2018. nov 01.

Virágos jó kedv az elsősökkel

írta: AngLia.blog.hu
Virágos jó kedv az elsősökkel

Kedvenc iskolámba tértem vissza a tanév végére. Amikor a hatodikosokkal befejeztem a munkát, utána kerültem a középsuliba, majd onnan újra ide. Nagyon vártam, hogy visszatérhessek. Bár ezúttal az infant oldalon dolgoztam, azért nagyon jó volt újra látni az ismerős arcokat.

A megbízás ezúttal az első évfolyam munkájának segítése volt, kedden, szerdán és csütörtökön. Három osztály van itt is, de csak kettőben voltam. Mind a két tanító néni nagyon aranyos, kedves és közvetlen, az első pillanattól éreztem, hogy ismét nagyon jó lesz itt nekem. :)

Témánk mi más is lehetne, mint a gyönyörű virágok, kertek, a természet! Fantasztikus idő volt, június közepe, szépen sütött a nap, meleg volt, egyszerűen kötelezőnek érezte az ember, hogy kint legyen! A tanító nénik is hasonlóképpen gondolkodhattak erről, mert nagyon sokszor voltunk kint. 

 

Természetismeret

Először például akkor, amikor kis növényeket termesztettünk az ablakban. Kis tejfölös poharat kapott minden gyerek, s körben leültünk az udvaron. A tanító néni, a másik tanár asszisztens hölgy és én pedig egy-egy állomásnál segítettünk: föld kanalazása a pohárba, mag ültetése a földbe és betakarás, illetve locsolás. (Utóbbinál voltam én.) Azt tudom, hogy két mag közül választhattak: napraforgó vagy borsó. Azt viszont már nem, hogy ki melyiket ültette. Miután mindenki készen lett, felcímkéztük a poharakat a gyerekek nevével, majd visszaültünk a helyünkre körbe. Megbeszéltük, mi kell a növény fejlődéséhez, s miért, illetve mi történne, ha egyik vagy másik tényező nem lenne, vagy éppen túl sok lenne belőle? 

Olyat is kipróbáltak, tudom, hogy az egyik pohárba nem tettek földet, viszont fényt és vizet kapott. A másiknál volt föld és víz, csak fény nem, ezt a teremhez tartozó kis raktárban tartották. (Nem tudom, említettem-e, hogy itt minden teremhez tartozik egy akkora kis helyiség, mint egy átlag éléskamra fele. Itt tartanak a tanárok mindenféle színes papírt, segédanyagot, ollót-ragasztót stb-t, ami a tanításhoz kellhet, de nem mindennapos használatra. Na, és itt tartották a második poharat.) A harmadiknál pedig a víz hiányzott. 

Miután mindent megbeszéltünk, bementünk, és az ablak előtti kis szekrény tetejére raktuk a poharakat. Minden nap más volt a felelős az öntözésért, de csak felnőtt jelenlétében lehetett megtenni, nehogy túlöntözzék a kis növényeket. 

 

A hét elején a tanító nénik megkérték a szülőket, hogy akinek van fölösleges szívószála, muffinsütéshez való papírkája vagy barna fonala, hozza be. Jó sok összegyűlt. Célja ennek nem volt más, mint az, hogy virágokat formáljunk belőlük. Egy A4-es papírra, legalulra ragasztottunk egy barna, kb 10 cm széles papírt, ami a talajt szimbolizálta. Ezt csak egyik oldalán ragasztottuk le, hogy felhajtható legyen, és lássuk a gyökereket. A barna papír felé felragasztottuk a szívószálat, vagyis annak egy részét, mert egy pici rész kellett levélnek. Levágtunk kisebb-nagyobb fonaldarabokat, s a szívószál aljától kiindulva ezeket is felragasztottuk, s meg is lettek a kis girbe-gurba gyökerek. A muffinformákat bevagdostuk, s felragasztottuk a szívószál fölé. Bele pedig magokat, s készen is lett a virágunk. Feladat: miután a ragasztás kész, nevezzék meg a virág részeit, s írják is fel  a papírra. 

virag.jpgSzinte ugyanez volt a feladat, az eltérés annyi, hogy a Nap nem volt rajta a képen, illetve a talaj és a levelek nem rajzolva voltak, hanem ragasztva. 

 

Írás

Ha már van kertünk az ablakban, és valószínűleg otthon is, miért ne írnánk róla? Szebbnél szebb képeket nézegettünk virágoskertekről, parkokról inspiráció gyanánt. Ez már magában is fantasztikus, de - ahogy ezt már rengetegszer megtapasztaltam - nagyon kreatívan van összekötve a kellemes a hasznossal. Mielőtt leültek volna a gyerekek az asztalukhoz, a tanító nénivel minden asztalra sok szókártyát tettünk, rajtuk melléknevekkel, amik segítségével tudják majd jellemezni a kertet. Volt az asztalon egy céltábla is, három részre osztva. A legbelső részbe kerülnek azok, amik a képre a legjellemzőbbek, középre, amik használhatóak, kívülre pedig amelyek nem jellemzőek. Két képet jellmeztünk közösen. Először együtt kigyűjtöttük a mellékneveket, majd az asztalon lévő kártyákat a céltáblába rakták. Miután ez megvolt, minden asztal kapott egy saját képet, s az erre jellemző mellékneveket kellett a céltáblán elhelyezni. Ennek a feladatnak az ellenőrzése közben a tanító néni arra kérte a diákokat, hogy bővítsék a mellékneveket, pl ne csak rózsaszín, hanem mondjuk világos rózsaszín, ne csak kék víz, hanem fénylő kék víz stb. Használják a fantáziájukat a leíráshoz, írjanak hasonlatokat. Ebből születtek aztán olyan megoldások, hogy a fülem is kettéállt:  a fák óriásokként álltak; az ösvények olyanok, mint a kígyók; a kert olyan gyönyörű, hogy azt érezzük, itt nő a szeretet.... Elsős gyerekek!!

A tanító néni anyukájának születésnapja ottlétem második napjára esett. Amikor azt mondta, "később felhívjuk a gyerekekkel", arra gondoltam, majd a saját gyerekeivel otthon. És nem. Ezekkel a gyerekekkel, itt az iskolában. Felhívták és elénekelték neki a Happy birthday-t. Oltári volt! Jól meglepődtem amúgy, de szerintem a tanító néni anyukája is. :) Kedves ötlet..

S ha már család... meg kert jellemzés... A tanító néni behozott egy levelet, a nagynénje írta, aki vak. Azt írta, hallotta, hogy az osztály hamarosan kirándulni megy, s szeretné, ha a gyerekek leírnák neki, milyen helyen is jártak. Leeshetett volna a lyukas 20 filléres, hogy éppen most írt ilyen levelet ez a néni, amikor amúgy is képleírás a téma. De nem esett le. :) Komolyan, napokig elhittem, hogy ez tényleg a tanító néni nagynénje. Még azt is mondta, hogy az apukájának a nővére, elmondta, hol él, úgy kiszínezte az egészet, hogy én tényleg elhittem. Még akkor is, amikor a másik osztályban is ezt csinálták, mondván, hát ismerik a másik tanító nénit, és ez a néni pedig az ő rokona. Kép is volt róla a kutyájával, szóval teljesen jól ki volt ez találva. Akkor jöttem rá, hogy ez kitaláció, amikor megláttam a levelet kinyomtatott formában, és a tanító néni neve helyett másik név volt. Na, gratuláltam magamnak :)) Hogy aztán ez a hölgy egy másik tanító néni nagynénje-e, azt nem tudom. Az szinte biztos, hogy más valaki találta ezt ki, s az ötletet tovább adta. Viszont ha csak simán azt mondanák a gyerekeknek, hogy jellemezzétek a képet úgy, hogy mindenki lássa a lelki szemei előtt, talán működne, de biztosan nem élnék bele magukat úgy. Lám, itt egy teljesen hétköznapi, kézzel fogható szituáció, a tanító néninek van egy nagynénje, és ezt ő kéri, mert ő nem láthatja. 

 

Milyen kirándulásról is hallhatott a nagynéni? A jelenlegi téma keretében a gyerekek kilátogattak abba a parkba, ahol tavasszal a sportos hét miatt a két kört futotta az iskola. Akkor még annyira nem látszott, de a parkban nagyon sok különböző fa és bokor van, némelyik virágos is. Van itt egy kis kiépített játszótér is, padokkal. Minden bizonnyal ez lehetett az úticél. Az egész első évfolyamnak szólt a kirándulás, amihez segítő szülők, nagyszülők hada is csatlakozott. A kirándulás azonban megint a kellemeset a hasznossal kombinációra épült, mert leveleket is kellett gyűjteni, illetve több növényt megfigyelni. Mindenki kapott egy ceruzát és egy táblát, rajta egy papír azoknak a növényeknek a nevével és képével, amiket fel kellett ismerniük. Miután mindenkin volt láthatósági mellény (amit, valljuk be, nem volt egyszerű megvalósítani), már indulhatott is a csapat. Körülbelül tíz perces séta után meg is érkeztünk a parkba, ahol minden felnőtt és a rá bízott három-négy tanuló elindult a felfedezőútra. Az útvonal elég egyértelmű volt, mert körbe kellett csak menni a pályán, aminek a szélén voltak a bokrok, fák. Minden növényt megnéztünk, megfigyeltük a levelek alakját, színét, méretét, párat gyűjtöttünk is. Úgy beszéltük meg, hogy a kör végén található játszótéren várjuk be egymást. Természetesen nem csak a bevárás történt itt, hanem egy kis ideig a gyerekek birtokba vehették a játszóteret. Ebből aztán később lett egy kis kavarodás, mert nem találták sokan a saját papírjukat, levélgyűjteményüket. Végül aztán ki gyűjteménnyel, ki anélkül, csak elindultunk. Egy bő órát vett igénybe a kirándulás, pont a szünetre érkeztünk meg. 

Szünet után a szőnyegen ülve kiterítettük az összes levelet, megbeszéltük, melyik milyen fának a levele, mik a tulajdonságai. arról is szó esett, mit jelent az, ha egy fa lombhullató, vagy ha örökzöld. Egyet mindenkinek választania kellett, s a füzetébe felírni a nevét, s átsatírozni az alakját. Úgy, mint ahogyan régen a pénzekkel tettük: a papír alá a levél, és zsírkrétával vagy színes ceruzával satírozni. Párat abba a könyvbe is satíroztunk, amit az osztály vezet a kalandjairól. 

Következő órán pedig elkezdték a leveleket fogalmazni a nagynéninek. Először a füzetbe, s akinek a munkáját a tanító néni jóváhagyta, vagy én, az letisztázhatta egy levélpapírra, ami persze színes volt, de ezen kívül különböző formájúak is voltak a papírok: virág, lepke, fa, madár. Nagyon szép munkák születtek, a nagynéni (vagy bárki is az illető hölgy) biztosan nagyon örülni fog nekik. :)

 

Matematika

Három féle téma volt a matek órákon. Az első a csoportosítás-részekre osztás kérdése. Egyik nap azt gyakorolták, hogy mit jelent mondjuk ötös csoportokra osztani tizenöt szívószálat/gombot/dobókockát/bármit. Persze nem csak ötös csoportokat kellett alkotni, mindenfélét. Másnap meg már olyan feladatok voltak, hogy osszanak szét tizenöt almát háromfelé. Szegény gyerekek, néhányan még nem is fogták meg a lényeget a csoportosításnál, máris részekre osztás van. Kicsit gyorsnak találtam, és látszott is, hogy a tanulók az előző nap tanultak szerint próbálkoznak. Nap végén persze összeült a három tanító néni, és konstatálták, hogy sehol se sikerült... így aztán visszatértünk a csoportosításhoz egy kicsit, még arra a hétre.

Másik héten egy teljesen új témakör volt soron: a pénzek. Már előzőleg írtam egy bejegyzésben, hogy az előkészítősök hogyan ismerkedtek a pénzérmékkel. Ott még csak megszemlélik érdekességképpen a különböző érméket, de nem dolgoznak (legalábbis amikor ott voltam, akkor nem tették) 10 pennynél nagyobb értékű érmével. Itt először azt beszélték meg, hányféleképpen lehet kifizetni valamit, mondjuk a boltban. Rögtön jött a válasz, hogy kártyával. És meg is döbbentem, mert sok gyerek például nem is látott egyáltalán készpénzt, gondolom, a szülők mindig kártyával fizetnek a boltban. Elég érdekes, mindenesetre. No, de menjünk tovább! Még mindig csak az érmékről van szó, bár ezeknek a teljes választékát ismerik már. A kócsagos iskolában voltam jelen, negyedik osztályban, amikor a pénz volt a téma, s ott már a bankjegyeket is nagy biztonsággal felismerték és kezelni tudták. A kettő között elég nagy a különbség, első és negyedik közt. Azt pontosan nem tudom, melyik osztályban ismerik meg a papírpénzeket, mindenesetre azt gyanítom, hogy a téma minden évfolyamon előjön.

Előkerültek játékpénzek minden asztalon, a szokásos feladat: rakj ki x összeget annyiféleképp, ahogy csak tudsz. Majd ezután párosítani kellett kártyákat, amin az összeg szerepelt számjegyekkel egy másikkal, amin pénzekből volt kirakva. Ezek variálódtak a végtelenségig, pár napig ez volt a téma.

Újabb hét, újabb feladatkör: a tömegmérés. Az első ilyen napon azt a feladatot kaptam, hogy szedjek össze annyiféle tárgyat, amennyit csak tudok, mérés céljából. De nem ám ész nélkül! Legyen olyan, ami nagy méretű, de könnyű, kis méretű, de nehezebb, ugyanabból a tárgyból esetleg több méret, vagy ugyanaz a tárgy több anyagból... Érdekes feladat volt, de sikerült. Több következtetést is le lehet ezekből vonni: attól, hogy valami kisebb, nem biztos, hogy könnyebb is, illetve, ha nagyobb, nem biztos, hogy nehezebb; egy fakocka a nehezebb, vagy egy műanyag, esetleg egy fém... Próbáltam javasolni az egy kg vas - egy kg toll problémakört, de azt mondta a tanító néni, ők ezt még nem biztos, hogy értenék. :)

Miután ezer és egyféle dolgot lemértek, kimentek az udvarra. Csodálatos ötlete támadt a tanító néninek. Az előkészítősöknél van egy mérleghinta, ami viszonylag könnyen szállítható, miért is ne használnánk azt most is?! Odavittük a terem elé. A gyerekeknek nagyon tetszett, fél órát legalább hintáztak, mire kiderítették, ki a legnehezebb és a legkönnyebb az osztályban. :)


Learning college

Többfajta órán nem vettem részt, viszont szerdán délután zajlott a learning college. Mi is ez? Ez egy egész délutánt betöltő foglalkozás. Az iskola mindkét oldalán tartják, de nem mindig ugyanakkor. Minden tanárnak kell vezetnie egy foglalkozást, azt viszont ő találhatja ki, hogy mit. Nyilván, egyfajta dolgot csak egy valaki vezethet, a saját termében. Ez bármi lehet: társasjátékok, kötés, origami, tánc, futás, biciklizés, Harry Potter, legózás, képeslapkészítés, tényleg bármi. A tanulók minden év elején megkapják a listát, hogy milyen lehetőségek vannak, és hármat kell választaniuk. A tanárok aztán beosztják a gyerekeket a választottak valamelyikébe, ügyelve arra, hogy arányos legyen a létszám egy-egy foglalkozáson. Csodálkoztam is, hogy amikor a február-márciusi periódusban itt voltam, miért nem láttam ilyet, aztán megtudtam, hogy azért, mert ez csak minden második periódusban van. Annyit még ehhez, hogy ez nem csak egy osztályra, vagy egy évfolyamra vonatkozik, hanem az egész infant részre, illetve az egész junior részre. tehát ezeken az évfolyamokon belül vegyesen vannak a tanulók. 

Az egyik elsős tanító néninek segítettem tehát szerda délutánonként. Az ő témája az volt, hogy az iskola dekorálásában segítsenek. Például az egyik  héten kis- és nagybetűket színeztek és vágtak ki, amik majd az előkészítősök termeinek falát díszítik. Következő héten műanyag palackok tetejét vágták le, kupakkal együtt. A palackot magát bevagdosta a tanító néni előre, hogy szirmok legyenek, a gyerekek pedig befestették. A palack teteje és a rácsavart kupak azért kellett hozzá, hogy azt fogják meg, így egyszerűbb festeni. Száradás után az iskola előtti kavicsos részen "ültették el" a virágokat. A tanító néni viccesen megjegyezte, hogy pár hónap múlva elég nagyok lesznek már, mire az egyik kisgyerek méltatlankodva közbeszólt, hogy "A műanyag virágok nem nőnek meg!!" :)) Arra sajnos nem emlékszem, mit alkottunk az utolsó héten. Azt tudom, hogy minden gyerek megkapta a mappáját a műveivel. Nagyon jó dolognak tartom ezt. Ugyanazért, amiért jónak tartom a középiskolában a műhelyfoglalkozásokat. A diákok kapnak egy kis ízelítőt olyan dolgokból, amivel a hétköznapokban esetleg nem találkoznak, vagy nem olyan részletesen. Megtanulhatnak egy új táncot, megtudhatnak kedvenc hősükről új dolgokat, kipróbálhatnak új játékokat, és még megannyi érdekességben lehet részük, ami akár a jövőben hatással lehet a pályaválasztásra. Vagy ha nem is, egy új hobbira, új érdeklődési körre mindenképp szert tehetnek. S talán a foglalkozások közben új barátokra is. 

 

Sportverseny

Egyik délután az infant részen sportverseny zajlott. Ebéd után mindenki átöltözött "tesicuccba", s az iskola melleti pályán gyülekezett. Szülők, nagyszülők, egyéb lelkes szurkolók hada is ott sorakozott már. Három pálya volt előkészítve. Az egyik: zsákban futás, a másik: szlalomozás labdával, harmadik: kanálban pingponglabdával elfutni a bólyáig s vissza. Először az igazgatónő köszöntötte az egyegyűlteket, majd megnyitotta a versenyt. Mindhárom évfolyam (előkészítősök, elsősök, másodikosok) felsorakozott egy-egy pálya előtt. Mikor végeztek, cseréltek. Miután mindenki végzett a pályákon, következett a futás. Ez pedig osztályonként történt, először a lányok, majd a fiúk. Minden osztálynak tehát lett két nyertese futásban, és a pályáknak is lett egy-egy győztes osztálya. Ott helyben díjak nem kerültek kiosztásra, később kapták meg a gyerekek az okleveleket. Mindenki jutalma egy-egy jégkrém volt, ami szinte azonnal el is tűnt. :)) A végén ismét beszélt az igazgatónő, megköszönte a részvételt, a tanítóknak a lebonyolítást, gratulált a gyerekeknek, s ezzel vége is volt az eseménynek. A tanulók szépen visszasétáltak a termükbe, visszaöltöztek, utána pedig szaladhattak a kint várakozó szülőkhöz. 

 

Osztályltás 

Így év vége felé bizony tudatosodik mindenkiben, hogy jövőre más tanító nénihez/bácsihoz kerül, más terembe, más osztálytársakkal. A helyzet ugyanis az, hogy minden évben váltás történik. Nem csak osztályfőnökhöz, de majdnem teljesen új osztályba is kerülnek a diákok. 

Abban az aulában, ahol a gyűléseket tartják, minden osztály összegyűlik, ez most olyan dolog, ami infant és junior részen is egyszerre zajlik. Ott van minden tanító/ tanár is. Vegyük most az elsősöket például, ha már úgyis róluk írok most. Először bemutatják a három másodikos osztályfőnököt, majd felolvassák, hogy melyik tanuló melyik osztályba fog kerülni, s az adott tanítóval átmasírozik annak termébe.  Az elsős tanítók pedig viszik a mostani előkészítős/leendő elsős gyerekeket a saját termükbe. 

Ebben az egész kalamajkában csak két dolog miatt nem érintett valaki: ha előkészítős tanító (ők más keretek közt ismerkednek leendő tanítványaikkal), vagy ha hatodikos diák, hiszen ők jövőre már nem ide fognak járni. A másodikosoknak pedig nagyon izgalmas az egész, hiszen másik részbe kerülnek át, már juniorok lesznek! :) 

Az új terembe érve mindenki leül, és a tanító néni/ bácsi elmondja, mi is várható jövőre. Mint ahogy tapasztaltam is, az előkészítősöknél az órák fele tanulás, fele választott játék/rajz/olvasás/stb. Elsőben ez úgy változik, hogy a délelőtti és délutáni időszakban egy-egy ilyen választott játék-idő van. Másodikban, illetve utána egyáltalán nincs ilyen. A gyerekek tehetnek fel kérdéseket, utána pedig játékos ismerkedési feladatok vannak minden osztályban. Elmondom, az elsősöknél mi volt a program. Először is, mindenkiről készült egy fotó. Ez azért kell, mert a teremben van egy tábla, amin mindenki arcképe ott díszeleg. Amikor reggel elmondják, hogy az otthonról hozott ennivalót, vagy az iskolai ebédet kérik, a felelős odateszi őket a megfelelő helyre. Másodszor, mindenki kapott egy kis lapot, színes ceruzákat, le kellett rajzolni saját magukat, s nevet írni a kép alá. Ez majd a teremmel szembeni fogasok fölé kell. Mire ezekkel végeztek, az idő le is telt, s lehetett visszabandukolni a jelenlegi osztályba. A mostani elsősök izgatottan mesélték, mit is csináltak, mutatták a képet, amiket rajzoltak. 

Természetesen az új osztálytársak sem teljesen ismeretlenek, végülis egy évfolyamba jártak eddig is. Úgy tapasztaltam, nagyjából egy osztály harmada kerül újra össze. Persze az változik, hogy ebben a harmadban kik vannak. Nem tudom, vannak-e, akik előkészítő óta együtt vannak, de a nagy számok törvénye alapján akadhat. kicsit először furcsának találtam, hogy minden évben változik az osztály összetétele. De vannak előnyei, például ha valaki új diák érkezik. Én szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a 12 év általános és középsuli alatt egyszer sem kellett se iskolát, se osztály váltanom. Ráadásul a legjobb barátnőmmel is végig egy osztályba jártunk. De emlékszem, valahányszor új osztálytársunk jött, milyen nehéz volt egy olyan közösségban megvetni a lábát, ami már mondjuk 7-8 éve együtt van. Így meg végülis mindig változó, hogy ki az adott közösség tagja, az újaknak is egyszerűbb a beilleszkedés, és a régiek is jobban megismerik egymást. 

 

Ennyi fért ebbe a bejegyzésbe, s ezzel a tanévbe is. Ez a feladatom volt az utolsó a tanévben, a gyerekektől kaptam virágot, rajzot, és persze sok ölelést és szeretetet útravalóul. Nagyon megszerettem őket is. Jöhet hat hét pihenés, majd új tanév, újabb feladatok! 

 

szönöm a mai figyelmet!

 

 

 

 

 

Szólj hozzá