2018. jún 14.

Fűszernövények

írta: AngLia.blog.hu
Fűszernövények

 fuszerek.jpg

Miképpen is kerül ilyen cím és kép egy tanítással kapcsolatos bejegyzés élére? Az iskolát, ahol a legtöbb időt elsősökkel töltöttem (természetesen Zozó osztályán kívül), a Majoranna (Marjoram) úton találjuk. Emellett a környéken rengeteg gyógy- és fűszernövényről elnevezett utca van. A másik oka pedig az, ami talán ennek köszönhető: az osztályokat is gyógy- és fűszernövényekről nevezték el. Van itt kakukkfű, babérlevél, zsálya, bazsalikom, kamilla, menta, még metélőhagyma is! Szerintem nagyon jópofa, egyedi dolog. Sehol máshol nem találkoztam ilyennel.

Az itt töltött idő alatt a Majoranna osztállyal dolgoztam, de néha a Levedula osztályban is. Ők az elsősök. A két tanító néni nagyon kedves és segítőkész, de nem csak ők. A másik két tanár asszisztens kolléganő is rengeteget segített. Szívesen jártam ide.

A gyerekek 8:45-től érkeznek, ahogy megérkeznek, egyenesen a terembe jönnek. (Eddig azt tapasztaltam, hogy az udvaron összegyűlnek és a tanító néni kíséri őket a terembe.) Miután lerakták a kabátot-táskát-kulacsot-akármit, a helyükre ülnek. Négy asztal van a teremben, nyolc személyesek maximum, de sehol sem ülnek annyian. Az ülésrendet általában az határozza meg, hogy melyik házban vannak. (Majd erről később.) Szóval leülnek, s már az asztalukon várja őket a napindító feladat. sokszor ez az előző napi színezés vagy írás befejezése/ feladatlap füzetbe ragasztása. Amíg nem kezdi a tanító néni a névsort 9-kor, ezen dolgoznak.

 

Hangzástan

A névsor után a két első osztály három csoportra oszlik, és mindenki átmasírozik a szokásos terembe, vagy éppen marad, mert itt fog dolgozni. 20 perc hangzástan következik. Minden nap ezzel kezdődik. Több dolgot is csinálnak itt. Először is "sight words" gyakorlás megy. Az előző részben elmondtam, mi is ez. Ezeket elolvassák, Powerpointos diavetítésben megy, majd ugyanígy hangokat is gyakorolnak. 

Minden nap másik hanggal foglalkoznak, de előtte átismétlik az előző nap tanultakat, ami azt jelenti, hogy az adott hangot tartalmazó szavakat írnak és mondanak ki.  Egyik nap az "ue" hangot tanulták, ami megtalálható a "true", "blue", "rescue" szavakban. Először a tanító néni is felírja a táblára, és hangonként kielemzik. Ha hosszú a hang, egy vízszintes vonallal húzzák alá. Ha rövid, egy pontot tesznek alá. Ha kettős hangzó, félkörrel összekötik a két betűt. Ha ez megvolt, kimondják újra az egészet. Pár ilyen szó után a gyerekek a saját táblájukra diktálás után írják az adott hangot tartalmazó szavakat, végül pedig egy mondatot. Ellenőrzéskor a tanító néni minden szónál kiválaszt valakit, aki felírja a szót és felrajzolja az elemzést is. Ha jól sikerül, adhatnak maguknak vállveregetést, vagy "pillecukor tapsot" ("marshmallow clap"). Először jót nevettem ezen. Azt jelenti, mintha egy jó nagy pillecukorral a tenyereid közt próbálnál tapsolni. Egyszóval hangtalanul. :))

Sokszor van az a feladat is, amikor a leírt szó nem létezik igazából, ezek csak azért vannak, hogy a hangok kiejtését gyakorolják. Úgy hívják ezeket, hogy "alien word". Ilyen esetekben a szó mellé egy fura kis lény van rajzolva, hogy a gyerekek is azonnal tudják, ilyen szó nincsen. 

Akkor van egy kicsit érdekesebb helyzet, amikor egy hangot többféleképpen is leírhatunk. Ilyen mondjuk az [oj] hang, ami lehet "oi" és "oy",  (spoil, annoy) vagy éppen az [áu], ami lehet "ow" vagy "ou" (how, out). Ilyenkor is csak egyfajta hangzást tanulnak egyszerre, ismétlésnél kötik csak egybe a kettőt.

Miután mindenki megkapta a jól megérdemelt pillecukros tapsot, visszatér a saját termébe, és ott folyatatódik a tanulás. Általában olvasás-írás szokott következni.

 

Írás-olvasás-heti témafeladat

Amikor kezdenek egy órát szépen felírják a dátumot, és az óra címét. Eddig azt láttam, hogy azt írják, L.O., de itt azt, hogy WALT. És úgy is mondják, mint ahogy pl Walt Disney keresztnevét ejtjük. Rövidítése pedig annak, hogy "we are learning to" vagyis "megtanulunk"....

Az egyik heti témakör aköré csoportosult, hogy előző héten voltak kirándulni az SS Great Britain nevű hajón, ami Bristol nagy látványossága. Voltam már ott én is, nagyon izgalmas. Ez a hajó tényleg járta a tengereket régen! Természetesen fel lehet menni a fedélzetre, lehet kormánykereket tekergetni, köteleken mászkálni, de a hajó alsó részét is meg lehet vizsgálni. A belsejében is szét lehet nézni, korhűen be is van rendezve. Szuper élmény bárkinek! 

Ha csoportosan mennek a gyerekek, akkor lehetőség van egy foglalkozáson részt venni, ami itt most hajókészítés volt, fából. Nem tudom pontosan, hogyan zajlott ez, mert nem voltam ott a kiránduláson. Van még olyan, hogy fel lehet venni régi stílusú ruhákat, s lefotózni magunkat bennük. Mi ezt annak idején megcsináltuk, biztosan a gyerekek is. :)

Ezzel kapcsolatos írásos feladatok voltak a következők: beszámoló a kirándulásról, levél írása, melyben segítséget kérnek, mert elrabolták őket a kalózok. :) Előzőleg volt egy kérdés, hogy "Nekem való a tengerészek élete?", ami kérdésre mindenki írt valamit, és kirakták a faliújságra.

A következő héten változott a heti téma. Éppen akkor kezdtek egy történetet tanulmányozni, melynek címe Treasures in the Garden, vagyis Kincsek a kertben. Először is megnézték a borítót. Ki a szerző, mi a cím? Mik és kik van a képen, mit csinálnak, hol lehetnek? A beszélgetés után ezeket le is írják a füzetbe. Ahogy ezt már eddig is láttam Zozóék osztályában, felírnak mondatkezdő kifejezéseket. 

Itt háromféle feladat van, mivel a gyerekek is három csoportban vannak, képességeik szerint. A csoportok neve is a fűszerekhez kapcsolódik: enyhén fűszeres (mild), fűszeres (spicy) és csípős (hot). Matematikából is megvan ez, de nem feltétlen tartozik ott is mindenki ugyanabba a kategóriába. Szóval, eme három kategória más-más feladatot kap. Illetve, ez nem egészen igaz. Nagyjából ugyanazt kapják, csak más a nehézségi fokozata. Mindenki tudja, melyik fajtát kell. 

Az új olvasmánnyal kapcsolatban több írásos tennivaló is akadt. Ilyen volt például először az, amikor még ki sem nyitották a könyvet, és találgatniuk kellett, miről, kiről szólhat a történet. Aztán fokozatosan megismerték az eseményeket, s kiderült, hogy a főszereplő gyerekek egy sárkányhoz kaptak meghívást teára. Ezért hát meghívót kellett írniuk. 

 

Amint mondtam, ez volt a hét témája, tehát nem csak az olvasás-írás órákon foglalkoztak ezzel, hanem ez kihatással volt sok másik órára is. 

A történet szerint a kisfiú elvesztette egyik játékát, a nővére pedig azt javasolta, nézzenek szét a kertben, hátha ott vesztette el. Így elindulnak, s minden helyszínen (homokozó, kerti tó, gyümölcsös kert stb) találnak valami érdekeset. Még az űrben is járnak! Persze csak képzeletben. :) Végül aztán az elveszett játék is megkerül. Ez tehát gyönyörűen beleillett a környezetismeret órába, ahol a körülöttünk lévő világ megismerése a cél. Elsőként, ismerjük meg az iskolánk udvarát! Azon belül pedig keressünk tavaszra utaló jeleket! Nem is lehetettt volna pontosabban időzíteni ezt, hiszen a hosszú tél után, amikor még március közepén is havazott, végre először tavaszi időjárás lett jellemző! Csodálatosan sütött a Nap, meleg volt, igazi tavasz! Először az osztályban beszéltük meg, mik is a tavasz jelei, majd azt, hogy ezek közül az iskolaudvaron vajon melyeket találhatjuk meg. A feladat az volt, hogy gyűjtsenek hat jelet és rajzolják is le ezeket, először csak vázlatosan. Papírral-ceruzával felszerelkezve kimasíroztunk az udvarra. Négy kört tettem meg, minden asztal külön -külön fedezte fel a tavaszi jeleket. Van az iskolának egy külön kis tava, ami körül van kerítve, oda a tanulók csak felnőtt kísérettel mehetnek. Ez volt a fő cél, illetve az udvar hátsó, füves része, ahol már vannak fák-bokrok is. 

Első állomás a kis elkerített rész, ahol több virágot megfigyeltünk, némelyiken bimbók is voltak. Következőleg a bokroknál álltunk meg, ahol három különböző fajta levelet láthattunk, és még rügyeket is. Kijöttünk a kertből, s a szemben lévő virágzó fához mentünk. Megcsodáltuk, lerajzoltuk, s utolsó állomásként a padokhoz mentünk, ahol mindenkinek volt lehetősége befejezni, kiegészíteni a jegyzeteit, s itt mindig találtunk bogarakat, és szerencsénkre mindig szálldogált arra egy-egy méhecske is. Azon kívül arról is beszéltünk, hogy mik azok, amiket még fel tudnánk sorolni. Többen említették a napsütést, a meleg időt, ami ugyebár tökéletes jele a tavasznak, illetve a zöldellő füvet. Dolgunk végeztével pedig visszaballagtunk a terembe, ahol kiszínezhették a rajzokat, amíg a többiek vették szemügyre az udvart. Bevallom, ezt a kört én találtam ki, és eléggé meg is voltam elégedve ezzel az ötlettel, mert bejártuk a legfontosabb helyeket, nagyon sok mindent láttunk, és a rendelkezésre álló időbe is pont belefért. A gyerekeknek is tetszett nagyon ez a felfedezés, okosakat mondtak, kérdeztek, s nagyon jól sikerült a közös munka minden csapattal. 

 

Azon egy kicsit meglepődtem, hogy ezeknek a kicsiknek is van már vallásismereti órájuk. Bár, mivel ez egy egyházi iskola, nem kellett volna meglepődnöm. És, hiszed vagy sem, ebbe is beleillett a körülöttünk lévő világ megismerésének témája. Arról beszélgettek ugyanis, hogy hogyan teremtette Isten a világot, melyik nap mit teremtett. A beszélgetés után kaptak lapot, ahonnan kik kellett vágniuk a képeket, majd a füzetbe ragasztani őket abban a sorrendben, ahogyan megteremtődtek. 

 

Arról már szóltam, hogy meghívót írtak, de ugye egy meghívó az nem csak egy fehér papírlap, rajta a szöveg, aztán kész! Illendő azt kidekorálni is! Ez lett hát a rajz óra (vagyis a heti kreatív foglalkozás) célja. Az előzőleg megírt meghívókat kivágták. No mert elfelejtettem , hogy egy sárkány alakú keretbe írtak. Ezt tehát kivágták, és mindenki kiszínezte kedve szerint. 

Az izgatottságot csak fokozta, amikor a tanító néni óra végén elmondta, hogy pénteken a délutáni tanítási időben valóban megtartjuk a teadélutánt! Ha szép idő lesz, kint az udvaron, de ha esik, az osztályban. Mindkét elsős osztály együtt lesz. Már ez is elég izgalmasnak hangzott. Viszont ahogy kidekorálatlan meghívó sincs, úgy teadélután sincs teasütemény nélkül. Ezért aztán az is ekkor derült ki, hogy ezeket a süteményeket pénteken délelőtt fogják elkészíteni. Na, mondanom se kell, lett ám izgatott sutyorgás, találgatás! 

 

A pénteki napot szintén egy témába vágó írásos munkával kezdtük. Valójában csak másolás: leírták a receptet a füzetbe. A következő órán elfoglalták az iskola konyháját, hogy kezdetét vegye a sütigyártás! Nagyon egyszerűen megvalósítható receptet kaptak. Először is felolvasztották a csokoládét, aztán összekeverték a kukoricapehellyel, és kis muffinpapírokba adagolták a masszát. Végül mindenki kedve szerint dekorálhatta pillecukorral, pici csokikkal, vagy mindkettővel. :) A kész édességek pedig bekerültek a hűtőbe. Ilyet egyébként én is szoktam "sütni" , percek alatt megvan és tényleg nagyon finom. Egyike azon dolgoknak, amiket Angliában ismertem meg.

 

Pénteken délután pedig eljött a várva várt tea-parti. Teát azt pont nem ittunk :), de volt helyette szörp és víz, és persze a finom csokis édesség. Szerencsénk volt, mert kegyes volt hozzánk az idő, kiülhettünk az udvarra. Jól érezte magát mindenki, azt gondolom. A gyerekek pedig megérdemelték, egész héten keményen dolgoztak. 

 

Matematika

Ezeken az órákon kétféle témát taglaltunk. Egyik a testek és alakzatok felismerése, ennek gyakorlása. Megbeszéltük, melyiket miről ismerjük fel, melyiknek hány oldala, csúcsa van. Sokszor csináltunk körberajzolós-megnevezős feladatot, illetve kép és név párosítást. Az első hét végére az alakzatokkal nem volt gond, a testek is egészen jól mentek már. A nekem legjobban tetsző feladat az volt, amikor mindenféle alakzat körberajzolásának segítségével egy képet kellett alkotniuk, és azt kiszínezni. A kicsik könnyebben vették az akadályt, mint hittem. Voltak kitéve nekik minták, ötlet gyanánt, és többen ezeket másolták. Nagyon sokan előjöttek azonban szuper ötletekkel! 

A másik fő gyakorolnivalónk az irányok voltak: jobbra-balra -le-fel, valamint a fordulatok: egész - , fél -, negyed fordulat. Ennek legegyszerűbb típusú feladata például az volt, hogy egy macit kellett odavezetni a mézescsuporhoz, a megadott útvonalon, például így: tegyél egy negyed fordulatot balra és lépj kettőt! Ilyet rengeteget oldottunk meg, persze mindig változott, hogy kit hova kell elvezetni. :) Az udvaron is lépegettek, egymást irányítva, ugyanilyen módszerrel, egy előre megrajzolt négyzetrácson. Nagyon jónak tartottam, hogy többféle módszerrel, többféle környezetben gyakorolnak. 

 

Testnevelés

Heti három tesi órájuk van. Azt megfigyeltem már más iskolákban is, hogy külön testnevelő tanár jön ezeket az órákat megtartani, valahonnan máshonnan. Itt is így van. A dupla órát egy külsős fiatalember tartja, legtöbbször odakint. Nekem éppen mást kellett csinálnom, emiatt sajnos nem láttam az egész órát. Amit láttam az az volt, amikor szalagokat tűrtek be a nadrágjukba hátra, mintha egy kis farkinca lenne, és aki a fogó, annak ezeket kellett összegyűjteni. Ilyet mi is nagyon sokszor játszottunk általánosban, szerettem is, és viccesnek tartottam. 

A maradék egy óra a tornateremben zajlik, az osztályfőnökkel. Ebből is csak egyet láttam, ahol a játszóházas múltamból jól ismert ejtőernyős játékokkal kezdtünk. Egy hatalmas, kör alakú anyagot fogunk, amivel rengeteg játékot ki lehet találni. Lerázni róla a kicsi labdákat; átbújni alatta; alárakni a lábunkat, egy valaki alábújik és megpróbál mindenkit megfogni stb, stb. Most az volt a cél, hogy lerázzuk róla a labdákat, azután pedig csak egy labdát kellett a középen levő lyukba beirányítani. Következőleg párosával kellett állva labdát gurítaniuk egymásnak. Hamar elment az idő, lehetett is visszamenni átöltözni. 

 

Vallás

Azt már említettem, hogy egy egyházi iskola volt ez. Több dologban megmutatkozott ez.

Az iskolagyűlés itt is megvolt minden nap, legtöbbször fél három körül, és ugyanúgy 15-20 perc volt, mint máshol. Eddig azt tapasztaltam, hogy minden nap más a téma, itt viszont mindig a vallással kapcsolatos dolgokról volt szó. Amiken részt vettem, azokon a Miatyánkot elemezték, melyik sora mit jelent, vagy valamilyen dalt tanultak ezzel kapcsolatban. Néhány alkalommal egy pap tartotta ezeket a gyűléseket. Egyik alkalommal pedig többen is jöttek, egy bibliai történetet játszottak el, majd megbeszélték a gyerekekkel. 

Minden ebéd előtt együtt egy rövid dalocskát énekeltek, ami nagyjából megfelel annak, hogy "Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott." Mindig más állt ki az osztály elé, egy kisebb kereszttel a kezében, és fogta, amíg énekelték a dalocskát, kézmozdulatokkal kísérve. Ezt a keresztet az osztályterem előtt asztalkáról hozták be mindig, s oda is tették vissza.

 

Egyebek

Pár dolog maradt már csak hátra. Említettem a házakat. Minden iskolában megvannak ezek. Mindenhol van négy ház, el is vannak nevezve. Mindig másról. Lehetnek ezek állatok, növények, feltalálók, bármi. Itt feltalálók voltak a névadók. Mindenkinek adnak pólót is, minden háznak más a színe természetesen, de a négy szín - úgy figyeltem meg - minden suliban ugyanaz: zöld, sárga, kék, piros. Amikor a gyerekek bekerülnek az adott iskolába, véletlenszerű sorrendben kerülnek egyes házakba, azután végig itt is maradnak, amíg ide járnak. Órákon, vagy iskolai foglalkozásokon lehet pontokat kapni, ami lehet a tanulmánnyal, vagy a szorgalmukkal kapcsolatos. Havonta egyszer összeülnek egy teremben, mindenki neve mellé felvezetik a pontokat, s kiderül, hogy abban a hónapban melyik házé a legtöbb pont. Az iskolai versenyek is házanként zajlanak, legyen az tanulmányi, vagy sportverseny. Ezzel is ösztönzik őket a jobb eredményekre, jobb teljesítményre. 

 

Lehet órákon kis sárga kártyákat szerezni. Ezt kiemelkedő órai munkáért kapják. Van mindenkinek egy kis füzete, amit minden nap hoz-visz. Ez egy amolyan üzenő füzet, amibe a szülő és tanár egyaránt írhat. Ennek a hátuljába tűzik ezeket a kártyákat. Akinek egy időszakon belül összegyűlik öt, akkor az adott tanuló kap egy arany színű kártyát. ha abból három van, kap egy oklevelet, és kikerül a dicsőségtáblára. 

Ugyanígy lehet pirosakat is kapni, ami viszont a rossz magaviseletért jár. Azt már pontosan nem tudom, hogy hánynak kell itt összegyűlni, hogy komolyabb szankció legyen belőle, de az is biztos, hogy elég rendesen ki kell ahhoz húzni a gyufát, hogy valaki kiérdemelje a piros kártyát.

 

Van az iskolában egy "magasra törekvő zsiráf" (Aiming High Giraffe). Fából van, kb 30-40 cm magas. Mindig máshol található meg, másik osztályterem előtt. Szurkol az adott gyerekeknek a jobb eredmények eléréséhez. :)

 

Minden terem nagyon kellemes, vidám környezetet biztosít a tanulóknak. Van könyvsarok, rengeteg könyvvel, kényelmes párnákkal, plüssállatokkal. Van egy olyan rész a falon, ahová a gyerekek munkáit rakják ki, az a neve ennek a résznek, hogy WOW. Egyfelől azért wow, mert ami munkák ide kikerülnek, azok tényleg nagyon jók, másfelől pedig egy rövidítés: wall of work. Szenzációs!

 

 

Így telt hát a két és fél hetem a kis majorannákkal és levendulákkal. Jópofa kis társaság, szerettem itt lenni. Igazán itt végeztem tanár asszisztensi feladatot először, addig mindig csak egy gyereket segítettem. Amellett, hogy ugyanúgy csináltam velük kreatív dolgokat, hallgattam őket egyesével olvasni, ahogy korábban Zozó és Ádi osztálytársait, nagyon sokat segítettem az óra előkészítésében, pakolásban, faliújság megtervezésében és kivitelezésében, füzetbe ragasztgatásban, sőt még javításban is. Több matek órán volt úgy, hogy forgószínpad szerűen dolgoztak három helyszínen. Én voltam az egyik, és együtt irányítgattuk a macit a mézhez. Nagyon élveztem mindent, és néhány gyerek minden nap odajött hozzám történeteket mesélni. Jó érzés ez... :)

 

Köszönöm a figyelmet!

 

 

Szólj hozzá