2018. júl 09.

Újra középiskolában

írta: AngLia.blog.hu
Újra középiskolában

Nagyon érdekes feladatot kaptam nem is olyan régen: egy középiskolában kellett dolgoznom. Titokban mindig is vágytam ilyesmire. Otthon hét évig tanítottam középsuliban, és szerettem volna megtudni, milyen is itt ez, hogyan épül tovább a rendszer. Kicsit azonban tartottam tőle, pont emiatt, hogy ismeretlen, és a diákok se kicsik már, de azért bíztam benne, hogy majd megbírkózunk egymással. :)

secondary.jpg

Végülis négy hetet töltöttem itt. Először csak egy hétnek indult, de négy lett belőle. Először úgy épült fel a hetem, hogy hétfőtől szerdáig a nyolcadikosokkal voltam, csütörtökön-pénteken pedig a hetedikesekkel. Két hét után ez változott. Akkor már csak csütörtökön két órát voltam nyolcadikban, az összes többit a hetedikesekkel töltöttem. Az első két héten egy órát voltam egy kilencedikes csoporttal is. Erről az évfolyamról nem tudok sok mindent írni, hiszen összesen két óra az  nem túl sok. A másik kettőről azonban lesz mit!

Általánosságok

A tanítás itt 8:50-kor kezdődik. 8:00-kor nyílnak meg az ajtók. Addig, azok a diákok, akik korábban érkeztek, vagy az udvaron, vagy az előtérben várnak. A tanárok és egyéb dolgozók bemehetnek előbb. 

Mindenkinek - tanár vagy diák - van egy kis kártyája, amit érkezéskor odatart egy leolvasóhoz, mintegy bejelentkezik arra a napra. Kifele menet újra odatartja, ezzel pedig kijlentkezik.

Két büfé is van. Az egyik rögtön a bejáratnál, ez a felnőtteké, diákok ide nem jöhetnek. Egy teljesen átlagos büfé forró italokkal, szendvicsekkel, rágcsálnivalókkal. Jó nagy területen van, sok asztallal. Akkor is le lehet ülni, ha épp nem vettél ott semmit, nem kell emiatt feszélyezve érezni magát az embernek. Az egyik sarokban számítógépek is vannak, sokszor láttam ott is kollégákat. A másik büfé pedig a diákoknak van, itt az előbbieken túl kapható az ebéd is. Itt már nincsen nap eleji ebédbemondás, a tanulók maguk gondoskodnak az ebédjükről. Hozhatnak magukkal is, de ahogy mondtam, a büfében kapható meleg étel, többféle fogásból lehet választani, lehet kérni desszertet is. Ha egyik sem felel meg, kérhet szendvicset vagy tortillatekercset. Bármit is kér, utána lehúzza a tanulói kártyáját a "pénztárnál", nem fizet. Gondolom, bizonyos időközönként a szülők intézik a gyerek számláján lévő összeget, s befizetik.

Minden óra kezdete előtt öt perccel van egy jelzőcsengő, és az óra kezdetekor is. Ekkorra már mindenkinek illik a teremben lennie, sőt, általában már a jelzőkor bent vannak. A nap a következőképpen épül fel: 8:40-től 9:30ig tart az első óra, 9:30-től 10:20-ig a második. Ha ez valamilyen dupla óra, akkor az az osztály marad a fenekén, de ha nem, akkor megkeresi a következő termet. Pár perc van a váltásra. 10:20-tól 10:40-ig szünet. A következő órák 10:40-től 11: 30-ig. illetve 11:30-tól 12:20-ig tartanak. Ezután 13 óráig ebédszünet. 13 és 13:50 között van az ötödik óra, és 13:50 és 14:40 közt a hatodik. 14:40 és 15:00 közt egy olyan időszak van, amit tutor time-nak neveznek. Ezt én amolyan osztályfőnöki órának értelmeztem. Osztályfőnök, mint olyan itt nincs, hanem van helyette olyan, mint ami nekünk volt a főiskolán: patronáló tanár. Ez minden osztálynak van, gondolom, az ügyes-bajos dolgokat beszélik meg gyorsan. Három órakor aztán megindul az áradat kifelé, nyomás haza!

Valójában szerintem nincsenek is osztályok. Van két osztályra való diák, de máshogy vannak csoportosítva egyes órákon. De ez sem egészen igaz. Nagyjából ugyanazok a csoportok, csak a főbb tárgyaknál (matek, irodalom) vannak máshogy. 

Az iskola felépítése amúgy teljesen logikus. A földszinten lévő termek G-vel vannak jelölve, mondjuk így: G1. G mint ground floor, vagyis földszint. Az első emelet termeinek betűje F (first floor), a másodikon lévőké S (second floor). Minden tárgynak megvan a maga területe a folyosón, ez persze ki is van írva, és tényleg ott is vannak az órák mindig. 

Itt is van iskolagyűlés, bár ezt inkább évfolyamgyűlésnek hívnám. Minden évfolyamnak külön napon van ez. A hetedikeseknek pénteken van, a többit nem tudom. Mindenesetre nem rossz megoldás. Biztos nincsen akkora termük, hogy mindenki beférjen. Ez a nap végi 20 percben van mindig. 


Tolltartó itt sem kötelező, bár van, aki hord magánál. Legtöbben tartanak egy ceruzát meg egy tollat a zakójuk zsebében, aztán annyi. Ha színes tollal vagy ceruzával kell dolgozni, azt a tanárok úgyis osztanak ki az órán, ugyanúgy a matematikához szükséges vonalzót, körzőt, számológépet, ilyesmit is. Az egyetlen elvárás, hogy legyen mivel írniuk. Ha nincs, kérjenek kölcsön, mert írószerszám hiányában megrovásban részesülnek. 

És itt jön a következő téma. Mindenki minden nap egyes szintről indul. Ha órán beszél, röhögcsél, nem figyel oda, nincs felszerelése, idegesíti a többit stb, azonnal hármas szintre ugrik, a neve felkerül a tábla sarkába. Ha még egyszer rá kell szólni, az már négyes szint. Ekkor át kell ballagni egy külön terembe. Nem igazán tudom, itt mit csinálnak, de utána egész nap ott vannak. Erről már a szülőt is értesítik. 

Ugyanakkor az is felkerül sok esetben, aki valami nagyon okosat mondott, vagy nagyon jól dolgozott. Van olyan óra, ahol mindig választ a tanár egy diákot, aki azon az órán a legjobban szerepelt, s ad neki egy kis kártyát. Ebből valamennyinek össze kell gyűlnie, és akkor további jutalomban részesül. 

 

Függetlenül attól, hogy az adott tanárnő, vagy tanár asszisztens férjnél van-e, Miss-nek szólítják a diákok. És csak Miss-nek, nem mondjuk Miss Smithnek. A férfi tanárok/asszisztensek pedig Sirnek szólítandók. A tanárok egymásra is így utalnak a gyerekek előtt.

 

Az egyenruha is más már egy kicsit. A fekete cipő, szoknya vagy nadrág megvan, ám már nem pulóvert kapnak, hanem zakót és nyakkendőt, és nem pólót, hanem fehér inget. Amit az iskola ad ebből, az a nyakkendő, amelynek aljára rá van hímezve az iskola neve és logója. Ezek egyébként előre megkötött nyakkendők, csak össze kell kapcsolni, nem kell a gyerekeknek bajlódniuk vele. Van, ahol a zakót is az iskola adja, mert ott abba van hímezve a neve.

Az általános iskolás egyenruhák színvilága négy színből tevődik össze. Ott ugye a póló-pulóver színes, (vagy a kislányokon látható kockás egyberuha) ami piros, sötétkék, sötétzöld vagy sárga. Más színt soha nem láttam sehol. A középiskolák esetében a zakó, aminek változhat a színe, ez lehet fekete, sötétkék, szürke vagy bordó. Ezeken kívül se láttam másmilyet sehol. Már felnőttesebb színek ugye, meg eleve zakó és sötét alj, ez is elegánsabb megjelenést kölcsönöz a diákoknak. Nekem ez tetszik. Mindenképp szülőbarát. Arra nagyon ügyelnek a tanárok, hogy mindenkinek normálisan álljon az egyenruhája. Be legyen tűrve az ing, ne álljon csálén a nyakkendő, a zakó hajtókája is szépen ki legyen hajtva. Komolyan megróják azt, aki rendetlen ruházattal lófrál.

 

Csoportbontás

Amikor a hetedikesekkel voltam, rájöttem, hogy itt egy csoport segítéséről lesz szó. Van egy úgynevezett "nurture group", amit otthon felzárkóztató csoportnak hívunk. Ezek azok a gyerekek, akik úgy jöttek át általános iskolából, hogy gondjaik voltak a tanulással, magatartással, esetleg valamilyen egészségügyi problémával küzdenek.  Hetedik év elején ők nem az osztállyal tanulnak matekot és irodalmat, hanem egy külön kis csoportban, ami jelen esetben 12 fős, fiúk-lányok vegyesen. Az összes többi órán a többiekkel együtt tanulnak, ugyanúgy csinálnak mindent, mint bárki más, de ezen a két órán külön vannak. Illetve, a nap végi 20 perceket is a saját mentorukkal töltik. 

Ugyanazt tanulják természetesen, hiszen a cél az, hogy év végére beérjék az osztályt, csak mégis máshogy, más módszerekkel dolgozzák fel az anyagot. Nem tudom sajnos megmondani, mennyiben különböző az ő órájuk, mint a normál (mainstream) tanulóké, mert olyan órán nem voltam. 

Május közepétől június közepéig dolgoztam velük, tehát nagyjából egy-másfél hónap volt hátra a tanév végéig. Ekkor kezdték el visszahelyezni a gyerekeket az osztályokba. A nehézségek ellenére, voltak olyan diákok, akik sokkal gyorsabban, könnyebben megbírkóztak a feladatokkal, s késznek mutatkoztak arra, hogy visszatérjenek a többiekhez. Három fiú már ekkor a normál matematika órákra kezdett járni, a többiek majd csak később kezdik ezt. Az utolsó héten, amit itt töltöttem, kiderült, hogy a csoport fele készen áll arra, hogy irodalomból is visszatérjen az osztály munkájához. A másik fele még a kis csoportban fog dolgozni év végéig, amikor is aztán tényleg vissza kell őket küldeni. A többieknek nagyjából egy hónapjuk volt arra, hogy felvegyék a fonalat, s nyolcadiktól aztán teljes gőzzel az osztálytársaikkal együtt vessék bele magukat a tanulásba. Segítséget továbbra is fognak kapni, mint ahogy azt a nyolcadikosoknál tapasztaltam, de már nem lesznek külön csoportban. 

 

Dr. Jekyll és Mr. Hyde, avagy az irodalom órák főhősei

Éppen akkor kezdtek ezzel a történettel foglalkozni, amikor hozzájuk kerültem. Annak idején egyetemen nekünk is kötelező olvasmány volt ez, de azóta nem nagyon került a szemem elé. Így aztán most fel kellett frissíteni a memóriát. Őszintén szólva, ezeken az órákon vajmi keveset csináltam. Ellenőriztem, hogy mindenki a feladattal foglalkozik-e, ha elakadtak, segítettem, de nagyjából a tanárnő vezette az órát. 

Nagyon érdekes órakezdés volt minden alkalommal. Általános iskolában szinte egész nap ugyanazzal a tanárral vannak a gyerekek, ugyanabban a teremben, ezért csak reggel, és ebédszünet után olvasnak névsort a tanárok. Itt pedig minden óra más tanárral és máshol van, tehát minden óra elején névsorolvasás történik. Ezen az órán nem a megszokott "good morning" a köszönési forma, de nem ám! Vagyis, lehet az is. Mielőtt teljesen összezavarodsz, elmondom, hogy a tanárnő azt találta ki, hogy minden órán más nyelven köszönnek. kitalál valamilyen nyelvet, fordító program segítségével megtudja, hogy van az adott nyelven a "Jó reggelt!", vagy "Jó napot!" és úgy szól a diákokhoz. azok pedig visszaköszönnek ugyanúgy. Persze, semmi sem erőszak, ha nem akarnak, nyugodtan mondhatják a "Good morning"-ot/ "Good afternoon"-t is. Többségében visszamondják egyébként. Az pedig nyilvánvaló volt, hogy ha már ott vagyok, megtanítom őket magyarul köszönni. Éppen aznap két irodalom órájuk is volt, és pont úgy, hogy egy délelőtt, egy pedig délután. Volt szerencsénk tehát kívánni egymásnak "Jó reggelt!" és "Jó napot!" is. Nagyon jól esett, hogy a második órán a gyerekek már kérdezték, hogy hogy van a "Jó napot!", s szinte mindenki így köszönt vissza. A magyaron kívül üdvözölték egymást japán, hindi, svéd, lengyel, spanyol, német nyelven is. Nagyon érdekes. Ha előfordulok külföldön valahol, ha mást nem is, de az üdvözlési formákat, illetve a köszönöm szót szeretem tudni az adott nyelven. Ezzel is egy aprócska gesztust teszek szerintem, ami jól esik nekik, ahogyan nekem is jól esne fordított esetben. Mivel nincs annyi nyelv, ahány tanítási nap, (meg nem is biztos, hogy mindet kipróbálják) így minden nyelv többször fordul elő. Szerencsés esetben több nyelven is el lehet sajátítani a köszönéseket. Még csak annyit, hogy mivel a tanárok is úgy mondják hogy "Good morning, Joe." úgy illik válaszolni, hogy pl "Good morning, Miss/Sir." A "here" vagy "yes", vagy "hello" nem elfogadott, a tanárok rá is szólnak a gyerekekre, ha ezeket mondják. 

Bocsánat, hogy belemerültem ebbe, már megint elvesztem a részletekben. De ez egyike volt azoknak a dolgoknak, ami nagyon tetszett. Nézzük azonban most már, hogyan is zajlottak az órák a névsor és köszönés után! Minden órán felolvasott a tanárnő egy részletet, s utána megbeszélték azt, végén pedig egy egyszerű feladatot oldottak meg a füzetben. Ilyen feladatok például, hogy kösd össze a szereplőt a jellemzőjével, ismerd fel pár betűből a helyszínek vagy szereplők neveit, rakd időrendi sorrendbe a papírcsíkokon levő eseményeket stb. Óra végén pedig villámkérdésekkel bombázta a tanárnő a gyerekeket a történettel kapcsolatosan. 

Egyik alkalommal az volt a feladat, hogy kártyákra rajzoljanak le négy szereplőt, egy másik kártyára pedig írjanak egy mondatot róla. Ez páros feladat volt, mindkét tanulónak másik négy embert kellett rajzolni. Ha elkészültek, jöhetett a játék. Az a memóriajáték, tudod, ahol felveszel kettőt, ha egyezik, elveheted, ha nem, vissza kell rakni. Szuper dolognak tartottam. Összességében véve a beszélgetések a műről nagyon jól sikerültek. A gyerekek nagyon érdekes kérdéseket vetettek fel, okos gondolatokat fogalmaztak meg. Komolyan, néha leesett az állam egy-egy hozzászólástól. A végén írtak egy tesztet, ami lényegében ugyanazokat a villámkérdéseket tartalmazta, amiket minden nap kaptak óra végén. Nagyon sokan elérték majdnem a teljes pontszámot. Szerintem nem lesz gondjuk az osztály munkájába való beilleszkedéssel.

Van minden héten egy óra, amit a könyvtárban töltenek. Ekkor van lehetőség könyveket választani, böngészgetni, és többen ekkor gyakorolták a hangos olvasást velem, vagy a tanárnővel. 

 

 

Törtek, háromszögek és egyéb alakzatok

Matematika órán  is megvolt a csoportbontás, de én ilyen órán összesen egyszer voltam jelen. Ekkor a százas számkörben való össszeadást-kivonást gyakorolták.

Amikor a három fiú visszakerült az osztályba, őket segítettem, velük voltam. Azon az egy órán, ahol a kiscsoportban dolgoztak, őszintén mondom, kétségeim voltak, mert a legtöbben egyáltalán nem csináltak semmit, úgy tűnt, halvány fogalmuk sincsen semmiről. Ezek szerint csak jól titkolták, hogy mégis, mert ahogy figyeltem őket, nem sok gondjuk akadt a feladatokkal. 

Azt elfelejtettem, hogy itt is az óra elején margót kell húzni, fel kell írni a füzetbe a dátumot és az óra anyagát, de itt nem L.O. van, se WALT, ahogy azt eddig láttam, hanem TWWL. Sokára esett le, hogy ez minek a rövidítése. Annak, hogy "today we will learn" és az óra címe mindig "to"-val kezdődik. (Vagyis: ma fogjuk tanulni a ....t/ma fogunk tanulni a ....ról) 

Az órák mindig azzal kezdődtek, hogy egy A5-ös papírt beragasztanak a füzetbe, ezen nyolc kérdés van. Nem bonyolultak ezek, de azért oda kell figyelni. Ezeket adott idő alatt meg kell oldani, utána együtt ellenőrzik. A tanulók maguk javítják, zölddel. A kérdések általában az előző órán tanultakhoz kapcsolódnak. 

A fő témakörök a törtekkel, tizedestörtekkel való műveletek, de egészen egyszerűek, pl 1/2+2/4=?; melyik nagyobb: 1 egész 1/2 vagy 1,5?; 3,7+1.015=?

Másik nagy kérdés a háromszögekkel kapcsolatos. Mégpedig a szögekkel. Sok olyan feladatot oldottak meg, ahol ki kellett számolni a hiányzó szögeket. Arról is tanultak, mikor egybevágó (congruent) két háromszög, és négy esetet különböztettek meg: side-angle-side (SAS) vagyis amikor két oldal és egy szög megegyezik; side-side-side (SSS) vagyis amikor mindhárom oldal megegyezik; angle-angle-side (AAS) vagyis amikor egy oldal és a rajta fekvő két szög egyezik meg; és right-angle - hypotenuse-side (RHS), ez azt jelenti, hogy egyezik az átfogó, egy másik oldal, és van egy derékszögű háromszög. Amikor a kérdés a lapon az, hogy egybevágó-e a két háromszög, egészen egyszerűen odaírják, hogy pl "yes, AAS" És kész is a mondat. A szögeket ugyanúgy körívvel jelölik, de a derékszöget egy másik derékszöggel. A pontot ugyanúgy belerajzolják.

Volt még egy harmadik témakör, ez pedig a kicsinyítés, nagyítás. Fura, mert erre az angoloknak egyetlen szavuk van: enlarge. Ez nekem első ránézésre csak nagyítást jelentett, ám a tanár úr felvilágosított, hogy a kicsinyítés ugyanígy van. Érdekes, nem? A feladatok abból álltak, hogy a négyzetrácson egy megadott alakzatot kellett kicsinyíteni vagy nagyítani. 

 

Amint azt mondtam, a három újonnan érkezett fiú munkáját segítettem, de túl sokat nem kellett. Maximum az elején elmondani nekik, hogy mit is kell csinálni, esetleg az első feladatot közösen megoldottuk, utána ők szépen tudtak tovább haladni. 

 

 

Itt  most befejezem ezt a részt. A következőben is a hetedikesekkel átélt kalandjaimat olvashatod, de ha ide írok még, az már oltári hosszú lesz, szóval nemsokára ott folytatom. 

 

Köszönöm a figyelmet!

 

Szólj hozzá