2017. okt 03.

Angoltanárból angol tanár

írta: AngLia.blog.hu
Angoltanárból angol tanár

bagoly.jpg

Szia! Ez az új blogom első bejegyzése, és mint ilyen, illendő bemutatkoznom. Már évek óta lelkesen blogolok angliai élményeimről. Végülis, ezek is angliai élmények, ám csak egy témáról fognak szólni. 

Végzettségemet tekintve angol szakos tanár vagyok, illetve tanító is. Diplomáim tinédzser korúak már, de még mindig ugyanazzal a lelkesedéssel gondolok a tanításra, mint hat évesen, amikor elhatároztam, hogy nekem ez lesz a hivatásom. Egy végtelenül kedves és odaadó tanító nénim volt elsős koromban, aki miatt felmerült bennem a gondolat, hogy én is az szeretnék lenni. Szerencsés vagyok, mert minden iskolában, ahová jártam, remek tanítóim, tanáraim, gyakorlati vezetőim voltak. Mindazokból a módszerekből, szokásokból, amiket tőlük ellestem, raktam össze a magam kis stílusát, persze, egyéni jellemzőkkel kiszínezve. 

A másik ok, ami miatt szerencsés vagyok, hogy igen széles a skálája azoknak a helyeknek, ahol megfordultam tanárként. Nem szeretném most felsorolgatni, hogy hol és milyen intézményekben, elvégre ez nem önéletrajz. Az azonban bizonyos, hogy sokféle céllal "érkeztek hozzám" diákok. Mindből tanultam, mindet élveztem. 

Nem csak a tanáraim voltak nagyon jók és inspirálóak, hanem a kollégáim is. Akárhol dolgoztam, mindenhol kedvesen fogadtak és segítettek sokat. Máig tartó barátságok szövődtek, és a tanítványoktól is kapok néha egy-egy érdeklődő levelet, üzenetet. 

Természetesen azzal a céllal érkeztem, hogy majd a kint élő magyaroknak szeretnék angolt tanítani, illetve a nyelvtudásomat felhasználva segíteni fordítani, ügyeket intézni stb. Ez nem jött össze. Azonban, az egyik hirdetési fórumon megtalált két középkorú hölgy. Az egyikőjük a gyermekeinek keresett tanárt, a másikuk pedig saját részre. Igen ám, de mindkét hölgy angol anyanyelvű volt, és olyat kerestek, aki magyarra tanít. Na, ez volt ám csak a kihívás! Izgatottan tervezgettem a tananyagot mindkét órára, és fantasztikus volt látni, ahogyan fejlődnek. Sajnos, ez sem tarthatott örökké. Amikor elköltöztünk Londonból, vége lett.

A következő állomás, ahol egy kicsit közelebb kerültem a gyerekekhez, az a legutolsó munkahelyem, egy játszóház volt. Itt a napi kézműves foglalkozásokat vezettem. A témát és azt, hogy miket készítünk, én találtam ki, persze, mindig az adott évszaknak/ ünnepnek megfelelőt. Visszajelzések alapján nagyon jól sikerült. A kézművesség után mindig volt közös éneklés is, vagy meseolvasás, szóval itt ki tudtam élni egy kicsit magamat.

Felmerülhet a kérdés, miért nem pályáztam tanítói/ tanári állásra itt kint is. Pályáztam, de ez nem ilyen egyszerű. Először is, aki otthoni diplomával rendelkezik, és itt is szeretné használni, el kell hogy küldje egy cégnek, aki elmondja (írásba foglalva megküldi), az itteni rendszer szerint a diplomája mivel egyenértékű, mire használhatja. Ezután sem feltétlen sima ügy, hiszen az összes álláshirdetésbe beleírják: tapasztalt munkaerőt keresnek. Mivel a magyar és az angol oktatási rendszer igen eltérő, sajnos az ember nem megy sokra a több éves tapasztalatával sem. 

Mondok egy titkot, amit most már tudok. Ezt sokáig én sem láttam be, hogy jó, de most már azt gondolom, a legjobb. Illetve, álmomban se hittem volna, hogy tanítást is lehet így végezni. Önkéntesként. Szuper dolog, ha van a családban iskolás korú kisgyermek, nem is kell, hogy saját legyen. Az ő iskolájukba (de akár óvodákba is) lehet önkéntesnek jelentkezni. Ez az ország csupa meglepetés! 

Miért ne lenne a tanári munkakörök felépítése is teljesen más, ha már egyszer az egész rendszer az? Itt létezik egy olyan munkakör is, amit úgy hívnak: teaching assistant. Ez igazából akárhogy próbáljuk rátenni otthoni szakmákra, nem megy. Mert ez se nem tanársegéd, se nem pedagógiai asszisztens. Mind a kettőből van benne. A tanár napi munkáját segíti előkészületekben, az óra lebonyolításában. Például a tanár/ tanító foglalkozik az osztály egyik felével a teremben, a teaching assistant a másik felével mást csinál egy másikban, vagy épp a folyosóra kitett asztaloknál. Úgy is lehet, hogy csak egyetlen gyerekkel foglalkozik egyszerre. Érdemes tehát ilyen módon elkezdeni, s ez azonnal mehet is az önéletrajzba, és lám, egyre több tapasztalatunk lesz! Aztán pedig ki tudja, hátha az önkéntességből alakulhat rész- vagy teljes munkaidős állás! Megismernek ott, megszeretnek, látják, hogy jól végzi az ember a dolgát, és azt gondolják, megéri foglalkoztatni egy jó munkaerőt! Láttam erre példát már, és jómagam is ebben reménykedek!

Az unokaöcséim iskolájában ezen a héten kezdtem el dolgozni, és egy szerencsés véletlen folytán alakult ez így. Múlt héten nemzetközi nap volt ott, s én segítettem a Magyarországról tanuló gyerekeknek. Mesét dolgoztunk fel, és körjátékokat tanítottam nekik, mindezt két osztályban is, elsősökkel és másodikosokkal. Mindkét tanító néni dícsért, s egyikőjükben felmerült a gondolat, hogy ha lenne kedvem, lehetnék önkéntes segítő. Azonnal rávágtam, hogy igen, hiszen végre, végre, azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Ha csak egy napra is. Megállapodtunk, hogy hétfőnként délelőtt az elsősökkel leszek, ahol főleg az olvasásban és a betűtanulásban fogok segíteni. Délután pedig a második osztályosoknak taníthatok rajzot vagy éneket. El sem tudom mondani, milyen boldogság ez nekem! Pályázgattam én már ilyen teaching assistant állásra korábban, de mivel nem sikerült, azt gondoltam, más területen próbálkozok. Nem is értem azonban, hogyan gondolhattam azt, hogy az majd jobb lesz. Hiszen ezekre az energiákra van szükségem, ezekre az érzésekre, a motivációra! Ez már az első pillanattól kezdve világossá vált, amikor betettem a lábam a suliba!

Mindezt azért is írtam le, hátha akad rajtam kívül valaki, aki tanítói/ tanári pályafutását itt is szeretné folytatni. Ezekre a dolgokra hosszú idő után jöttem rá, de most megosztom, hátha segítek vele. Ez viszont nem lesz azonnal így. Be kell járni bizonyos utat, mire megérik a lehetőség. De ott lesz, és élni kell vele! Nem szabad feladni. Már majdnem megtettem, de szerencsére, vigyáz rám valaki, aki nem hagyta.

Visszatérve a munkabeosztásomra, ez a nap a hétfő, amiért a blog címe is ez lett. Minden héten jövök, és megosztom a történéseket, élményeket, vagyis írok a naplóba. 

Köszönöm a mai figyelmet!

 

 

Szólj hozzá