcsolatok (ee, ea és ie) a szó közepén vannak, s ha egy szó i hangra végződik, akkor az általában írásban y. Ez komoly, ugye? A füzetembe oda is rajzoltam egy csodálkozó arcot. Gyorsan utána is gondoltam, és valóban. Pont így én még sosem fogalmaztam meg magamnak, de mindig tanul az ember, ugyebár. 

Az e heti íráskészség fejlesztő óra tehát ennek a képnek a jellemzésével telt, ahol aranyszínű a homok és van egy nagy vulkán. Részletesebben erről azért nem tudok írni, mert csak éppen az óra végét kaptam el, ahogyan befejeztük a sapkák gyártását. Valószínűleg hasonlóképpen ment itt is a munka, ahogyan a múlt héten a jéghegyes - tengeres kép esetében.

A szünet utánra a tanító néni egy érdekes feladatot talált ki. Szókártyákra írt négybetűs szavakat, illetve, némelyik értelmes szó, némelyik csak négy betű egymás után. A gyerekeknek le kell betűzniük őket, azt kell eldönteniük, hogy értelmes-e az adott szó, vagy nem. Ha igen, az úgynevezett kincsesládába kell beletenni a papírt, ha nem, egyszerűen csak félreteszik. Szerintem nagyon jó ötlet. Jövő héten én is alkalmazni fogom a kis betűtanulós barátnőmmel. :)

Iskolagyűlés

Szokás szerint most is az oklevelek kiosztásával kezdődött a gyűlés, illetve a legkevesebbet hiányzó osztály kihirdetése, s az iskola kabalájának átadása a hétre. 

Azonban eddig az igazgatőnő csak felolvasta az okleveleket, most azonban arra buzdította a társaságot, értelmezzék is a szavakat! Pontosan mit is jelent, ami le van írva és pontosan hogyan is viselkedett, mit tett az illető? Most már fejből nem emlékszem mindenre, de azt tudom, hogy az "állandóan" (constantly) szóról beszélgettek. Azt is tudom, hogy az egyik másodikos kisfiú azért kapott oklevelet, mert nagyon sokat segít az osztálytársainak, és mindig barátságos velük. Az iskola kulcsfontosságú szavai egyébként a "barátság" és a "segítőkészség", és van egy egész sor olyan tulajdonság, ami fontos ahhoz, hogy megbecsült tagja lehessen valaki az iskolának. Ők ezt egyenesen úgy mondják: polgára. Furcsa ez egy kicsit, de ők tényleg így nevezik a tanulókat, hogy az xy iskola polgárai (citizens). Minden hónapban minden osztály foglalkozik egy ilyen tulajdonsággal, ami fel van írva a falra a teremben. 

2. osztály

Kincskereső kistérkép 

A mai kreatív foglalkozásra jó sokat készültem otthon. Múlt héten már utaltam rá, hogy kincses térképet fogunk készíteni. Számomra csak annyi kérdés volt, hogy a történethez kapcsolódjon-e a térkép, vagy csak egy sima térkép legyen, amit kitalálok. A tanító néni jobbnak látta a sima térképet, aminek én - őszintén bevallom - nagyon örültem. A történetnek, amiben éppen benne voltak, az a címe, hogy A kalózok szeretik az alsónadrágokat. Elég érdekesen hangzik. Elolvastam a könyvet, nem hosszú. Arról szól, hogy van egy kalózcsapat, ami elindul megszerezni az Arany Alsónadrágot. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy kupát, van talpa, csak a kehely helyén egy alsó van. :) Átkeltek tengereken, magas sziklákon, homokdűnéken, kötélből készült hidakon, hogy megszerezzék azt, de szomorúan vették tudomásul, hogy egy másik csapat már elvitte. Utánuk eredtek, meg is találták őket a közelben, és sikerült is megkaparintani a zsákmányt. Slusszpoénként, hogy a többi ne tudjon utánuk futni, elvágták a nadrágjukban a gumit, miközben aludtak. Így gyorsan el tudtak iszkolni az arannyal, a másik csapat pedig hoppon maradt: nem tudtak utánuk szaladni, mert leesett a nadrágjuk. :)) Nem tudom, én ezt beletenném-e egy iskolai keretbe, de itt benne volt, és egyébként is csak egy alap, amiből aztán sok kalózos történetre tudnak utalni. 

Szóval, attól még, hogy a nem történet szerint készítettem a térképet, jó alapot adott: hegyek, folyók, erdők szerepeltek benne. Hozzátettem még vulkánt (az elsősök története adta az ötletet), barlangot, kaktuszokat és pálmafákat. Mire mindent kinyomtattam, kivágtam! Eltelt egy kis idő, de nem bántam egyáltalán. 

Hatalmas sikert aratott. A gyerekek elé az üres térképet adtam, amire már előre berajzoltam a folyót híddal. Elsőként a bal alsó sarokba ragasztottuk a kalózhajót, mert hát mégis csak rakjuk oda magunkat! :) A felső sarokba ragasztottunk egy iránytűt, hogy tudjuk, merre kell menni. Aztán elindultunk a magas hegyeken, majd a sűrű erdőkön át, és eljutottunk egy barlanghoz. A barlang kijáratánál volt egy híd, ami átvitt a folyón, és igen csak vigyáznunk kellett, nehogy a hídról egyenest a mocsárba lépjünk, mert az következett. Óvatosan kikerültük a mocsarat, de mivel utunkat állták a kaktuszok, csak egy irányba mehettünk tovább, egy hatalmas vulkán előtt. És azok a fránya kaktuszok megint ott voltak, így átvágva közöttük megpillanthattunk két pálmafát. Miután mindezeket beragasztgattuk a térképre, megrajzoltuk szaggatott vonallal az útvonalat, éééés, örömmel fedeztük fel a kincset a két pálmafa alatt, ahová gyorsan oda is tettük a kincses ládikát. Én is nagyon élveztem az egészet. Szerintem nagyon izgalmasra sikerült a kincskeresés. :) 

Ez a mintapéldány, saját készítés.

Miközben a kinti asztalnál kincset kerestünk, a teremben folyt az összeadás gyakorlása. Egymás alá írva, szépen, ahogy kell. Ezen kívül, azokat a buta kalózokat is meg kell erre tanítani, hát a feladat az volt, írják le, hogyan is kell ezt csinálni. Nagyszerű ötlet! Írás és matek gyakorlása egy füst alatt? Kipipálva!  

Így néz ki. Külön imádom, hogy minden lépés egy lábbal van jelölve. :)

Úgy tűnik, ez itt egy értetlenebb kalóz, mert ennek hosszabban kellett elmagyarázni az összeadást. Van pár helyesírási hiba, de ettől függetlenül szerintem szép munka. Kedvenc sorom: "Jelenleg ne használj 5-nél nagyobb számot!" :)

Ma mindkét osztály talált kincset. Az elsősök az értelmes négybetűs szavakat, a másodikosok pedig a térképen. És én is kincset érő dolog elé nézek, mert a héten alkalmam lesz még egyszer jönni. Szerdán ismét a Nagyvárosban lesz dolgom, és ha már itt vagyok, megkérdeztem mindkét tanító nénit, szükség van-e rám. Szerencsére van, így a szerdai nap nagy részét is itt fogom tölteni. Sőt, jövő héten is, mert akkor meg az elsősök kirándulnak, és én megyek velük megint. Úgyhogy az a két nap, ami az őszi szünettel kiesett, most pótlódik. Már alig várom!

Köszönöm a mai figyelmet!